• Nincsenek kategóriák


Darkest Hour interjú (2004)

Posted by | Egyéb | szombat 25 szeptember 2010 11:41

Punkos erkölcs

Az alábbi beszélgetésre 2004-ben került sor az amerikai – zenéjében punkot, metalt és hardcore-t egyedien ötvöző – Darkest Hour zenekar dobosával, a szűkszavúnak mutatkozó Ryan Parrishel.

Hat évvel ezelőtt még létezett a Süss Fel Nap, a Bridge To Solace – akik az előzenekar szerepét vállalták, illetve legjobb időszakukban, az első lemez után jártak –, és a tengerentúli csapat is izgalmasabb zenét játszott, mint manapság. Ráadásul egy napon léptek fel a Limp Bizkittel szeretett fővárosunkban…

endhits: Szoktál inni?

Ryan Parrish: Most ittam nemrég, egyelőre inkább nem kérek többet.

endhits: Nem iszol közvetlenül a koncert előtt?

R.P.: Így van.

endhits: És gondolom, szeretnéd megnézni a Bridge To Solace-t. Szereted őket?

R.P.: Imádom őket. Fantasztikus zenekar! Nagyon jó barátaink, jó fejek és jó zenészek.

endhits: Mit szólsz a lemezükhöz (Of Bitterness and Hope)?

R.P.: Nagyon jó, imádom.

endhits: Na jó, akkor most szeretnék a tudomásodra hozni valamit, bár bizonyára már hallottad: éppen ezekben a percekben, ugyanebben a városban, kicsit odébb a Limp Bizkit koncertezik. Van-e valamilyen hozzáfűznivalód a dologhoz?

R.P.: Ó igen, haver, ez aranyos… Vagyis brutális! A lehető legbrutálisabb értelemben.

endhits: Játszottatok már korábban a Limp Bizkittel egy időben, egy városban?

R.P.: Sohasem.

endhits: És milyen érzés most?

R.P.: Megtisztelve érzem magam.

endhits: Komolyan?

R.P.: Nem.

endhits: Szóval a mainstream és az underground összecsap ma este Budapesten…

R.P.: Igen, nagyon úgy tűnik. Nem hiszem, hogy azok az emberek, akik a Bidge To Solace-t és a Darkest Hour-t szeretik, Limp Bizkitre mennének. De nem tudom, ez csak az én véleményem, lehet hogy mégis!

endhits: Te mennél?

R.P.: Nem! Vagyis igen, D.H.-re és B.T.S.-re…


endhits: Hogy viszonyulsz ehhez az aréna-rockhoz, felhajtáshoz, nagy tömeghez, amit ők (Limp Bizkit) is nyomnak. Játszanál ilyen helyen, ha lenne rá lehetőséged?

R.P.: Figyelj, én bárhol játszok. Alagsorban, egy golfpályán, az űrben, nem érdekel.

endhits: De mi a helyzet a hírnévvel? Vonzó számodra?

R.P.: A hírnév? Nem izgat. Én csak zenélni akarok. Ez az egyetlen, ami számít nekem.

endhits: És mi újság a rock ’n’ roll hozzáállással, tudod, sex & drugs & r’n’r…

R.P.: Nekünk nincs ilyen hozzáállásunk. Nem hiszek benne. Szerintem ez az attitűd gázos.

endhits: Akkor mi az image-etek? Az az image, hogy nincs image, mint egykor a grunge-nál?

R.P.: Mi csak öt srác vagyunk, akik zenélnek. Punkok. Csak egy rakás hülyegyerek.

endhits: Hogyhogy ennyire punkos a hozzáállásotok, mégis metalt játszatok?

R.P.: Metalt játszunk, amely mögött punkos erkölcs áll. A zenekari működésünkre sokkal inkább a punk-rock stílus jellemző, mint egy metal csapaté. Csak a zene a metal, az attitűd nem.

endhits: Akkor miért kezdtetek mégis metalt játszani?

R.P.: Mert szeretjük. Természetesen. Én ezt imádom.


endhits: Hogy jött a képbe a Victory Records, amely közismerten egy hardcore kiadó (volt)? Ők választottak Benneteket?

R.P.: Igen, kértek tőlünk anyagot, elküldtük nekik, és úgy döntöttek, hogy kiadják, ami teljesen felülmúlta az elképzeléseinket. Nem akartunk egy metal kiadónál lemezt kiadni, mert szerettük volna, ha a zenénk eljut a hardcore rajongókhoz is, így hát a Victory-nál maradtunk.

endhits: Szóval valójában a HC közönséget akartátok megkapni…

R.P.: Mindenképpen, de mindkét közönséghez el akartuk juttatni a zenénket, tehát a metalosokhoz is. A Victory tűnt a legjobb megoldásnak. Általuk megismernek bennünket a metalosok, punkok, HC rajongók… Turnéra is egyszer a Six Feet Under-rel megyünk, máskor meg az Anti-Flag-gel… Bárkivel szívesen turnézunk.

endhits: Akkor már értem, hogy a Dischord, mint legendás washingtoni kiadó miért maradt ki… Hiszen Ti is washingtoniak vagytok.

