Alabaster Suns – Alabaster Suns

(Iron Pig, 2009)

Itt egy angol zenekar, ami akár amerikai is lehetne a megszólalása után. Főleg, hogy egyáltalán nem indie, hangzásban pedig nem brit. Persze valójában indie, ha az independent-re gondolunk, mivel nagy kiadónak nyoma sincs a környékükön.

A londoni noise-rock/post-punk keverésekben utazó zenekar három tagból áll. KA Williams gitár-ének, Nathan Perrier dob, és Antony „DL” Dearlove basszusgitár. Ez az öt számos első lemez anyag igen csak húzósra sikerült. A gitáros egyszerű – de nagyszerű – riffeket játszik, amik nagyon ütnek, és némi dallamot is vezetnek a nótákban. Az ének pedig ott rombol, ahol kell. Természetesen itt is az ének inkább az üvöltést jelenti. Többször meghallgatva egyszerű, de nagyon okos zajos dolgok keverednek ki KA kezei közül. Nekem a korai Girls Against Boys ugrott be róla. A ritmusszekció pedig csillagos ötös! Olyan húzás van mind az 5 számban, hogy csak kapkodtam a fejem. Én a dobost éreztem a legerősebbnek a lemezen. Nagyon jól súlyoz, és a tempókat is egész tisztességesen töri és váltja! Bár az is igaz, hogy ezek így hárman együtt nagyon összepakolták ezt az 5 számot. Legyen inkább négy, mivel a negyedik a banda nevét címként viselő track, olyan „nem kellett volna” érzéssel töltött el hallgatás közben, mert a többihez képest dögunalom volt. A több pedig feszített tempójú, energikus zaj, rockandroll, „dózerolás”.

Akár Dischord kiadvány is lehetne az Alabaster Suns lemeze. A promóciós anyaggal ellentétben nekem sem a Prong, sem a Circus Lupus nem jutott a zenéjükről eszembe. Inkább a The Monorchid ugrott be és a Big Black hangzása dobossal kiegészítve. Frankó. Ajánlom!

www.myspace.com/alabastersuns


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.