9/11: FUN-DA-MENTAL interjú (2001)

Egy, a mai naphoz kapcsolódó interjú 11 évvel korábbról. Nagyon a hatása alatt voltam akkor.

Amiért Amerika a pokolra jut!

…és talán már el is kezdődött. 2001. szeptember 12-e van e sorok pötyögésekor, vagyis egy nappal a New York-i és Washington-i sokkoló események után (mint ismeretes, terroristák a földdel tették egyenlővé a World Trade Center ikertornyát, valamint a Pentagonban is jelentős kárt okoztak, történelmet írva ezzel), és azt hiszem sajnos találóbb időpontra nem is várhatnék, hogy egy nyomorult előszót írjak eme interjú elé, melyet még a Szigeten „készítettem önmagammal”. A pakisztáni származású, erősen politizáló aktivista-fundamentalista zenekari főnök, szellemi vezető és sampleres Aki Nawaz szerint ugyanis: „Ha a F-D-M-lal készítesz interjút, akkor valójában magaddal is készítesz interjút. A kérdező számára egy velünk készített interjú arra szolgál, hogy kivetítse belső énjét.” (részlet egy másik beszélgetésből.) Számomra ehhez a szintén bevándorlók gyermekeiként Londonban felcseperedett, kicsit talán túlzottan is öntudatos, ám végtelenül őszinte és magánszemélyként veszélytelen Dave ’Impi D’ Watts vokálos/DJ és Lloyd Sparks basszista/vokalista volt az eszköz, akikkel a sajtótájékoztatót követően ültem le csevegni olyan dolgokról, melyek hihetetlen és félelmetes módon egy hónapra rá retrospektív beigazolódni látszanak…


endhits: Mi minden történt a Fun-Da-Mental-lal a ’98-ban megjelent Erotic Terrorism lemezetek óta? Leszámítva persze azt a tényt, hogy közben kijött egy kislemezetek is Why America Will Go to Hell címmel…

Lloyd Sparks: Ó, hát mi is történt? Éltünk tovább, bulik, csonttörés, sok-sok izzadság, könnyek, öregedés… tudod, az óra egyre csak megy körbe-körbe. Hát… tudod, mi történt… sok minden történt. Minden és semmi. Olyan sok minden történt, ugyanakkor olyan kevés is.

Impi D: Rengeteg minden történt, de ugyankkor semmi sem történt olyan értelemben, hogy mit szeretnék én az embereknek, és mit szeretnének az emberek egymásnak. A politika szempontjából az emberekkel való szociális kohézió valahogy nem akar bekövetkezni, túl sokan vagyunk. Úgyhogy mi most még több dolgot szeretnénk, hogy végbemenjen. Nem az a lényeg, hogy mi történt három évre visszamenőleg, hanem hogy most mi van!

L.S.: És most nem a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) elleni lázadásról van szó, ahol az emberek kiállnak, de aztán úgymond elveszik a hangjuk a tömegben; a mi embereink ugyanígy jártak már néhány évvel ezelőtt, akik a zenéjükkel és művészetükkel álltak ki az igazságért; és mi is mindig ezt tettük. Amit a World Trade Organisation ellen protestálók mondanak, az nem feltétlenül egy üres halmaz, ami belemutat a nagy semmibe. Ők azt mondják, hogy mit nem… amit mi is vallunk, nem mint a F-D-M tagjai, hanem magánszemélyként. Nos ők – és mi – azt látjuk, visszamenőleg 100 évre, hogy valami bűzlik, de nagyon. Mi tudjuk mi az, ami nincs rendjén, mert közvetlenül befolyásoltak bennünket egyes elnyomó európai rezsimek. Bár a mi esetünk egy kicsit más a bőrszín miatt is…

endhits: Oké, de ha a F-D-M-t, mint zenekart vesszük, azt hiszem mégis történt egy-két konkrét dolog, most jelent meg az új lemez (There Shall Be Love)…

Impi D: Jövő hónapban, vagy októberben jelenik meg.

endhits: Mit lehet róla tudni?

Impi D: Egy adott szempontból a legkönnyebb megközelíteni, mégpedig, hogy már régebben is – 5-6 évvel ezelőtt – együttműködtünk zsidó zenészekkel, de azt valójában sohasem rögzítettük. Tehát élőben már dolgoztunk együtt pakisztáni, dél-amerikai, kazahsztáni és mindenféle nemzetiségű, hagyományos népzenét játszó emberrel, de ezek az együttműködések sohasem lettek felvéve. És éppen ez az, amit most véghezvittünk. Ez a lemez remélhetőleg egy utazás lesz a hallgató számára, de ugyanakkor remélem, hogy számunkra is. Sok mindent megtanultunk e folyamat alatt. Az új lemez remélhetőleg jelzi majd azt, hogy jelen vagyunk – mármint szellemileg – és talán nem hiába. Számomra a F-D-M mindenkit jelenti, egyszerre szól mindenkiről, és nem arról, hogy fekete vagy fehér! NEM, NEM, NEM… NEM arról van szó, hogy fekete a fehér ellen, mert ha az lenne a lényeg, vajon miért dolgoznánk együtt bárkivel, mindenkivel… A mi csapatunk, ami egyben a zenekar is… vannak tagok Angliából, mindenhonnan, nem számít! Nos, ezzel a dologgal, ezzel az utazással azt mondhatjuk majd: figyelj, mindenki közreműködhet, bárki hozzájárulhat valamivel. Nem csak az MTV által gerjesztett világ van, amiben minden zene olyan… „szép”. Ennél sokkal többről szól az élet. Olyan sokféle gondolat létezik, rengeteg típusú zene van, vagy bármi. Gyakorlatilag mindenki hozzá tud járulni, és van beleszólása a dolgokba.