R.P.: …Mert nem adnak ki metal zenét… Egyértelmű. Nem igazán jelentett volna megoldást számunkra.

endhits: Hogyan született meg a Darkest Hour?

R.P.: Én csak három éve vagyok a bandában, de a többiek már nyolc éve együtt zenélnek. A gitáros és az énekes együtt jártak középiskolába, és akkor alakították meg a zenekart. Aztán egy barátom Virginiából bekerült a csapatba, általa pedig én is.

endhits: Vagyis egy középsulis bandaként indultatok?

R.P.: Igen, de teljesen más zenével. Nem voltak ennyire metalosak, mint ma vagyunk. Akkor lett ilyen, amikor én beléptem. Tőlem származnak a metalos hatások. Én mindig is metalos voltam, a többiek inkább HC rajongók.

endhits: Miket hallgattál?

R.P.: Carcass, Entombed, Cathedral, At The Gates, Napalm Death, Morgue stb. Imádom ezeket!


endhits: Hát igen, a skandináv hatások egyértelműek a D.H. zenéjében… És mi a helyzet a szövegekkel? Intelligensek és politikusak, ez tény.

R.P.: Igen, néhány számunk politikus, más számok inkább személyes és érzelmi dolgokról szólnak, de az utolsó lemezünk (Hidden Hands of a Sadist Nation) nagy része az USÁra, mint politikai egészre koncentrál – hogy mi történik az Egyesült Államokban, a kibaszott elnökre, az egész kibaszott helyzetre, a háborúra. Ezeket a témákat járja körül. Meg vannak számok, melyek az ilyen szokásos problémákról szólnak, mint a bogyók, drogok, vagy hogy a haverok átvernek…

endhits: Ezek után butaság megkérdezni, hogy ki is a szadista nemzet, akire a címben is utaltok…

R.P.: Az USA természetesen.

endhits: Az iraki háborúról mi a véleményed?

R.P.: Szarság az egész. Egy nagy felhajtás. Az a lényege, hogy Amerika átvegye az uralmat az egész kibaszott olajipar felett. Ezért kell George W. Bush-nak minél előbb mennie. Az egy rohadt idióta.

endhits: Szerinted ki nyeri most a választásokat?

R.P.: Bárki, csak ő ne! Remélem így lesz. Minden politikusnak megvan a maga gyenge pontja, de ez egy szarházi, mennie kell. Úgyhogy bárki másra fogok szavazni, csak őrá nem.

endhits: A rajongók inkább az üzenet miatt vagy a buli kedvéért járnak Darkest Hour koncertre?

R.P.: Nos, remélem mindkettő. Úgy gondolom, hogy amíg a szövegekről beszélünk, mondhatjuk, hogy azokat otthon ülve is át tudják venni, értelmezik maguknak, de amikor eljönnek a koncertre, a bulin van a hangsúly. Próbálunk mindenkinek jó szórakozást biztosítani. Hiszen erről szól az egész, a buliról! Ugyanakkor, ha tényleg érdekel a mondanivaló, akkor otthon azzal foglalkozol, koncerten pedig a kettő együtt jár: az üzenet és a bulizás.

endhits: Mi a helyzet azokban az országokban, ahol kevésbé értenek angolul?

R.P.: Ha bármilyen kérdésük adódik, beszélhetnek velünk személyesen, és noha nyelvi korlátok léphetnek fel, megpróbálunk minél érthetőbbek lenni.


endhits: Odahaza Amerikában hogyan értelmezik a mondanivalótokat?

R.P.: Szerintem mindenütt a világon ugyanazt értik rajta. Mindenki tudja, hogy az USA egy szar ország jelenleg, amit kibaszott vérszívó zsugori politikusok vezetnek. Szerintem ezt mindenki bárhol a világon láthatja, akár ért angolul, akár nem. Tudod, hogy az USA most egy gané hely, és ezt az üzenetet közvetítjük mi is nagyjából, és erről igyekszünk tükrözni a véleményünket.

endhits: Talán ezért is lett az utolsó lemezetek ennyire dühös. Vannak közvetlen utalások a szeptember 11-es eseményekre is?

R.P.: A Patriot Virus szám némileg érinti ezt a témát. Arról szól, hogy hirtelen a semmiből mindenki patriótává vált Amerikában. Ez csak úgy megtörtént. A Misinformation Age pedig azt mondja el, hogy a TV-k azt mutatják, amit ők akarnak. Vagyis nem azt az információt juttatják el hozzád, amit tudnod kellene. Azt láttatják veled, amit szerintük látnod kell. Szóval mindenkit félrevezetnek Amerikában. Európában többnyire a valódi híreket látod, de az USÁban sajnos nem.

endhits: Mit tehetnek ez ellen az emberek?

