Ancient Trance Festival / Németország, Taucha / 2011. július 15-17.

Idén negyedik alkalommal hozta tető alá egy lelkes szervezőgárda az ANCIENT TRANCE nevű doromb- és világzenei fesztivált Németországban, a Lipcse közvetlen szomszédságában található Taucha városában. Én pedig már másodszorra látogattam el a rendezvényre, ezért úgy gondolom, hogy megérdemel egy rövid, szubjektív beszámolót a dolog.

ancient01

Taucha egy 15 ezres kisváros és szó szerint otthont ad a fesztiválnak, hiszen a fő helyszín a kellős közepén egy parkban kapott helyett, a panziók mellett pedig a helyi lakosok vendégszobái is nyitva állnak a fázósok előtt, bár a mi szállásunk simán volt olyan hideg, mint a sátor. (Jó, ne hazai, kisvárosi koleszben gondolkodjatok, a hirtelen lehűlésről végül is nem a házigazda tehet, de a fullos külön fürdőszoba a forró zuhannyal mindenért kárpótolt.) A szervezők mindezt a szigorú házirenddel jutalmazzák: a fesztivál minden éjjel 1 órakor bezár és csak reggel 10 körül nyit, hogy a dübörgés és morajlás senkit se zavarjon a pihenésben. Ezt a vendégek nagyon korrekten be is tartják és nem hőzöngenek. A kapuban szigorúan ellenőriznek, mégsem tobzódnak a rémisztő biztonságiak és nem kell 23 különböző, labirintus jellegűen kialakított kapun átvergődni a bejutáshoz. Az Ancient Trance egy nagyon tiszta rendezvény és lehetőséget biztosít a szelektív hulladékgyűjtésre, sőt el is várja azt. A jellegéből adódóan erőteljes hippi hangulat uralkodik, de nem látni vicsorogva káromkodó vagy öntudatlanul fekvő részegeket, a fűszagot meg hamar elfújja a szél. A kaja szigorúan vegás vagy vegan, a büfékben 2 eurós betétdíjat szednek a tányérért és a pohárért is. Ha visszaviszed, visszakapod a pénzt, bár a tányér és az evőeszköz esetében elvárás a mosogatás is, amihez vizes dézsákat és szivacsokat is biztosítanak. Így viszont nem kell papírvékony villával bűvészkedni, amely beletörik az első darab pirított szójába. A hangulat rendkívül békés, mindenki sétál, táncol, mosolyog, frizbizik, sok kutya, sok kisbaba és néhány őskövület hippi, akik akár a föld alól előbukkanó Szuperbusszal is érkezhettek volna, mert kiköpött olyanok voltak, mint a Jamie és a csodalámpában Szám bácsi. Aztán kirakodóvásár, társasjáték, masszázs, teázók, chill-out helyszínek és szakadatlan örömzene a vonuló csoportosulások jóvoltából, akik közé bárki beállhat, mindegy, hogy valamilyen hangszer vagy épp csak két kavics van a kezében. A rendezettség mégsem megy a hangulat rovására: annyira természetesen alkalmazkodik mindenki a szabályokhoz, hogy nem érezni a kontrollt, pláne, hogy a szabályok épp a komfortérzetet szolgálják. Béke, biztonság és buli. (Engem a szlovákiai Hanna Hanna fesztiválra emlékeztet – fogalmam sincs, hogy az működik-e még.)

ancient02

Az Ancient Trance-nek idén már 3 programhelyszíne volt: az egyik a belvárosban a “Kastély”-ban (Schloss), a másik a parkban egy tó mellett (Teichbühne – “Tó színpad”) és még egy a közeli strand szomszédságában (Hauptbühne – “Nagyszínpad”). Ezek között hömpölygött szellősen és tök nyugisan az estére 3-5000-re duzzadó tömeg (hű, remélem, hogy nem becsülöm alá). Az étert betölti a doromb, a dijeridoo, a djembe, a derbuka, a dj-k jóvoltából pedig a reggae és dub, ami estére felpörög és kérlelhetetlen etno-techno-ba torkollik. A fellépők zöme német, osztrák és francia, és nagy részük nem ismert nemzetközileg, dehát ez nem is egy konzumrendezvény, hanem egy házibuli. Akadnak persze világjáró húzónevek, mint az orosz Vladiswar Nadishana vagy a mongol/bolgár/francia Violons Barbares, de a műsorfüzet elsőre nem mondott nekem túl sokat (bár hozzá kell tennem: nem is vagyok naprakész világzenéből).

