A.C.T.U.S: A mandala esszenciája

(2006. március 24. Artus Színház)

fotó: Annamari

Magyar viszonylatban kevés olyan zenekar van, amely olyan ritkán mutatja meg magát élőben, mint az A.C.T.U.S. Igaz, hogy zenekarról beszélni túlzás, hiszen egy ember köré épült és épül az egész zenei és tartalmi koncepció. Az Actus zenéjében klasszikus, neo-folk és kortárs zenei elemek jelennek meg, melyben az elektronikus zene hangzás elemei dominálnak. Ebből is főleg a korai EBM hangzása fedezhető fel erőteljesen, de a korábban felsorolt stílusok hangzásainak kifejezésére használva ezt a hangzás világot. Mondanivalóját továbbra is a spirituális gondolkodás felé való irányultság határozza meg.

Nagy várakozással néztem az este elé. Utoljára 1997-ben a Kiscelli Kastély Kápolnájában láttam az akkor tízéves jubileumát ünneplő csoportot. Számomra az akkor zeneileg és mondanivalóját tekintve is sokat jelentő előadás volt. Ez összegzése volt az akkor tízéves tevékenységnek, amit a név hordoz: Archaic Cultic Tradition in a Society. Egyben egy új teljes nagylemez, a Sacro Santum bemutatója is megtörtént ott. Ezt követően hosszú csend következett – már ami a koncertezést, lemezkiadást illeti.

A 2005-ös évben az Actus a lipcsei Wave-Gotik-Treffen-en adott egy rövidebb koncertet, amit megelőzött a négy számból álló, Mandala címet viselő új nagylemez megjelentetése. Azóta többedmagammal már nagyon vártuk az új élő műsort.

(Aki többet szeretne tudni róluk: http://www.actus.hu, http://www.lastexit.hu, http://www.gothic.hu-n nézelődhet, illetve keresse a Magna Magazin korábbi számait.)

A 2006-os koncert helyszíne az Artus Színház a XI. kerületben, amiről annyi információm volt, hogy korábban valamilyen gyárként funkcionált. A koncert helyének megválasztását már eleve furcsának találtam, valószínűleg azért, mert folyamatosan a Kiscelli Kastély hangulatát próbáltam visszaidézni. Számomra akkor ott valami nagyon egész volt!

Megérkezve a mécsesekkel díszített lépcsőház adott egyfajta hangulatot, de maga az épület egésze, a belső helyszín ridegsége kissé megrémített. Ezt a hideget még a klíma is fokozta, végig fáztam az egész műsor alatt. Bár ez az én problémám, ez még nem jelent semmit. Legalábbis akkor még azt hittem. A szokásos magyar viszonyoktól eltérően, szinte teljesen pontosan kezdtek.

A színpadi felállás nagyon egyszerű volt. Elől egy dobos, aki nem mellesleg a Plasma Pool ütőse, mögötte a szintetizátor-elektronika Kulcsár Attilával, aki egy személyben az Actus szellemi atyja is. Hátul egy énekesnő, aki már Sacro Santum lemezen is közreműködött, és egy gitáron és elektronikában kisegítő zenész. A hangulatot a zenekar mögött vetítés is igyekezett fokozni. Több helyen olvastam, hogy sokaknak nem tetszett. Nekem igen.

Az első felvonásban a tavaly megjelent Mandala nagylemez négy száma hangzott el, aminek a legerősebb darabja a Spirál, és szerintem élőben is az volt. A vetítés visszatérő pillanatai, újabb és újabb mandalák, amik nem voltak ugyan videoklip jellegűek, de kifejezetten szépek voltak és illettek a zene alá. Az utolsó dal ebben a blokkban – az első lemez negyedik száma – a Decay (Romlás) volt, ami szétvert minden korábbi szépséget. Nagyon ütős volt! Majd következett fél óra szünet.

A második részben a korábban megjelent lemezek dalait adták elő. Így a nekem olyan nosztalgikus és szép Sacro Santum lemez és a megjelenésekor (1989) nagyon mélyre húzó első Egy Út Az Erő És a Rendszer Birodalmába című album néhány száma. A vetítések ebben a részben is tetszettek, leszámítva, amikor olyan érzésem volt, hogy valami fantasy játékprogram promóciós képeit látnám. Talán a vetítés és a hozzá kapcsolódó érzések miatt, ezek a régi dolgok (dalok) és így ez a második rész jobban tetszett. Bár továbbra is fáztam!

Most pedig mivel ez egy koncert volt, nézzük a zenét és az előadást. Sajnos ezen az estén nem úgy jött ki a lépés az Actus tagsága számára, ahogy szerintem azt elképzelték.

Én azért vártam ezt a koncertet, mert kíváncsi voltam, hogy zenekari szinten milyen változások lesznek a ’97-es fellépéshez képest. Sajnos semmilyen! Az utolsó két lemez dalai szinte ugyanúgy szólaltak meg, mint a lemezen. Ami nem lenne baj, de akkor miért kellettek a kisegítő zenészek? Rendben, értem, hogy két ember kissé furcsa lenne egy színpadon. Ezekben a számokban, ha ezt egy erős váznak vesszük, véleményem szerint sokkal több van hangszeresen, mint ami a koncert alatt megjelent. Az ének sokszor hamisnak tűnt, a szövegek érthetőek voltak, de sokszor el voltak csúszva a zenei alaptól. A legerősebb pont talán a dobos, bár rengetegszer volt olyan, mintha az egész csak a látványt és nem a zenét szolgálná. A gitárhangzások tetszettek, de valahogy zeneileg valami sokkal többet vártam. Azért azt gondolom, hogy több akusztikus hangszer bevonásával sokkal többet lehetne dobni a megszólaláson is. Bár elhiszem, hogy próbálni sokkal nehezebb több emberrel, és ehhez a műfajhoz megfelelő alázattal és gondolkodással rendelkező zenész-közreműködőket is nehéz lenne felvonultatni. Ami igazán zavart, a régi, elavult hangzás (pl. dobhangok helyett újakat lehetne használni). Valahogy erősebb lehetne az egész megszólalás, és nem a 80-as évek vége köszönne vissza.

Volt még egy ráadás rész, amit bevallom nem vártam meg, mert nagyon fáztam, így arról nem tudok semmit. Hazafelé több kérdés is keringett bennem: Ha nem ismerném az Actus munkáit, tetszett volna? Csak én gondolom, hogy ezekből a dalokból élőben több is kihozható? Tényleg a gyárépület és a hideg miatt nem jött át annyira az egész előadás? Esetleg bennem múlt el valami?

Valószínű, hogy ennek ellenére legközelebb is meg fogom nézni az A.C.T.U.S.-t. Pontosan azért, hogy ezekre választ kapjak. Főleg magamtól. Miért? Azért, mert nekem korábban adott valami pluszt a produkciójuk, ami ezen az estén sajnos nem volt elmondható. Talán legközelebb…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.