Bryan “BRAIN” Mantia / Interjú / Budapest, 2006. május 30.

Bryan “BRAIN” Mantia interjú
Budapest, 2006. május 30.

Ismét egy régi adósságomat törlesztem. Ez az interjú anno megjelent ugyan nyomtatásban két helyen is, de a szerkesztők kérésére értelemszerűen rendesen megvágva és átszabva. A teljes eredeti verzió a mai napig a fiókomban feküdt és sokak unszolására most végre rászántam magam, hogy közkincsé tegyem.


Bryan Mantia-val 2006. májusában sikerült találkoznom Budapesten. Brain a Primus-ból lehet ismerős sokaknak, hisz amellett, hogy a zenekar korai periódusának is meghatározó alakja volt, ő dobolt Les Claypool keze alá 1996 és 2001 között a Brown Album-on, a Rhinoplasty EP-n és az Antipop-on. Emellet kulcsfigurája a Praxis-nek, játszott a Godflesh-el, és számtalanszor feltűnt Bill Laswell, Tom Waits és Buckethead mellett, de belecsöppent ízig-vérig mainstream produkciókba is. Hallható Serj Tankian első szólólemezén és a Guns’n’Roses Chinese Democracy-ján.

Mára Axl Rose-t és válogatott segédzenészeit is maga mögött hagyta, 2006 tavaszán azonban még a Guns’n’Roses turnédobosaként érkezett Budapestre. Én soha nem hallgattam a G’n’R zenéjét és Axl Rose-t mindig is egy visszataszító pofának tartottam, mégis nagyon megörültem, amikor Viktor cimborám meglepett 2 darab VIP jeggyel. Hallani akartam Brain Mantia-t élőben. Aztán erről kishíján lemaradtam, hisz a koncert Axl Rose kiszámíthatatlansága miatt megcsúszott egy kicsit, először úgy nézett ki, hogy el is marad. A közönség nagy része hőbörgött, visszakövetelte a jegy árát és elhúzott haza. Mi meg jót röhögtünk az egészen és ittunk még egy jeges teát a büfében. Aztán csak lett koncert is, amolyan semmilyen.

De ennél sokkal fontosabb, hogy amikor kézhez kaptam a jegyet, eldöntöttem, hogy nekem nem elég hallani a játékát, én találkozni fogok Brain Mantia-val. A szervezőiroda rendesen beintett és elküldött anyámba, erre nekiálltam kutatni a neten pár nappal a koncert előtt és ráakadtam Brain sajátos minimál weboldalára. Volt ott egy kontaktcím és én gyorsan írtam is neki egy e-mail-t. “Helló, egy magyar csóka vagyok egy fanzine-tól, van kedved összefutni egy interjú erejéig?” És másnapra megjött a válasz: “Hogyne! Kicsit korábban érkezek Budapestre és a koncert előtti estén szabad vagyok. Legyél a szállodában este 10-kor.”

Szóval, ilyen pofon egyszerű volt az egész. Szakadó esőben, szarrá ázva estünk be késő este egy elegáns belvárosi szállodába, kamerával, állvánnyal, diktofonnal. Első körben, amikor sáros lábbal végigsasszéztunk a vörös szőnyegen, majdnem elzavart minket a portás, aztán mikor bejelentettem neki, hogy a Guns’n’Roses dobosához jöttünk vendégségbe hangosan felkacagott és kezdte ránk hívni a biztonságiakat. Aztán csak rávettem, hogy ugyan szóljon már fel telefonon Brain-nek, és amikor leesett neki, hogy nem viccelünk, igencsak meglepődött. Aztán jött egy londíner, felkísért minket és másfél perc múlva már Brain Mantia lakosztályában voltunk, aki úgy üdvözölt minket az ajtóban, mint régi haverokat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Kezdjük egy banális kérdéssel! Jártál már Magyarországon?

