A Betonkeverő és az End Hits ajánlásával:

2010. április 3. szombat 20:00
Garaboncziás cukrászda, Szeged

“A Lucky Funeral görög faszikból álló görög zenekar. Mégsem rolling stones-t játszanak, hanem jó szemét déli típusú sludge’n’roll-t, a Black Sabbath, Pantera vonalról, de még garázsabban. A kellő elszálltság mellett a nyers erő is dagad a bandában, ami élőben igencsak gyilkos. Nem mellesleg olyan nevekkel kerültek koncertügyi kapcsolatba, mint a Kylesa vagy az Eyehategod…

A Stiff Bastard alakulatát már ismeritek, voltak már itt, csak most már nyertek egy tehetségkutatós balhét is, szóval a koncert után másnap húznak Bécsbe, a International Live Avard elődöntőjébe. Addig meg tolnak egy adag hc-vel átitatott fifikás metált. A Wrong Side Of The Wall korszerű metálját a néhai Bones zenekar, meg az Insane-es Oszkár hozta össze, de itt van a Belmondo-s, Locust On The Saddle-ös Szabó Laci is. Fülbemászó melódiák, a heves riffekkel összefonódva.”

http://www.myspace.com/luckyfuneral

A Földalatti KHE és az endhits.hu ajánlásával:

A cseh Zlodeji Usi (vagy ahogy időnként használják “Ear Thieves”) nem először látogat Magyarországra, hogy szórakoztató, performance-szerű koncertjével megörvendeztesse a gyanútlan koncertlátogatókat. Nosztalgikus, avantgárd-kabaré, hibrid dobcuccra, basszusra, fúvósokra, elektronikára és időnként lábtörlőre komponálva. Szabadidős zenekar lévén millió mással is foglalkoznak a tagok és magasról tesznek arra, hogy naprakészek legyenek a myspace-en… Így az egyetlen esélyetek, hogy megmártózzatok az intenzív és meglepetésszerűen változatos zenéjükben, ha ellátogattok a koncertjükre.  Ja, és  “friss” lemezük is van, az E.T.’s_3, ami biztosan kapható lesz.

ÁPRILIS 15. csütörtök / BUDAPEST / Dürer kert – kisterem (lesz még: Jack of Heart (FRA), Shiva and the Deadman (FRA), The Last Rapes of Mr Teach (FRA))

ÁPRILIS 16. péntek / MISKOLC / Factory Aréna

Pisti, a budapesti fiú, aki megunva a családi zűröket és a nyolcvanas évek elejének itthoni punnyadtságát úgy dönt, hogy meglép a legvidámabb barakkból. Átmegy Jugóba, majd a mai Szlovénia „legutolsó falujából”, Koperből egy zöldhatáron át angolosan Olaszországba, majd kisvártatva Hollandiába távozik, ahol épp virágkorát éli a foglaltház-kultúra, él és virul a punk mozgalom és a new age. Talán nem meglepő, hogy a növénytermesztéséről híres országban a fű, a gomba és más zöldségek kultúrája is magával ragadja a kelet-európai idegent. Kipróbál, átél mindent, ami jöhet, mindent, ami kipróbálható: bulik, ház crackelés, csajok és – ami talán a legfontosabb – a zene. (tovább…)

(KIMI records, 2009)

A Me, the Slumbering Napoleon egy – a ’90-es évek indie aranykorából ittragadt – izlandi nyers, gitár rock trió. Az én maradi fejem persze örül is ennek rendesen, hiszen nagy favoritjaim hatásai köszönnek vissza sorra egymás után ezen a lemezen. A számok többsége instrumentális, ahol szükséges, ott azonban csak beleordítanak artikulátlanul a srácok, és van olyan is, hogy visszafogják magukat és átcsapnak sejtelmes történetmesélésbe. (tovább…)

(Columbia Music Entertainment, 2008)

A Bill Laswell vezetésével lényegében a ’90-es évek eleje óta működő kaméleon projekt legutóbbi lemezét még 2005-ben rögzítette, de a felvétel az eredeti kiadó becsődölése miatt hosszú időre fiókba került. Aztán további kavarások jöttek és úgy nézett ki, hogy lehetetlen kibékíteni a számtalan közreműködő különböző lemezkiadói hátterét és ember nem lesz képes rendet tenni a szerződések és megállapodások zűrzavarában. Végül Japánban jelent meg az album, de mivel úgyis mindenki a netről lopja a zenét manapság, ezek a csavaros történetek egyre inkább jelentőségüket vesztik. (tovább…)

(TDRS Music, 2007)