L.S.: Mint látod, mi magunk sem vagyunk valami szépek, és mégis… (nevet)

endhits: Politikai nézeteitek igen erősen jelen vannak a szövegeitekben és a zenében. Mit gondoltok, mennyire tudnak ezzel a F-D-M rajongók azonosulni?

L.S.: Nos, mostanában a legnagyobb izgalmat a WTO és az ellene való tiltakozás váltotta ki, ez most pillanatnyilag a legnagyobb dolog, ami történik. Úgyhogy kulturális szempontból kell nézznünk az imperialista erőket, melyek elnyomtak minket, és szarakodtak Afrikával, Ázsiával vagy Dél-Amerikával. Ráadásul azok az emberek is ugyanezt mondják, nyílvánvalóan azonosulhatunk a többi elnyomottal, és tőlük is tanulhatunk valamit. Ezt nem úgy értem, hogy mittudomén mászkálunk fel-le és okoskodunk, hanem tényleg tanulunk belőle, mindenki tanul, tapasztal. Valami  nincs rendjén, és ez a valami már nagyon régóta bűzlik. A mai világban, amikor képessek vagyunk a modern technológia általi kommunikációra – legyen az jó vagy rossz hatással ránk, mindegy, mert fedik egymást – még többen érzékelik, és értesülnek róla, hogy valami nincs rendjén. Oké, tehát mi kulturális szempontból látjuk rossznak a dolgokat, remélem ez világos?! De az emberek nem ezért figyelnek ránk, hanem mert ők maguk is érzik, hogy valami hibádzik.

endhits: Egyetértetek-e azzal, hogy az embernek valamilyen szinten önzőnek kell lennie a saját művészetét illetően, hogy azzal aztán kommunikálni tudjon?

L.S.: Hát az önzősség szemszögéből nézve, mindenki csak úgy tud előre haladni, ha ki tudja fejezni önmagát. Minden egyes ember a világon. Ez az egyetlen lehetőség a továbbhaladásra. A társadalomban szerepet játszol te is, én is, ez az egyik összetevő, de ott van a másik nagy összetevő, hogy kifejezéshez jutsz-e. Ki tudod-e fejezni magad, van-e rá lehetőséged. És akkor nem “csak” a zenére vagy “csak” a művészetekre gondolok. Ez sok minden lehet, ez a legfontosabb összetevő, és éppen ez az, amitől megfosztanak bennünket. Ez a csel, ez a fő trükk, hogy elnyomjanak minket.

Impi D: És ekkor jön a marketing a képbe. Én nem dolgozok multikiadónak – akik x számú zenekart futtatnak, és egyik sem ér semmit – de tudom, hogy náluk így megy: leszerződtetik ‘X’ zenekart és beharangozzák őket, elkezdik futtatni, és akkor megkérdezed, hogy mi a csapat neve, erre jön a válasz, hogy: ‘Ó, hát még nem döntöttük el…’ Hát… te jó ég, mit mond ez el neked?! Érted miről beszélek, hát mi a fenét árul ez el róluk?!

L.S.: Gyakorlatilag a cenzúráról van szó. A kiadók ma egy csoportot alkotnak, akik egy álmot gyártanak és azt árulják: sok zenésznek van autója, egy rakás kábítószere, rengeteg menő cipője… Álmokat árulnak, és ezzel összefogják az embereket, azt mondják, hogy igen-igen, ezt kell tenned, és akkor ez lesz, ezt kapod. Jó példa erre az MTV – ami mindig is monopol helyzetben volt, de most még inkább! Ez csak egy trükk; mindent és mindenkit cenzúráznak azáltal, hogy eladják nekik ezt az álmot: hogyan nézzél ki, milyen legyél, hogyan szóljon a hangszered, stb.

Impi D: Az MTV világszerte elterjed, és ők magukat egy márkaként kezelik. Ez az egész “logó-dolog”teljesen tartalmatlan. Az MTV terjeszkedik mindenfelé, az emberek meg nézik. És bárhol jön is be, mindenhol csak ezt a pop zenét vagy ilyen szanatóriumot megjárt kommersz zenéket nyomat. Mindenhol fogható a világon, és a közönség, a kölykök, a fiatalok szerte a világon nézik, és akkor nesze neked: az álom be van mutatva, csak rá kell harapni. Ha ilyen akarsz lenni, ezt és ezt kell tenned. Így végül elérik azt, hogy egy csomó ember elidegenedik az értékes, hagyományos zenéktől, mert rákattannak erre a pop-dologra, megakarják élni ezt az álmot.