Brain: Még nem, ez az első alkalom. Nagyon tetszik Budapest, és annak külön örülök, hogy jutott időm turistáskodásra is. Tegnap, mikor megérkeztem, sétáltam egyet a hotel körül, a téren, de megnéztem a folyót, a hidakat, és beszélgettem helyiekkel a város történetéről, láttam régi szobrokat és épületeket melyeken máig meglátszanak a bombázás nyomai. Az estét pedig, a stáb néhány tagjával, egy hangulatos állóhajón töltöttem.

endhits.hu: Európa viszont nem ismeretlen számodra, néhányszor turnéztál már errefelé…

Brain: Valóban, jártunk erre annak idején kétszer is a Primus-szal, aztán közösen a Praxis-szel és a Dj Disk-et, Dj Q-Bert-et, Mix Master Mike-ot és Shortkut-ot is felvonultató Invisbl Skratch Piklz-zel, sőt tavaly részt vettem Tom Waits Real Gone c. lemezéhez kapcsolódó turnéján is… igaz, Budapestre nem jöttünk, de játszottunk többek között Németországban, Angliában és Hollandiában is.

endhits.hu: Elég későn, 16 évesen kezdtél dobolni. Mi volt ennek az oka?

Brain: Á, addig csak gördeszkáztam! Most is épp deszkás cipőket nézegetek a neten, a DC-nél jó barátaim dolgoznak, szeretnék venni tőlük valamit.

endhits.hu: Deszkázol még?

Brain: Nem nagyon, inkább snowboard-ozok…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Hogy kerültél kapcsolatba a dobokkal?

Brain: Gyerekkoromban elbűvöltek a jazz-dobosok. Többször jártam faterommal Miles Davis koncerten, és nagy hatással volt rám Tony Williams dobos játéka. Egy alkalommal pedig anyukám elvitt egy nagy bevásárlóközpontba, egy Buddy Rich fellépésre, hátulról néztem őt és teljesen lenyűgözött. Az összes többi hangszernél energikusabbnak találtam a dobot, kemény volt és lendületes, mint a deszkázás… Nem tudom miért, de a szüleim folyton magukkal vittek és azt akarták, hogy lássam ezeket a dobosokat, és ezeknek a korai élményeknek meg is lett a hatása… Amikor a gimiben felvetődött, hogy lehetnék a sulibanda dobosa, azonnal igent mondtam, pedig előtte még egyáltalán nem játszottam.

endhits.hu: Milyen rock bandákat csíptél?

Brain: Olyan nagy klasszikusok voltak a kedvenceim, mint a Led Zeppelin, a The Who vagy Jimi Hendrix, nem igazán ismertem másokat, nem voltam még benne a zenei életben és fogalmam sem volt, mi történik az underground-ban… Később, mikor elkezdtem dobolni, bekerültem egy nagyon erős, kaliforniai áramlatba. Ez volt az afro-beat, ahol a zene mellett hangsúlyosak voltak a különböző törzsi táncok is. Ez erősítette meg bennem, hogy semmi mást nem akarok, csak játszani, járni a klubokat, és ezért egyre több időt fordítottam a gyakorlásra.

endhits.hu: Jártál zeneiskolába is?

Brain: Egy darabig főiskolán tanultam, majd a PIT-n (Percussion Institute of Technology) kötöttem ki Los Angeles-ben, ahol másfél év alatt rengeteg órát vettem és a legkülönbözőbb stílusokat tanultam és játszottam.

endhits.hu: A „legendák” szerint nagyon gyorsan tanultál!

Brain: Éveken keresztül napi 8 órát gyakoroltam, totál őrült voltam, mindent tudni akartam.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Milyen zenei áramlatok, illetve mely bandák és dobosok voltak hatással a játékodra? Hogyan alakítottad ki a saját stílusodat?

Brain: Amikor komolyabban elkezdtem érdeklődni a dobok iránt, a rádió volt az első igazi mesterem. Órákon át hallgattam, vele keltem és feküdtem, rohantam haza a suliból, hogy le ne maradjak valamiről, sőt volt, hogy a fejhallgatóval együtt magammal hurcoltam. Mivel rock vagy metál adók még nem voltak, állandóan funk-ot és r’n’b-t hallgattam, és azon kaptam magam, hogy folyton ilyen témákat játszom. Szóval ezek a zenék nagyon komoly hatással voltak rám, és később, mikor megérintett a rock, abban is a groove-osabb dolgokat kerestem. Nagy metál rajongó vagyok, és az az érzés, az a lüktetés, ami a Slayer-ből, és Dave Lombardo-ból áradt, teljesen magával ragadott, de ugyanez igaz volt a hiphop-ra is, a korai Public Enemy alapok meglehetősen erőszakosak voltak, de bennük volt az őrült funky is. Tehát első hatásként a húzós funk-ot és a kemény rock-ot jelölném meg, de ez még teljesen ösztönös volt. Amikor elkezdtem tanulni, akkor pedig elkezdődött a tudatos gyakorlás. A tanárom mutatott egy jazz technikát, és én tudni akartam, hogyan kell lejátszani, és tökéletesen akartam megszólaltatni. Nem volt más megoldás, otthon úgy ültem le megnézni egy, két és fél órás foci vagy kosárlabda meccset, vagy egy Bruce Lee filmet, hogy közben megállás nélkül nyomtam a sving-et…

endhits.hu: Minden nap gyakorolsz?

Brain: Ha turnén vagyok és folyamatosan játszom, akkor nem. Koncert előtt mozgok egy kicsit, illetve a soundcheck tökéletes alkalom a bemelegítésre. Szabadidőmben meg a számítógépen szerkesztek zenét és dobprogramokat, és ez bőven elég.

endhits.hu: A közelmúltban új meglepetéssel, kétlábdobos témákkal álltál elő. Mióta használsz duplázót?

Brain: Elég későn kezdtem vele foglalkozni, és a Guns’n’Roses-ban most sem használom, talán majd akkor, ha dobszólót is beépítünk a műsorba. A Colonel Claypool’s Bucket of Bernie Brains lemezen már játszottam duplázós témákat, de ott is inkább a koncerteken került előtérbe. Két éve, amikor Buckethead-del nekiláttunk elkészíteni a The Cuckoo Clocks of Hell című lemezét, ő kérte, hogy folyamatosan nyomjam, így a felvételeket megelőzte egy kemény, 6 hónapos gyakorlás. Sok dobos azt gondolja, hogy a duplázás nem több, csak annyi, hogy áthelyezed a lábcint kezelő lábadat egy másik pedálra. Ennél jóval többről van szó, s nekem az volt a célom, hogy minél több duplázós technikát sajátítsak el, s ne csak gyorsan, hanem könnyedén, görcs nélkül használjam. Példaként két nagy kedvenc duplázós metál-dobosom állt előttem, az előbb már említett Dave Lombardo és Vinnie Paul.

endhits.hu: Úgy tudom, nagy Frank Zappa rajongó is vagy…

Brain: Hát igen, és főleg nagy Terry Bozzio rajongó vagyok, ő az én példaképem, néhányszor már találkoztunk is! Elképesztő a játéka…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Melyik volt az első igazi bandád?

Brain: A Limbomaniacs. Klassz baráti társaság voltunk és még egy lemezt is összehoztunk Stinky Grooves címmel. Utána kerültem a Godflesh-be, mégpedig úgy, hogy az unokahúgom volt akkoriban a Mr. Bungle menedzsere, Mike Patton-nak pedig a Godflesh volt a kedvenc bandája, és ő szólt, hogy épp kellene nekik egy dobos. Aztán már minden ment magától: doboltam két Godflesh albumon,  több Praxis-en, három Primus lemezen, de játszottam Tom Waits, Buckethead és Bootsie Collins anyagokon is. Legutóbb pedig Les-szel, Bernie Worrell-lel és Buckethead-del, az imént emlegetett Colonel Claypool’s Bucket of Bernie Brains néven játszottunk együtt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Ha már úgyis szóba hoztad Les-t, beszéljünk egy kicsit a Primus-ról! 1989-ben már játszottál rövid ideig a zenekarban, aztán hirtelen kikerültél belőle. Mi történt?

Brain: Lekötöttünk egy bulit a San Francisco-i Keystone klubba, ami egy igen komoly lehetőség volt számunkra. Viszont én akkoriban még aktívan gördeszkáztam és eltörtem a lábam. A zenekarnak viszont sürgősen szüksége volt egy dobosra, és rátaláltak Tim Alexander-re. Miután levették a gipszet, más, az előbb említett bandákban folytattam.

endhits.hu: Tim-mel barátok vagytok?

Brain: Persze, ’96-ban ő kért meg, hogy váltsam fel a Primus-ban, és így kerültem vissza újra a csapatba. Akkor egy csomó dobos jelentkezett a világ minden részéről, hogy ugyanúgy játszanak és ugyanolyan jók, mint Tim, de ha már úgy alakult, Les valami újat szeretett volna kipróbálni, és engem választott. Teljesen különböző dobosok vagyunk, Tim-et inkább a ritmusok, a ritmusképletek és a hangzás érdekli, engem meg a groove, a lüktetés.

endhits.hu: Láttad Tim önálló DVD-jét?

Brain: Nagyon jó lett! Miután kijött az én DVD-m, a Brain’s Lessons, Tim megkeresett, hogy látta és tetszik neki, és megkért, hogy segítsek összehozni az övét.

endhits.hu: Miért döntöttél úgy, hogy kiadsz egy saját DVD-t?

Brain: Éveken keresztül néztem dobosok videóit, de nagy részük untatott. Nagyon rideg oktatóanyagok voltak, én viszont valami vicceset szerettem volna csinálni. Deszkásként, imádom a deszkás videókat is, főleg a laza, humoros jelenetek és hangvételük miatt: azok a srácok ökörködve tanítanak! Én is ezt próbáltam megvalósítani, a Warner Brothers pedig ráharapott és kiadta! Most viszont egy teljesen új DVD-n dolgozom, közösen a DW céggel, szerepel rajta Buckethead is, de majd csak 2007-ben fog megjelenni, vagy esetleg, ha minden jól megy, kijön már ez év karácsonyára. Ez az új kiadvány sokkal komolyabb terjesztést fog kapni, de közvetlenül megrendelhető lesz a honlapomról is.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Les-nek van egy saját hangstúdiója, a Rancho Relaxo. Mit lehet tudni róla és mikor kezdtetek ott dolgozni?

Brain: A ’90-es évek közepén épült és a South Park főcímdala volt az első, amit ott rögzítettünk, aztán következett egy teljes nagylemeznyi anyag felvétele, ez volt a Primus Brown Album című anyaga. A Rancho Relaxo Les telkén található, közvetlen a háza mellett, és tartozik hozzá egy kis farm és egy kis tó, szóval lehet ott horgászni, üldögélni… A legfontosabb, hogy nem ketyegett az óra, így akkor dolgoztunk, amikor kedvünk volt hozzá, nyugodtan jammelhettünk, volt idő kidolgozni az ötleteket. Volt, hogy két napra elmentem snowboard-ozni, és mire visszajöttem, Les beültetett a dobokhoz, hogy játsszak egy alapot, mert van egy remek témája… A Rancho Relaxo-ban nincs határidő, nincs kötött munkarend, folyton nyugi van, kitűnő hely a lazításra, innen kapta a nevét is. Les máig ott készíti az összes lemezét.

endhits.hu: A Brown Album az elmúlt évtizedek legbrutálisabb megszólalású rock-lemeze. Milyen dobokat használtatok a felvételekhez?

Brain: Szemben a korábbi Primus lemezekkel, és Tim kisebb, gyors lecsengésű dobjaival, kíméletlen hangzást akartunk megvalósítani. Ezért vásároltam egy, elsősorban blues bandáknál használatos, 26”-os nagydobot, és több, 14”, 16” és 18”-os tamokat tartalmazó koncert-dobszettet. Ezek a brutális dobtestek alul nyitottak voltak és ennek köszönhető ez a súlyos, erőszakos, visszhangos hangzás. A Brown Album egyébként nagyon megosztotta a közönséget, egyesek megőrültek érte, mások irtóztak tőle.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Hogyan ismerkedtél meg Buckethead-del?

Brain: Egy régi gitáros barátom mutatott be neki, úgy 15 évvel ezelőtt. Úgy gondolta, remekül tudnánk együtt dolgozni, és így is lett, nagyon jó barátok vagyunk, azóta is.

endhits.hu: Melyik volt az első közös munkátok?

Brain: A Giant Robot projekt. Egyébként épp ezen az anyagon dolgozom, újra meg fog jelenni, kiegészítve néhány remix-szel. Vázlatokat, demokat készítek, eltárolom őket a laptopomon, aztán, majd ha hazaérek a turnéról, közösen folytatjuk a munkát. Sőt tervezünk egy duett lemezt is, őrült, szabad, improvizatív darabokkal. A Giant Robot mellett még három másik Buckethead lemezen hallható a játékom, a Colma, a Monsters & Robots és a The Cuckoo Clocks of Hell című albumokon.

endhits.hu: Milyen együtt dolgozni Buckethead-del? Ő komponál és irányít, vagy igazi zenekarként működtök?

Brain: Mindig együtt dolgozunk, mindenki hozza a saját ötleteit és közösen formáljuk őket. Próbálunk, stúdiózunk, majd koncertezünk. Ez nemcsak Buckethead-del van így, hanem Les-szel, Bootsie-val, de még az új Guns’n’Roses-szal is. Minden munka igazi együttműködés!

endhits.hu: Tudod, hogy kit takar a maszk?

Brain: Igen.

endhits.hu: Amikor Buckethead elhagyja a színpadot, leveszi a maszkját?

Brain: Ööö… nem. Ha most itt lenne ezen az interjún, akkor sem venné le, egészen addig, amíg te is itt vagy. De az az igazság, hogy nem a maszk teszi őt ilyenné, aki a maszk mögött rejtőzik, az a személyiség maga Buckethead. Minden, amit látsz, az valóban ő. Csak azért viseli a maszkot, mert zavarban van, feszélyezi a nyilvánosság.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Milyen ő a mindennapi életben?

Brain: Ő olyankor is Buckethead. Nem vezet autót, mindössze két éve van bankkártyája, tulajdonképpen semmit sem úgy csinál, ahogy mi, a „normális”, átlagos emberek. Szóval, az ő karaktere nem átverés, mindaz, amit látsz és hallasz belőle, nagyon is igaz. Ha nem viselné a maszkját, akkor is így vezetné az életét, és ilyen zenét játszana.

endhits.hu: Buckethead Secret Recipe DVD-jén van egy jelenet, ahol te és egy másik srác várjátok Bucket-ot a reptéren. Egyszer csak feltűnik az utasok között, fején a dobozzal, arcán a maszkkal. Tényleg így utazik? Felszállhat így a repülőre?

Brain: Igen, az egy valódi jelenet, a ’90-es évek elejéről, akkor találkoztam vele először. 2001. szeptember 11-e előtt utazhatott így, de azóta már nem viselheti a repülőn.

endhits.hu: Gyakran feltűnsz egy másik, kultikus figura, Tom Waits mellett is. Hogy kerültél a közelébe?

Brain: Les ismerte Tom-ot, aki éppen dobost keresett egy lemezfelvételhez. Les úgy ajánlott be engem, mint, aki remekül elboldogul a legkülönbözőbb stílusokban is, így aztán Tom meghívott. Hallható vagyok a Bone Machine, a Mule Variations és a legutóbbi Real Gone című lemezein, de nemcsak stúdiózenész vagyok, gyakran játszom vele élőben is.

endhits.hu: Milyen dobokat használsz a Tom Waits lemezek felvételén? Minek köszönhető ez a súlyos, lepattant hangzás?

Brain: Tom nem kedveli a kommersz, bármely üzletben beszerezhető hangszereket, ő az őrült dolgok és a furcsa dobok szerelmese. Katonai menetzenekarok öreg pergő dobjait és 30”-os nagydobjait használjuk, cintányérként pedig autók karburátorait, vasúti kocsik kerekeit vagy utcáról nyúlt csatornafedőket… Szóval, bármit, ami nem szokványos! Ahogy Tom öregszik, egyre súlyosodik, és ez remek!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

endhits.hu: Mikor és hogyan kerültél a Guns’n’Roses-ba?

Brain: 2000 közepén léptem be, miután az elődöm, Josh Freeze elhagyta a bandát, én meg pont szabad voltam, mert közvetlen szilveszter után játszottam az utolsó koncertemet a Primus-szal. Buckethead akkor már tagja volt a Guns’n’Roses-nak, és ő hívott engem, hogy próbáljam ki. Most viszont már ő nincs a zenekarban, 2004-ben kiszállt, inkább a szóló munkáira akart összpontosítani, de ez a kettőnk dolgait nem befolyásolja, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és mint ahogy már említettem, új, közös lemezen dolgozunk.

endhits.hu: A Guns’n’Roses pályafutásod legpopulárisabb zenekara, szemben az összes korábbi, kísérletező, vicces, avantgárd projekttel. Miért fogadtad el a felkérést? Mi motivált: a karrierlehetőség, a jó társaság vagy egy valag pénz?

Brain: A tapasztalatszerzés és az új élmények vezéreltek, mikor igent mondtam a felkérésre. Korábban nem igazán hallgattam a Guns’n’Roses zenéjét, bár voltak dalaik, amiket csodáltam, Axl-t pedig egy „őrült” csodabogárnak tartottam. Teljesen mást kínált nekem ez a banda, mint a korábbiak, bár talán számomra a legkevésbé populáris ez a produkció, hisz az embereket nem érdekli különösebben, hogy ki ül a dobok mögött, ez inkább Axl bulija. A rajongóim, az államokban nem járnak miattam Guns’n’Roses koncertekre, viszont tudják, hogy én ennél sokkal komolyabb dolgokat játszom, tudják, hogy dolgoztam/dolgozom Tom Waits-el, a Praxis-szel, Buckethead-del, a Primus-szal és ha mondjuk, nem jelennék meg egy Colonel Claypool’s Bucket of Bernie Brains koncerten, mindenki kiakadna, hisz egyenjogú, oszlopos tagja vagyok a csapatnak. De itt egészen más a helyzet, a Guns’n’Roses rajongókat én nem érdeklem. Bennük valahogy úgy képeződik ez le, hogy „Ó, itt volt Axl, milyen gyönyörű dalokat énekelt, micsoda siker volt… á, igen, a dobos se volt rossz… de ki volt az???” A kíváncsiság hozott a Guns-ba, még sosem játszottam ilyen nagy, sikeres bandával, egyszerűen ki akartam próbálni magam egy ilyen helyzetben. A karrierem vagy a pénz jóval kevésbé számított a döntésben, hiszen egy Primus vagy egy Tom Waits turnén sokkal többet kerestem, mert igazi zenekari tag voltam. Ennek a produkciónak inkább a része vagyok, névtelenül, a háttérben, Axl és a gitárosok mögött.

endhits.hu: Milyen együtt dolgozni Axl-lel?

Brain: Ha dolgozni akar, akkor nagyon könnyű. Inkább az a baj, hogy nehéz rávenni, hogy dolgozzon, hogy lehiggadjon, nehéz követni őt, sok minden történt vele, az emberek és a sajtó mindenfélét összehordanak róla… szóval nagy nyomás nehezedik rá. Az új album viszont, amin már én játszom, remekül sikerült, és nagyon jól is szól.

endhits.hu: Milyen típusú dobokat és cineket használsz jelenleg?

Brain: DW dobtesteket és hardvert, Remo bőröket, Zildjian cintányérokat és Vicfirth verőket. A DW és a Zildjian már régóta segít, a legjobb csapatok, akikkel valaha dolgoztam, a Remo és a Vicfirth viszonylag újak, de nagyon jónak tűnnek. A DW-t azért csípem nagyon, mert ők a játékom és a személyem miatt támogatnak, őket nem érdekli, hogy milyen bandában játszom, ha kikerülnék ebből a sikeres csapatból ugyanúgy mögöttem állnának. Mint mondtam, segítenek a DVD-m elkészítésében is.

endhits.hu: A mostani turnén utaztatjátok a dobfelszerelést vagy mindenhol egy helyi szettet használsz?

Brain: Ugyanazon játszom minden helyszínen, egy piros színű DW dobcuccon, amit Amerikából hoztunk át ide Európába.

endhits.hu: Ismered az Istanbul cineket?

Brain: Igen, kaptam egy szettet Timtől, neki Danny Carey ajánlotta, hogy tegyen vele egy próbát.

endhits.hu: Az Istanbult egyre gyakrabban hasonlítják a minősége és a hangja miatt a Zildjian-hoz. Egyetértesz ezzel?

Brain: Igen, mindenképpen. Egyébként szeretem a Paiste-t is, de a Zildjian készíti számomra a legjobb cineket, mondjuk, van is tapasztalatuk, hiszen ők az egyik legrégebbi cég a piacon. Az Istanbul tányérok vékonyabbak, kellemes, meleg hangjuk van, használtam is őket, de én jobban bírom a koszosabb, zajosabb hangú cineket.

endhits.hu: Van saját, névvel ellátott dobverő modelled?

Brain: Még nincs, de remélhetőleg rövidesen lesz, mégpedig a Vicfirth-nél. Az egyik feltétele ennek, hogy huzamosabb időt töltsek el náluk, viszont az együttműködésünk még csak néhány hónapja tart, de felmerült már a kérdés.

endhits.hu: Gyűjtesz különleges, öreg dobokat?

Brain: Igen, pergőket, a ’30-as évektől kezdve a ’60-as, ’70-es évekig bezárólag. Ezek az öreg pergő dobok különböző fémekből készültek, alumíniumból, rézből, acélból, s ezeknek nagyon nagy hasznát vesszük Tom Waits felvételek készítésekor. Pont ezért szeretem a DW-t, mert az ő különböző összeállítású, és különböző fából és fémből készülő dobjaiknak a hangja olyan, mint ezeké az öreg doboké. Nagyon macerás dolog öreg dobokkal menni turnéra, a 30-40 éves állványok már nagyon könnyen törnek és meggyűlik vele a technikusok baja. A DW garantálja a régi, masszív hangzást, az új hardver viszont remekül bírja a fokozottabb igénybevételt.

endhits.hu: Milyen cipőben dobolsz?

Brain: Deszkás cipőt szoktam viselni, mostanában főleg DC modelleket.

endhits.hu: Végezetül: hogy telik egy napod a turnén?

Brain: Hú, ezt a mostanit már előre nagyon élvezem! Általában hajnal 4-ig ébren vagyok és nyomulok a laptopomon. Buckethead küldi nekem a gitársávokat, én alapokat szerkesztek alájuk, ha az egyik számot befejeztem, jöhet a másik! Így dolgozunk mi együtt, így valósul meg a gyakorlatban az az együttműködés, amit emlegettem. Azzal foglalkozom, amit szeretek. Közben szétnézek az adott városban is, de a folyamatos munka a legfontosabb, a többiekkel nem nagyon törődöm…

endhits.hu: Elkísér valaki ezekre a turnékra? Barátnő, feleség, családtagok, haverok?

Brain: Nem, senki nem jön velem. Egyébként házas vagyok, de a feleségem otthon van, San Francisco-ban, ugyanis 8 hónapos terhes! Mire hazaérek, megszületik a gyermekem, szóval, most nagyon izgatott vagyok!

És ezzel lezárult a beszélgetés hivatalos része, de mi még kb. fél órán át ott maradtunk a szobában. Dedikáltattam egy tucat CD borítót, magyar fanzine-eket és egy magyar underground bandák lemezeit tartalmazó gyűjteményes CD-t ajándékoztam Brain-nek, majd jó 10 percen keresztül pózolt a kamerának és fotózkodott velünk türelmesen. Majd kikérte a tanácsunkat, hogy szerintünk melyik cipőt rendelje meg, végül belehallgathattunk a készülő új Buckethead és Brain duett lemezbe, ami később Kevin’s Noodle House címen jelent meg. Aztán elköszöntünk, az aulában beintettünk a portásnak, majd benyomtunk egy pocsék gyros-t a Jászai környékén.

A fotókat Göncző Viktor készítette.