A KERRETTA Kecskeméten: koncertbeszámoló

KERRETTA koncert

2012. február 14. kedd

Kecskemét, Kilele Music Café

A KERRETTA egy új-zélandi rock zenekar, akik 2009-ben megjelent első lemezükkel, a Vilayer-rel rögtön világszerte felkeltették a kritikusok és a gitárzene rajongók figyelmét. Hasonlítják őket a Russian Circles-höz, az Explosions In The Sky-hoz, vagy a Jakob-hoz (nem véletlen, hisz földijeik, össze is fonódnak a szálaik néha), nekem mégis a Tool ugrott be róluk elsőre, holott instrumentális zenéről beszélünk. A Kerretta zenéje ugyanis nélkülöz minden felesleges post-rock sallangot, nem lebeg, nem érzelmeskedik annyit, inkább riffel, számol és gondolkodik, sőt tényeket állapít meg. Kemény, agyas témák, röfögő basszus és változatosan effektezett gitárok, amelyek kerek, egész számok formájában öltenek testet, nem pedig végeláthatatlanul hömpölygő maszatolásban. Nem is véletlen, hogy a Vilayer c. anyagot jelölték a Taite Music Prize nevet viselő, független új-zélandi zenei díjra, ami legalább akkora elismerés, mint amikor egy brit bandát a Mercury díjra jelölnek. Aztán 2010-ben végigszántották az Egyesült Államokat egy majd 30 állomásos turné keretében, 2011-ben pedig megjelent a második lemezük, a Saansilo, amely tovább finomította elődjének erényeit: az atmoszférikus hangzást, valamint a ritmus, a dinamika és hangerő remekül funkcionáló, hatásos variálását.

A német Golden Antenna Records-nak és a francia Impure Muzic-nak köszönhetően jött össze idén télen a banda első európai turnéja, mindjárt egy 25 állomásos körút keretében, amely néhány koncert erejéig kitekintett keleti irányba is. Új-Zéland egyik legfontosabb napilapja fel is kapta a dolgot, és különösen a lengyel, a szlovák és a magyar fellépések iránt érdeklődtek a srácoknál, akik megnyugtatták őket, ha a helyzet szar is errefelé, utcai zavargások (még) nincsenek. Csak jófej promóterek (akik ezen a vidéken általában szociális munkások és hátrányos helyzetű vagy fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak főállásban…), teltházas koncertek olyan lehetetlen napokon, mint vasárnap-hétfő-kedd, és nagyon figyelő, nagyon hálás közönség. Budapest a Bálványvér-es Milán révén került a turnénaptárba, én pedig neki köszönhetően akasztottam le őket Kecskemétre.

Az elmúlt években kiderült, hogy tökmindegy milyen este jön ide az Alföld közepére ebbe a szebb napokat is megért néhai mezővárosba egy-egy különlegesebb külföldi banda, közönség az lesz. Pedig a kecskemétiek nem épp arról híresek, hogy olyan könnyen kimozdulnának, pláne nem hétköznap, mert kifogás az mindig van egy zsákkal. De ismét jöttek, ismét több, mint 60-an, ami nagyon szép szám, pláne, hogy a Kilele Music Café ennyi emberrel lényegében meg is telik.

gyula

Az estét nem sokkal 8 után Majoros Gyula Majorka07 álnéven meghirdetett szólókoncertje nyitotta meg. Gyula az Úzgin Űver-ből ismert pszichedelikus/etno vonalát hozta, csak még szabadabban, még szárnyalóbban. Laptopjáról indította be az általa kreált hangszőnyegeket, ami ezúttal végre teljes hangerővel dörrent meg a kis pincehelységben. Az alapokat aztán hangszergyűjteményének válogatott darabjaival díszítette, és kb. 25 perces műsorával szépen megágyazott az új-zélandiaknak.

kerretta_01

A Kerretta füstgépe segítségével gyorsan láthatatlanságba burkolózott, majd belekezdtek a Kilele fennállásának leghangosabb koncertjébe. A pódiumhoz egészen közel helyet foglaló bátor lányok menekültek is hátra gyorsan, hát meg kell hagyni, valóban döngettek rendesen, de csak így mutatkozhattak meg erejük teljében.

kerretta_02

Nagyon kíváncsi voltam, hogy a zenekar képes lesz-e élőben produkálni ötletes hangképeit, de már a bepakolásnál megnyugodtam: Dave, a gitáros két ugyanolyan alappal érkezett, amelyek az effekteknek sztereó hangképet biztosítottak, a basszusgitáros Will-lel együtt pedig egy-egy rahedli pedált is csomagoltak maguknak. Hamish, a dobos pedig olyan hatalmas cintányérokkal szerelte fel a dobcuccot, amelyek hangja talán még mindig cseng a klubban.

kerretta_03

A közel másfél órás koncerten nemcsak az eddigi két nagylemez anyagának javát nyomták le, hanem válogattak korai számaikból, egyéb kisebb kiadványaikról is, sőt becsúszott egy teljesen új kompozíció is. A Kerretta tagjai végig a háttérben maradtak, maximális figyelemmel és átéléssel meséltek nekünk sztorikat kirobbanó erejű erősítőikkel és nagyon kemény dobtémáikkal, csak a műsor végén szólt pár szót Will a közönséghez, akik természetesen nem engedték el őket ráadás nélkül. Ők pedig mosolyogva visszatérek a parányi színpadra és belecsaptak még egyszer.

kerretta_04

A koncertet követően a leglelkesebbek rögtön lemezvásárlásba kezdtek, kérdések özönét zúdították a messziről jött zenészekre, akik nagyon kedvesen elbeszélgettek és eldedikálgattak. Aztán jött az újabb kötelező kör: a pakolás, amely során Will nem feledkezett meg a kis xilofonról sem, amit a gyermekeinek vásárolt a szomszédos hangszerüzletben. Másnap pedig már vonultak is tovább Szlovéniába, hogy aztán maguk mögött hagyják térségünket és a számukra végképp szokatlanul cudar telet. Maradandó nyomot hagytak, az biztos!