• Nincsenek kategóriák


Amadinda Ütőegyüttes – 2011.07.30. Taliándörögd

Posted by | Egyéb | hétfő 1 augusztus 2011 18:16

Nem egy tervezett koncertlátogatás volt az Amadinda Ütőegyüttes fellépésének megtekintése a Művészetek Völgyében. Nem csak azért, mert az utazás előtt nem néztem meg, mi is lesz a program, hanem, mert maga a fesztivál sem érdekelt annyira soha. Nem mondom, azért örültem, amikor megláttam a programfüzetben az Amadinda nevét. Az együttes több koncertet is adott az ezt megelőző napokban a taliándörögdi Művelődési Házban, ez az utolsó, esti fellépés volt.

A kvartettet 27 éves pályafutása alatt jó néhányszor láttam már. Először, ha minden igaz, még a ’80-as években „Az ifjú zenebarát hangversenyek” keretében, amelyek általános iskolásoknak szóltak. Itt főleg hangszerbemutató és érdekességek megmutatása volt a cél az ütős hangszerek tekintetében. Néhány év után már kortárs zenei darabok bemutató koncertjein is megnézhettem őket, amit akkor még annyira nem értettem. Írt nekik darabot Steve Reich, játszották és rögzítették John Cage ütős hangszerekre írt műveit, jó néhány országban felléptek, és számos díjat kaptak az évek során. Az alkalom, hogy most írok róluk, pedig az, hogy legalább 10 éve egyáltalán nem láttam az afrikai ütős hangszer nevét kölcsönvevő Amadindát színpadon.

A programfüzetben, már délutánra is meg volt hirdetve dob suli, amit a négyes tagjai tartottak, és amiről persze sikerült elkésni, így a dobolás kimaradt. A téma egy ghánai tradicionális darab próbája és ritmusainak, felépítésének magyarázata volt. Nagyon kellemes élmény volt látni, hogy nagyon fiatalok és idősebbek is élvezték az oktatás minden percét, az ütemek váltását, az együttzenélést. Nem volt kérdés addig sem, hogy az Amadinda tagjai hangszereik mesterei, és ezt most is bebizonyították.

Az esti koncert „tradíció, kortárs, zene, zene…” címen volt meghirdetve. Két nappal korábban csak kortárs darabokat játszottak, az jobban érdekelt volna. Ennek ellenére este 7-re visszamentem a Művelődési Házba, hogy az aznapi fellépést megnézzem, ahol már ¾ 7-kor teltház volt.

Indításként a névadó hangszerrel játszott ugandai tradicionális zenével kezdték a műsort, majd a délutáni ghánai ütős zene eredeti verziója következett. Pihenésképpen Steve Reich – Clapping Music című tapsolós darabja került elő a közönséggel kiegészítve. Majd továbbra is Steve Reich mű volt a színpadon, a két marimbára írt Nagoya Marimbas. A program folytatásában a zenekar alapító tagjának, Holló Aurélnak José című darabja hangozott el, ami nekem a leginkább tetszett ezen az estén. Felvonultak benne spanyol, katalán és észak-afrikai elemek. A folyatásban szenzációs volt, Thierry de Mey három asztallapra írt műve, aminek kottáiról Rácz Zoltán, az együttes egyik alapítója elmesélte, hogy a kéztartások is külön papírra vannak vetve a játék könnyítésére, ami nekem nem tűnt annyira könnyűnek. Élvezet volt nézni a zenekar tagjait, ahogyan előadták. Ezután előkerült egy txalaparta, ami egy baszk népi hangszer, és három vagy négy deszka lappból áll, a két játékos pedig függőlegesen a deszkákra ejtett dorongokkal(?) játszik rajta. Ezen adtak elő egy baszk szerzeményt. A végére folytatásként egy tradicionális darab került ismét elő, ami egy haiti törzsi ütős kompozíció volt. A koncert közel 70 perces volt, amely jól megmutatta, mivel is foglalkozik a méltán világhírű Amadinda Ütőegyüttes. Én ugyan jobban örültem volna valamilyen koncepciózus kortárs zenei hangversenynek, de boldog voltam, hogy újra felfedeztem őket. Amint láttam, a Szabó Ervin Könyvtárban rengeteg lemezük megvan, így ma megyek, és szép sorban ki is kölcsönzöm őket…

Mindenkinek jó szívvel ajánlom a zenekar életművét, mert nagyon megérdemlik a figyelmet!

http://www.amadinda.com

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Bocsánat, de a bejegyzéshez egyelőre nem engedélyezett a hozzászólás.

e-wallet Wordpress Theme