Sabot – Further Conversations
(CESTA, 2008)
Nehéz ilyenkor elkezdeni az írást. A Sabot zenéje ugyanis azok közzé tartozik, amely már tizenévesen magával ragadott.
A SABOT név a francia fapapucs szóból jön, ami a későbbi szabotázs szó gyökere lett. A névválasztás pedig nem véletlen. Az eredetileg San Francisco-i zenekar a 1988-as megalakulásakor erősen figyelme alatt tartotta az amerikai anarchista mozgalmakat, az európai foglaltházak működését, és a világ eseményeit. Jelenleg nem tudom ez hol tart, hiszen azóta 20 év telt el. Christopher Rankin basszusgitáros és Hilary Binder dobos által működtette Sabot azóta szinte a szomszédban, Csehországban telepedett le, és ott egyéb kulturális és zenei projecteket működtetnek és támogatnak. Folyamatosan jelentkeznek kiadványaikkal, amik a csehországi Tábor városka művészeti összefogásának eredményeként működő CESTA Kulturális Központ kiadványaként jelennek meg. (Innen jöttek pl. a cseh Sunshine és Waave zenekarok is.)
Az elmúlt 20 évben rengeteg koncertet is adtak, mivel ez a zene teljes egészében koncerten él igazán. A honlapjukon pedig a koncerteket jelölő térképet érdemes végignézni…
A duó felállás rendületlenül működik. Hilary továbbra is a dob szekcióért felel, Chris pedig a basszusgitárjának jól megszokott hangzását hozza. A tavaly megjelent nagylemez nyolc felvételt tartalmaz, a tőlük már megszokott, jazz-punk-rock keverésében, igazán technikásan és élvezetesen. A basszusgitár játéka torzítós, olykor sima pengetős játék váltakozása, a jazz basszus hangzásának, a punk nyersességének és a rock lendületének összeolvadását hozza, míg a dobos is igazán érdekes és technikás elemeket vonultat fel. Ez adja a zenekar egyik érdekes oldalát, továbbá hogy duóként más hangszerek, zajok bevonása nélkül igazán érdekes, ötletes számokat pakolnak össze.
Gondolhatnánk, hogy 20 év után mi lehet még ebben érdekes. Számomra megunhatatlan a zenei összhang, ami minden lemezükön és – a Further Conversation-on is – valamennyi szerzeményben végigvonultatnak. Megunhatatlan, mert annyira egyéni és annyira Sabot-os. A „többiek és a másolók” – már ha vannak – csak utánuk kullognak. Igazán a saját útját járó duó ők. Többet nem is tudok írni a lemezről, mert hallani és látni kell őket.
1992-ben a Tilos az Á-ban játszott koncertjük után, az Ordító Egér nevű fanzine-ben megjelent egy interjú. Íme egy részlet belőle, ami sokat elárul a hozzáállásukról a zenéhez.
„OE.: Hogyan alakult ki ez a nem mindennapi felállás: dob és basszusgitár?
H.: Véletlenül. Kb. hat éve játszottunk együtt egy bandában, a harmadik tag gitározott és énekelt. Nagyjából egy évig létezett ez a felállás, folk-punk zenét játszottunk. Aztán az énekes kivált és Chris meg én megpróbáltuk szerezni valakit a helyére. Majdnem egy évig keresgéltünk, jöttek-mentek az énekesek és a gitárosok, akik végül különböző okok miatt nem feleltek meg. Aztán rájöttünk, hogy teljesen értelmetlen tovább válogatni, mert ahogy mi értelmezzük a zenecsinálást, az elég ritka.”
„OE.: Hogyan terjesztitek a kazettáitokat, hiszen San Francisco az Alternative Tentacles hazája? Biztosan ismeritek ezt a kiadót. Miért nem dolgoztok velük?
Ch.: Az igazat megvallva az AT-t nem érdekli a mi zenénk, de a fő ok, amiért nem szegődünk el kiadóhoz az, hogy mindenképpen ki akarjuk kerülni a nagyipari termelést….”
„Ez is része a szabotázsnak. Nem akarjuk, hogy mások ékelődjenek közénk és azok közé, akiket érdekel a kazetta.”
A lemezről nem sok mindent tudtatok meg, de azért hallgatni azt lehet! Sőt muszáj!
Vélemény?
RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.
