Currents – Mondegreen

(2014)

coverTavaly év végén jelent meg a Bostonban működő Currents első nagylemeze. Ezt megelőzően egy demót és egy kislemezt hoztak ki a srácok. A zenekar tagjai: Alex Miller – ének, basszus, gitár; Mike Searcy – basszus, ének; Evan Lord – dobok. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy baromira ismert csapatról van szó, természetesen nem, pedig szerintem megérdemlik a figyelmet. Az igazság az, hogy Bostonból én is szinte csak hardcore bandákat ismerek, mint a Bane, a Have Heart, na jó meg a Mission of Burma, ami megkerülhetetlen, bár nem hardcore. Az előzőket el lehet felejteni a Currents-el kapcsolatban, utóbbi viszont talán kapcsolható trióhoz. Talán!

A zenekar a saját zenéjüket „post whatever”-nak és indie rocknak kategorizálja. Na, itt álljunk meg egy kicsit! Nekem olyan érzésem van, mintha az amerikai kis független zenekaroknál az indie rock nem azt jelentené, mint Európában. Náluk sokkal közelebb van szerintem az államokbeli ’80-as évek noise-rockjához ez a fogalom, nálunk meg inkább az angolszász gitárzenék felé tendál. Egyébként ezt a tavaly Kecskeméten játszó texasi The Gary-vel kapcsolatban is megállapítottam. Szóval ez nem olyan indie-rock, ami elsőre beugorhat. (Bár maga a kifejezés is kicsit mást jelentett 20 éve, mint ma.) Az biztos, hogy a Currents független, mármint nagy kiadótól.

A Boston-i trió lemeze 10 felvételt tartalmaz, amely szerintem ezeket a noise-rockos elemeket használja. Nekem egyébként elsőre leginkább az ének keverésénél jött ez át, talán az emlékeztetett leginkább a Big Black féle zenekarok ének „torzításához”. A gitár disszonáns és kicsit zajos, de nincs elkenve széttorzításokkal, mint az megszokott. Baromi jól megtalálták az egyensúlyt abban, hogy ne mozogjon a hangzás a nehezen emészthetőség felé, de ne legyen unalmasan kommersz sem.  Sőt, néhol egész játékos és tiszta hangzású gitárok vannak benne. A basszus és a dob elég húzós, leginkább középtempós vagy egy nagyon picivel nagyobb tempójú alapokat hoz, szinte végig. Az első A Closet for Derek hallgatása közben tudtam, hogy ezt az albumot szinte biztosan végig fogom hallgatni. A harmadik vicces című Hugh Jackman/Gene Hackman alatt, meg már teljesen biztos voltam benne. A basszusok elég érdekesen szóltak, kicsit más itt is a torzítás, mint ahogy az megszokott. Húzós, izgalmas, feszes számok vannak az egész albumon. Nem tolakodó, nem akart ledarálni, de azért hallgatás közben állítgattam a hangerőt, hogy fokozzam az erejét a zenének vagy éppen jobban levettem, hogy kihalljam a gitár disszonanciáját. Fura basszuskezdésével a legrövidebb New Filth-et imádtam, a legőrültebb szerzemény volt! Egyébként meg az egész Mondegreen egy vállalható, izgalmas indie – noise-rock (jó legyen „post-akármi” is) bemutatkozó nagylemez. Azok, akik kedvelik ezt stílust, szerintem nem fognak benne csalódni. Ez az a lemez, amely elférne a polcon, ha a dollár árfolyam miatt a posta nem kerülne többe, mint a CD…

Ezért itt a letöltő link: https://currentsma.bandcamp.com/album/mondegreen

Hallgassátok és jelöljétek Őket a Facebookon!

https://www.facebook.com/currentsma