Cosmos Trio – Promóciós CD (2014)

(2014, szerzői kiadás)

cosmos_trio_promo_cdEl se tudom mondani, hogy mióta várok már egy ilyen hazai zenekarra! A veszprémi Cosmos Trio-t 2014 tavaszán ismertem meg, amikor felléptek Kecskeméten, a Világzenei Együttlét nevű, évente megrendezésre kerülő különleges zenei eseményen. A koncertjük nagy hatással volt rám, mondhatom, hogy lenyűgözött. A tagokkal nagyon sokat beszélgettem és kaptam is tőlük ajándékba egy darabot a promóciós célokat szolgáló, szerzői kiadású lemezükből.

A Csomos Trio felállásának és hangszerinek köszönhetően nagyon letisztult hangképpel rendelkezik, nagyon harmonikus, nagyon kiegyensúlyozott. Saját meghatározásuk szerint „kortárs, improvizatív komolyzene és egzotikus világzene ötvözetét” játsszák, arab, indiai, afrikai, ausztrál és magyar hatások egységbe olvasztásával. A kompozíciók Kövi Arthur Bálint csellista játéka köré épülnek, akinek köszönhetően valóban erőteljes komolyzenei hatása van a formációnak. Bálint a finoman simogató, háttérbe húzódó játékmódtól a hangszer kínzásáig igen bátran kalandozik, rögtönzései elképesztően hibátlanok! A szólóhangszert elsősorban ütősök, illetve dallamok megszólaltatására is képes ütős jellegű hangszerek kísérik és támasztják alá. Franczia Dániel főleg darbukán, kannán és cajon-on hozza az arabos hatású, sodró ritmusokat. Csettintős technikája nagyon figyelemreméltó, iráni tombak játékosokat juttatják az eszembe. Soós Arnold szintén ütőhangszereket használ, nagyobb testű, djembe szerű dobokat láttam nála a színpadon, illetve csörgőkkel és cintányérokkal kísér, néha sansula-zik, de ami a legfontosabb, hogy több számban hang-ot és handpan-t szólaltat meg, és azok éteri hangjával lényegében ő vezeti az adott kompozíciót.

Promóciós kiadványuk 7 karakteres darabot tartalmaz, 27 percben. A felvételek egy része házi körülmények között készült, majd ezeket kiegészítették néhány élőben rögzített kompozícióval. A lemez rögtön hang-gal indít, amely számomra megunhatatlan, órákon, vagy akár napokon át is képes lennék megállás nélkül hallgatni. Arnold szólamába szinte észrevétlenül csatlakoznak be a többiek, a csellóval csodálatosan kiegészítik egymást, és egészen különös hangulatú – már-már űrbéli – tájra sodornak. Amikor Bálint a középrészben magasabb hangfekvésben játszik, az eredmény hátborzongatóan gyönyörű, a Ben Frost és Daníel Bjarnason féle tökéletes Sólaris lemez legrejtélyesebb pillanatait idézi. Amikor pedig Dani a fémes kannáról cajon-ra vált, a lüktetésnek köszönhetően teljesen új irányt vesz a darab. A hang az 5. számban még egyszer visszatér, tulajdonképpen a nyitó téma egy újabb variánsát vezetik elő a zenészek. Az ütősök folyamatos jelenléte ellenére kiváló relaxációs darab mindkét változat, amit időnként csak egy hajszál választ el attól, hogy elkanyarodjon baljós-ködös irányba (ami számomra egyáltalán nem jelentene egyébként problémát).

Az Arabos a Cosmos Trio homlokegyenest másik, lendületes és már-már zaklatott oldalát mutatja meg. Itt már erőteljesen a darbuka diktálja a tempót, a dal szerkezete pedig egészen zavarba ejtő: nehéz eldöntenem, hogy ezúttal is rögtönzést hallok, vagy pedig tudatos építkezést. Mindkét lehetőség ugyanarra az eredményre vezet: egy szép ívet bejáró, egyre jobban felpörgő, orientális kalandozás. Az arab ritmusvilág szintén felbukkan még egyszer, azonban teljesen más irányba fejlődik. Végig nyugodtabb marad, menetel. Az egyetlen problémám ezen a ponton, hogy felbukkan egy olyan zenei elem, amely számomra idegen a produkció egészétől. Bálint a Delta c. egykori ismeretterjesztő filmsorozat főcímzenéjeként is használt Song of the Second Moon vagy Song from the Second Moon jellegzetes témáját többször is beépíti. A zenei humornak ezt a formáját a Cosmos Trio kontextusában nem tudom értelmezni.

A lemez rejt még néhány csupasz, szólisztikus ütőhangszeres darabot is. Az egyik a Kannás, amely a nevéből adódóan egy kellemes kannaszóló Dani előadásában, amelybe egy ponton Arnold is becsatlakozik – ezúttal dorombbal. A másik pedig a Gato, amely egy fa résdobról kapta a címét. Természetesen a szóban forgó hangszeré a főszerep, megtámogatva csörgőkkel és sziszegőkkel.

A lemezt egy újabb, meditatív, utaztató jellegű téma zárja, a Kora. Ezt a számot szintén az alapdallamot biztosító afrikai húros hangszerről nevezte el a trió, amely csellóval kiegészülve hasonlóan kellemes élményt nyújt, mint a hang-gal való korábbi együttműködések. A háttérben óceándob gondoskodik az ellazulásról, de érdekes módon a kompozíció összességében is megnyugtatóan hullámzik.

A Cosmos Trio egy igazán figyelemreméltó, sajátos zenei világot teremtett, számomra ők az idei év egyik legkiemelkedőbb hazai világzenei / kortárs komolyzenei produkciója. A hangszerek kezelése (mind a cselló, mind a hang, mind pedig az ütősök terén) nem a virtuozitásra koncentrál, hanem inkább egyfajta atmoszférateremtésre és történetmesélésre – szavak nélkül. A zenekar bátran és szabadon értelmezi a komponálás kereteit, nem követ sémákat, és a hatást ének és dalszöveg nélkül éri el. A produkció az arab világtól, Európán át, Skandináviáig bárhol megállná a helyét. Azonban nagyon fontos lenne, hogy a Cosmos Trio mielőbb elkészítsen egy teljes hosszúságú, kifogástalan megszólalású stúdiólemezt, amelynél érdemes lenne megfontolni, hogy a számokat ne a hangszerekről nevezzék el, hanem adjanak nekik kifejező címeket (akár az adott térség nyelvét használva). A jól eltalált címek mellett egy jó arculat is elengedhetetlen. A CD borítója a promóciós jellege miatt még elfogadható, de a jövőben ennél sokkal exkluzívabb megjelenésre lesz szükség.

www.cosmostrio.hu