L.S.: És amikor egyszer megélték ezt az álmot, rájönnek, hogy nem is olyan jó az. Aztán talán rehabilitálódnak, vagy elmennek Indiába feltöltődni, magukba szívni egy kis spirituális erőt vagy ilyesmi… Később meg visszajönnek, hogy: ‘Nem-nem-nem, az az álom szart sem ér, itt van, vegyetek tőlem szellemi energiát…’ Tudod, mi szerencsések vagyunk, mert amikor mi voltunk kölykök, nem voltak TV-k.

Impi D: És szerencsések vagyunk, mert nincs mobiltelefonunk, vagy WAP-unk, nem mondták meg nekünk, hogy mit vegyünk, meg ilyenek.

endhits: Hogy döntöttek e “munka” mellett?

Impi D: Nos a zene az, ami…

L.S.: Mi csak zenészek vagyunk, érted.

endhits: Netán a punk vonalat is végigjártátok?

Impi D: Aki (Aki ‘Propa-ghandi-Quershi’ Nawaz; zenekarvezető, sampleres, vokalista) volt az, aki közvetlenül kapcsolódott a punk vonalhoz volt zenekara, a Southern Death Cult által. Abból lett aztán a Death Cult, majd Cult. És Lloydnak is voltak előzetes élményei… (nevet)

L.S.: Ó, nekem is voltak előzetes élményeim… mik is azok??? (nevet) Ja igen, néhány évvel ezelőtt zenéltem egy zenekarban , aminek PV’s volt a neve.

endhits: Ha jól értem, az egy vérbeli punk csapat volt…

L.S.: Nos, igen, de nem is annyira zeneileg, inkább hozzáállás szempontjából. Mármint ha létezik ilyenfajta hozzáállás. Egyesek keményen kitartanak mellette, és vannak, akik szerint ez csak egy kitalált dolog. Az én politikai álláspontom – amikor bekerültem a F-D-M-ba – némiképp különbözött a többiekétől, mégis helyet kaptam. A F-D-M-t iszlámok, hinduk, fundamentalisták és anarhisták együtt alkotják, és a mi beszélgetéseink egymással valószínűleg még intenzívebbek és feszültebbek, mint most az interjúk alatt, vagy a közönség előtt. Mi a fellépéseinken vegyítjük e beszélgetéseket, állásfoglalásokat és azt adjuk ki magunkból a színpadon.

endhits: El tudnátok-e képzelni a világot politika nélkül?

L.S.: Ööö, nem, mert az a helyzet, hogy attól függ, milyen szemszögből tekintünk a politikára. Az emberek közösségi szinten hoznak döntéseket, és a döntéseket igenis meg kell hozni. El kell döntenünk, hogy lefogjuk-e a szedni idén nyáron annak a fának a gyümölcsét vagy sem. Mindannyian részt vállalunk a döntések meghozatalában, és ez nem olyan nagy dolog, semeddig sem tart. Gondolod, hogy azok a fejesek a nagy cégek élén olyan keményen dolgoznak? Naná, hogy nem! Az egyetlen ok, amiért ott vannak, az az, hogy szocializálódjanak. Minden egyes döntést meghozhatnának interneten vagy telefonon keresztül, de az ok, hogy elmennek azokra a gyűlésekre az, hogy közösségi embereknek tűnjenek. Szocializálódás! Csak hogy bulizzanak, gazdag ételeket egyenek, ingyen bort igyanak, és arról beszéljenek, hogy melyik legyen a következő ország, amit szarba mártanak. És ennyi.

Impi D: 18 millió dollárt költenek egy ilyenre! TIZEN-NYOLC MILLIÓ KIBASZOTT DOLLÁRT!!! Csak hogy egy gyűlést hívjanak össze! 18 millió dollár! Bazmeg, 18 millió rohadt dollár!!! A kurva élet… hogy egy partit rendezzenek…

L.S.: Csak egy parti, és ennyi, nem más… Szerepelni akarnak, és mi fizetünk érte. Ez a lényeg, látod, MI FIZETÜNK ÉRTE! Ezért van az, hogy amit mi az életben a politikáról gondolunk, azt lesújtónak találjuk, depressziósak leszünk tőle; de nekünk nem ez a politika kell! Erre nincs szükségünk! Tudod, te meg én ülhetünk itt és arról filózhatunk, hogy vajon ellopjuk-e azt a motort ott – igen csinos darab egyébként –, vagy valami ilyesmi. Tehát itt csücsülünk és végiggondolhatjuk a következményeit egy ilyen cselekedetnek, aztán dönthetünk. Ez nem olyan nagy dolog és nem tart semeddig sem. Úgyhogy mindig is lesz politika, mert amit mi csinálunk, az is politika. Ez a valóság.

Az interjú megjelent a VOL.10 fanzine 14. számában, 2001 decemberében.