A két öreg cimbora ismét összeállt, hogy meglepje a sokat tapasztalt hallgatókat. Az első meglepetés, hogy ezen a lemezen Brain Mantia valójában nem is dobol… Pontosabban ő diktálja a ritmust, csak dobok helyett MPC-t (Music Production Center) használ. Ez egy elektronikus akármi, ami rendelkezik némi billentyűzettel, vagy inkább érintőkkel, amikhez hangokat, ritmusokat, dallamokat lehet hozzárendelni. Ezek ütemes nyomogatása különböző motívumokat vagy dobalapokat generál. Azt hiszem nem ez volt Brain legszerencsésebb döntése. Az egy dolog, hogy a használt hangminták nem különösebben érdekesek, de a ritmusok sem ötletesek. Biztos lehet virtuóz módon játszani egy ilyen cuccon, de ez ezúttal nem jött össze. Buckethead viszont maradt a kaptafánál és gitározik bőszen. És hogy fokozza a megpróbáltatásokat, a betegebb ötleteit pakolta rá Brain írógépkattogás szerű alapjaira. (tovább…)

(Tzadik, 2009)

A mérhetetlen mennyiségű új zene- és információáradatban elmerülve, néha az ember túlfogyaszt, émelyeg, eltompul. Ilyen esetekre van egy-két előadó akihez, a kitérők után visszatérve újból felfrissül az agyam, zenei emésztőrendszerem. John Zorn az egyik. Így akadtam erre a lemezre is. „Love songs” – a kissé szokatlan cím némi csavart sejtetett, de nem… a zene valóban szép, könnyed, „szerelmes”. A számokat kivétel nélkül Zorn írta, tisztelegve a Bay Area (San Francisco) zeneszerzői, előadói előtt. A trió zenészei mindannyian megfordultak már Zorn mellett, kipróbált, bevált arcok. Rob Burger (zongora) a Filmworks lemezeken játszott, de ismerős lehet akár Norah Jones lemezeiről is. Greg Cohen (elektromos és akusztikus basszus) leginkább a Masadából lehet ismerős és gyakorlatilag minden műfajban, mindent tud és nem is akárhogyan…Ben Perowsky (dob) hasonlóan Cohen-hez bármit eljátszik és tökéletesen illeszkedik a zenekarba, na és a kedvenc Zorn dobosaim (Joey Baron, Bobby Previte, Kenny Wollesen) sorába. A zene jazz, tele dallammal, érzelemmel, régi ECM lemezeket, időnként a Masada nyugisabb pillanatait, vagy a Filmworks-t idézve…szóval John Zorn! De, ha az ő szaxofonjátékára kíváncsi valaki, ne itt kezdje, ugyanis kizárólag szerzőként, producerként, kiadóként van jelen. Lazulásra fel!

Az End Hits és a Betonkeverő ajánlásával:

A saját meghatározása szerint experimental, downtempo zenét játszó észt basszusgitár és dob duó valójában súlyos torzítókat és hörgést váltó dallamos éneket alkalmaz, hogy modern doom zenével elnyomjon minden háttérzajt.
Mindezt, felettébb meggyőző módon, már be is mutatták tavaly a magyarországi – és köztük a szegedi – közönségnek a Sabot társaságában, 2010. március 30-án pedig visszatérnek a Garaboncziás színpadára, hogy vadonatúj EOS címre keresztelt lemezükből adjanak némi ízelítőt a stílusok iránt nyitott zenerajongóknak.
A koncertet SZTE angolos szakest előzi meg, így akik pl. Syntax vizsgán vettek vagy fognak részt venni, ingyenesen, mások, akiknek nem adatott meg ez a lehetőség, 600 Ft ellenében bólogathatnak.

A koncert 22:00 magasságában kezdődik.

http://www.myspace.com/talbotmusic

A Földalatti KHE és az endhits.hu ajánlásával:

Stábunk közös nagy kedvence az Egyesült Államokból startolt, de ma már sokkal inkább cseh SABOT megtörhetetlen fennállásának 20. évfordulóját mi mással is ünnepelné, ha nem turnéval, amely – a Földalattisoknak hála – ismét érinti Magyarországot is. Az ünnepi kiadvány, a 240 Months c. könyv és a hozzá tartozó DVD ugyan csúszik egy kicsit, de ettől függetlenül csípjétek el őket élőben. Semmi nosztalgia vagy öreges pöszmögés. Csak egy letaglózó csapás.

ÁPRILIS 6. kedd / MISKOLC / Grizzly Music Pub (fellép még a nagyszerű Büdösök)
ÁPRILIS 9. péntek / BUDAPEST / Tűzraktér (lesz még Büdösök és Létrák)

Bryan “BRAIN” Mantia interjú
Budapest, 2006. május 30.

Ismét egy régi adósságomat törlesztem. Ez az interjú anno megjelent ugyan nyomtatásban két helyen is, de a szerkesztők kérésére értelemszerűen rendesen megvágva és átszabva. A teljes eredeti verzió a mai napig a fiókomban feküdt és sokak unszolására most végre rászántam magam, hogy közkincsé tegyem.

(tovább…)