ancient03

Az idei fesztivál első két napján vettem részt. Pénteken először a Schloss környékén járódtunk egyet, ahol megnéztük a bazárt és belehallgattunk egy intenzív ütős-produkcióba, ami valószínűleg improvizatív örömzene volt, csak a jókedv, a tánc és a “lelki megtisztulás” kedvért. Ezt nem gúnyból írtam, valóban sok ilyesmibe bele lehet botlani az Ancient Trance-en és ezeket tényleg a közösségépítő erő és a gyermeki boldogság tartja össze. Később, a szállásunk elfoglalása után bejártuk a teljes fesztiválhelyszínt és a Tó színpadon megnéztük az amerikai Shimsai nagyon pozitív, nagyon kellemes, nagyon vibráló, nagyon fülbemászó reggae koncertjét. A Nagyszínpadnál vegás-gulyás-szerűséget vacsoráztunk és közben tolta a breakbeat-eket az In2Bation, akik hol 10 percekre belecsúsztak egy ambient rezonálásba, hol pedig úgy odatekertek, mint a gép. Mindezt természetesen dorombbal és didjeridoo-val támogatták meg és érdekes volt a színpadképük is: ülve, szinte mozdulatlanul pörgették be a közönségüket. Később egy leszőnyegezett, kényelmes tea-sátorban lazultunk – ami egyébként a kedvenc büfénk lett és többször visszatértünk csokis cookie-zni. A programot a német Orange törzsi-trance produkciója zárta, puttyogással és nyomokban torok-énekkel.

ancient04

Szombaton szinte egész nap kinn bóklásztunk és megkóstoltuk az indiai sátor kínálatát is, miközben a Tó színpadon a Trans Blas duója borult a kötelező dorombra és didjeridoo-ra, valamint szaxofonra, fuvolára, éneklő edényekre és egyéb zajkeltő eszközökre épülő szabadzenéjével. Majd ismét a nagyszínpadnál táboroztunk le, ahol és megnéztük a Consenso koncertjét, akik időnként kicsit Manu Chao-ra hajazó folk-ska-reggae produkciójukat egy a baráti körükből beugró vendéggitárossal és egy mini dobcuccal vezették elő. Verőfényes. délutáni zene, rendesen meg is táncoltatták a terepet. Utánuk a hazai színeket képviselő Navrang következett, de mivel ez ügyben én is érintett vagyok, csak annyit, hogy a zenekar lemezei benne vannak egy német terjesztői hálózatban, így meglehetősen nagy számú érdeklődő gyűlt össze a színpadnál és a koncert súlyos balkán-breakbeat csűrdöngöléssé fajult, ahol az egész környék örömtáncot lejtett kortól, nemtől, faji és nemi hovatartozástól függetlenül (szó szerint!). Később a Tó színpadnál belebotlottunk a Violons Barbares önfeledt koncertjébe, akik akusztikus etno műsorukra Jimi Hendrix Purple Haze átiratával tették fel a koronát. Vegás chilisbab vacsoránkhoz a francia Prana szolgáltatta a háttérzenét a Nagyszínpadnál. A sötétedés, a kísérteties színpadi megvilágítás és az intenzív színpadi jelenlét transzba ejtette a tömeget, és csak a következő fellépő, a La Cherga földhöz ragadtabb, soul-hangú énekes csajjal elővezetett balkán-popja hozta őket vissza a valóságba. Nagyon profi produkció volt, de nekem túlságosan rádióbarát. Aztán elindultunk nyugalmat keresni, amit meg is leltünk a Krishna sátorban: közös éjszakai dalolás és igehirdetés németül, félkörben, mindössze két tucat érdeklődővel. Az idei Ancient Trance fesztivált a Schloss helyszínen zártuk, ahol a magyar és német tagokból álló Airtist organikus-trance-project doromb-didjeridoo-beatbox elegyével késztette megállíthatatlan ugrálásra a tömött udvart. A tempóból nem engedve pumpálták a bio-techno-t zárásig.

ancient05

Ha szeretnél kiszakadni a hazai fesztivál sémából, kibírod 3 napig torzított gitár nélkül és nem zavar, hogy nem lopnak és nincs dzsuva és pisaszag, tegyél próbát az Ancinet Trance-szel!

ancient06

Fotók: inci és papagei cri cri