Mick Harvey – Amennyit szavakkal lehet… – A38. – 2012. 10.21.

Nehéz elfogulatlannak lenni, ha az ember egyik kedvenc zenésze lép fel, kinek dalait hangról – hangra, szóról – szóra ismeri és szívének legbelsőbb zugait járják át. Egy ilyen koncerten bizony a szó bennragad, a levegő elakad… Ezt az élményt annak, akinek nem volt hasonlóban része, nem igazán lehet átadni.

Street Eaters (USA) koncert

November 6-án a San Francisco-i öböl vibráló underground zenei életébe nyerhet betekintést a tisztelt érdeklődő a Jazz Kocsma művészeti igazgatósága meg egy másik csávó (nem, ezúttal nem az End Hits szervezői), no meg persze nem utolsó sorban a Street Eaters névre hallgató dob-basszus duó jóvoltából.

The United Sons of Toil – Forces of Production

(2012)

Azt nem tudhatta senki eddig, hogy a Wisconsin-i zenekar általam eddig hallott lemezei a műfajában, nálam a legjobb lemezek között szerepelnek. Korábban írtam a When the Revolution Comes… albumról, ami nagyon bejött, és azóta is töretlen a figyelmem a srácok felé.

Jarboe – 2012. október 6. Budapest, Rocktogon

Azt hiszem, akik olvasnak minket, azoknak nem kell bemutatni Jarboe-t. Így nem is teszem meg, mert aki nem ismeri, és az undergroundba tartozó zenékkel foglalkozik, annak azt mondom, hogy kötelező megismernie a munkáit. Miért? Mert egyedi (szerintem), inspiráló, megkerülhetetlen, szuggesztív, rituális, élő, erős, de érzékeny stb, stb, stb.

Merkabah – A Lament for the Lamb (2012)

Háromból három! Jöhet a kérdés: miből? Az elmúlt 3 hónapban, minden egyes hónapban találkoztam egy lengyel zenekarral valamilyen formában. Júliusban volt a Job Karma, augusztusban a Hati, szeptemberben pedig a Merkabah. Három zenekar három hónap alatt, és mind három tetszik, pedig mind különböző stílusú.

A Merkabah egy Varsóban működő zenekar, amelynek tagjai: