Chatelaine – Take a Line For a Walk (2010)

Nem tudom bárkinek is mond-e valamit a Toni Halliday név. Emlékszik valaki a brit Curve-re? Csak azért, mert onnan lehet ismerős Antoinette „Toni” Halliday énekesnő. Jómagam a zenekar első három lemezét nagyon kedveltem, és 1992-ben, amikor először hallottam a Coast is Clear című számukat (amit az írás végére azért berakok), nagyon megfogott a zenekarban a gitárok hangzása, és az elektronikával való kombinálása, és persze beleszerettem Toni énekhangjába is. A Curve későbbi lemezei nem fogtak meg annyira, de Toni később közreműködött a Leftfield, Recoil, Future Sound of London lemezein a ’90-es években. Régen nem hallottam róla, ezért felkaptam a fejem, amikor a rátaláltam a tavaly megjelent Chatelaine néven futó szóló projectjére.

A lemez 9 szerzeményt tartalmaz, plusz két mix-et. Meg kell hagyni, a Nő nem felejtett elénekelni, sőt, én sokkal érettebbnek és letisztultabbnak érzem, mint a Curve-ben. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy ez egy teljesen más zenei világú nagylemez. Szinte minden dal lassú, szépen felépített, lágy dallamokra épül, és ezt színezi meg Halliday hangja, ami nekem továbbra is nagyon tetszik. Van benne valami elbűvölő szépség, harmónia, és azt hiszem, kellő komolyság is. Több szám van, ami nagyon megfogott. Ilyen az Oh, Daddy popularitása, a Killing Feeling, ami szerintem a legerősebb dal nagyon egyszerű zongora témájával és vonós hátterével, a Head to Head ’80-as éveket idéző elszállásával. Ennek ellenére a Take a Line egy pop lemez, semmi több. Én nagyon szeretem Toni hangját, de másnak nem biztos, hogy elég izgalmas mind a 9 nóta alatt. Hülyén fog hangzani, de vasárnap délutáni háttér popzenének jó lemez, de ne ezzel kezdjétek! Ami biztos, hogy a Curve lemezeim évente egyszeri előkerülése fontosabb marad, mint a Chatelaine évenkénti meghallgatása.

Toni, azért még mindig jól nézel ki! :)

Curve:

Chatelaine – Killing the Feeling