Bauhaus – Go Away White

(Bauhaus Music, 2008)

Nem hiszem, hogy a Bauhaus-t bárkinek is be kellene mutatni. A gothic-rock megteremtőinek 2008-ban megjelent lemezéről lesz szó. Az utolsó stúdió lemezük 1983-ban jelent meg, majd hosszú hallgatás után a zenekar összeállt egy koncert erejéig, amiből több is lett, és végül elkészült ez a lemez.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, így vesznek el a legendák. A borító, a körítés, sőt még a lemez anyaga is a régi időket idézi. A zenekar tagjai Danial Ash – gitár, Kevin Haskins – dob, David J – basszus és Peter Murphy énekes hozzák azt, amitől a Bauhaus zenéje A BAUHAUS lett. Jó basszusmenetek, zajos, kásás, olykor éles gitárhangzás és Murphy jellegzetes éneke. De semmi több! Nem is várnám el, hogy más legyen – vagy mégis –, de valahogy nem fog meg az új lemez. A megjelent 10 dal közül, ami először megérintett, az a Blackstone Heart volt, a többi szám hallgatása közben pedig az ugrált a fejemben, hogy melyik korábbi lemez számához tudnám párosítani őket. Kétszer végighallgattam, de nem éreztem újabb késztetést, hogy ismét megtegyem. Nekem ez más, máshogy szól, bár a stílus ugyanaz, de valami hiányzik belőle – ráadásul a zenekar a lemez megjelenése előtt ismét feloszlott. Nem is igazán értem, hogy akkor ez a lemezt miért kellett kihozni. „Ha már megcsináltuk, ki vele és kész”?!

Nekem megmarad kedvencnek továbbra is a 80-as években elkészült In The Flat Field vagy a Mask, a Go Away White pedig jó lesz a polcra, hogy készítettek egy ilyet is a srácok.

Nem a régi dolgokat visszasíró beszél belőlem, csak mást vártam, előremutatóbbat, erősebbet. Érdemes azért meghallgatni, hogy szerintetek valóban csak a régi dolgokat akarom, vagy más gond is van a 2008-as Bauhaus nagylemezzel.

A lényeget azért megtudtuk korábban tőlük: „Bela Lugosi is Dead”. És ez már róluk is elmondható. Remélhetőleg nem minden értelemben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.