R.P.: Semmit. Ez a média. Mindent a média irányít. Egyedül annyit tehetsz, hogy lázadsz, meg vannak underground rádióállomások, amelyek próbálják megfelelően informálni a lakosságot, valamint egyes nyilvánosan fogható kábelcsatornák is így tesznek. Ez így nem túl erős, de mégis valami. Nehéz ügy. Mi egy zenekar vagyunk, és mi is megteszünk minden tőlünk telhetőt a zene, könyvek, irodalom, költészet, bármi által. Amerikában ez a legjobb módja, hogy eljuttasd az üzenetedet. De sajnos a CBS sokkal nagyobb TV csatorna, hatalmas, milliók nézik, és a Darkest Hour nem tud egyszerre ennyi emberhez szólni, de néhány ezerhez mindenképpen, és ez a fontos! Sok zenekar, költő, rádióállomás van, akik ezt teszik, végül úgyis elterjed a hír. A hatalmas masszív média rátelepszik a kis médiára, de az még mindig életben van!


endhits: Mit léptek tovább a csapattal? Zeneileg, szövegileg?

R.P.: Sokkal dallamosabbak szeretnénk lenni, kipróbálunk új dolgokat, némi szólózást…

endhits: Esetleg dallamos éneklést?

R.P.: Azt nem! Sohasem fogunk énekelni. De lehet, hogy lesznek különböző vokálos megoldások, még több gitározás és több dobolás. Egy izgalmasabb lemezt fogunk készíteni.

endhits: Ami mikor jelenik meg?

R.P.: Fogalmam nincs. A tervek szerint november 4-től vesszük fel.

endhits: Sok új szám van?

R.P.: Egyelőre egy sincs. Vannak alapok, de nem elegendő egy lemezhez. Hamarosan kiveszünk néhány hónapot, és megírjuk a lemezt. Novemberben felvesszük, 2005 elején talán ki is jön. Utána ismét turnézás.

endhits: És Magyarországot sem hagyjátok ki!

R.P.: Semmiképpen! Nagyon szeretünk itt. Egy csomó jó barátunk van, sok jó ember, nagyon szeretjük Magyarországot. Volt egy közös kislemezünk a Dawncore-ral (Where Heroes Go to Die), turnéztunk is együtt, aztán Zoli és a Newbornék, valamint most a Bridge To Solace társaság mind nagyon jó barátaink és nagyon szeretjük őket.

endhits: Hogy kerültetek kapcsolatba egymással?

R.P.: Marco, a német Join The Team Player kiadó főnöke adta ki az utolsó Dawncore kislemezt, valamint a mi első lemezünket, a The Mark of the Judas-t. Aztán pedig a közös kislemezt is, leszervezte a közös turnét, mindent összehozott.

endhits: És hozzá hogy kerültetek?

R.P.: Marcoval Washingtonban találkoztunk egy barátunk által, neki megtetszett a Darkest Hour, mondta, hogy szívesen kiadná Európában, úgyhogy ez meg is történt. Az első lemezünk nagyon underground, az amerikai Victory nem adta ki, úgyhogy csak európai terjesztést kapott.


endhits: Ha alkalmad nyílna együttműködni valamelyik híres zenésszel, kit választanál?

R.P.: Bárkit az Iron Maiden-ből! Mindenképpen.

endhits: Miket hallgatsz mostanában?

R.P.: Elég furcsa a lista. Nagyon tetszik az új Anathema, a Natural Disaster, gyönyörű lemez. Sok Devo-t hallgatok a 80-as évekből, ez ilyen érdekes, vicces zene. Aztán a Pink Floyd is gyakori, és van egy új skandináv metal banda, a The Rise. Nagyjából ezeket.

endhits: Valamit, ami nem rockzene?

R.P.: A Mogwai-t imádom. Ők az egyik kedvenc zenekarom. (Azért ők még rockzene… – a szerk.)

endhits: Szerinted bekövetkezik egy újabb korszak a rockzenében, ami átmossa a jelenlegi színteret, mint mondjuk a 90-es évek első felében a grunge tette globálisan?

R.P.: Nem igazán tudom, elég furcsa dolgok folynak mostanában, ilyen bohóc-metal (Slipknot) meg hasonló fura szarságok… Nem értem én ezeket.

endhits: A Limp Bizkitet te hova sorolod, a metalhoz?

R.P.: Nem. És nem is tudom mik ők. Amivé a Metallica most szeretne válni, az a Limp Bizkit. Ez nagy szégyen. Nagyon szeretem a Metallicát, de néha a dolgok furcsa fordulatot vesznek. Valami újat akarnak kipróbálni. Végül is Newsted csinálta jól: kilépett a bandából, és mondanom sem kell, hogy a Voivod ma sokkal jobb a Metallicánál…

fotók: http://www.myspace.com/darkesthour

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Hozzászólás most!

e-wallet Wordpress Theme