Disguised as Birds – Black Circles / New Demons double EP

(2011, Phratry Records)

Ahogy a címből is kiderül, az USA-beli Wisconsinból származó Disguised as Birds zenekar legújabb hanganyaga két kislemez összegyúrása, amelyből a New Demons még 2009-es anyag, és az összesen 10 számos lemez második felét képezi. De nézzük ezt a remek cuccot az elejétől.

Szögezzük is le mindjárt: aki a 90es évek amerikai indie underground zenéit szereti, az nem fog csalódni ebben a zenekarban. Azt se felejtsük el, hogy mit jelentett akkoriban az indie kategória, ennek alapján tessék elhelyezni a zenei stílusok között őket! De hogy pontosabban mit is értek ez alatt: a négyes (Tony Ciske – basszus, Chris Chuzles – ének, Kevin DeMars – dob és Kris Endicott – gitár, vokálok) olyan, ma már klasszikusnak számító formációkhoz nyúl vissza zenéjében, mint a Jawbox, a Shiner, a Regulator Watts, a Juno vagy éppen honlaPUNK (muhaha) névadói, a Fugazi. Talán nem véletlenül emelik ki a kritikusok velük kapcsolatban elkötelezettségüket, avagy hűségüket a 90es évek noise-rock és post-punk stílusához, hiszen zenéjük alapvetően egyszerre hat agresszívnak és álomszerűnek, szövegviláguk azonban kifejezetten befelé forduló. Ezáltal válnak pl. a Young Widows-zal rokon mai friss zenekarrá (az utolsó előtti, Cigarette Ghost lassabb, vészjósló témájáról kifejezetten a legutóbbi lemezén egy újabb és zseniális arcát mutató Young Widows jut eszembe). Dalaikban benne van az elszállás, de a pörgő lendület is, az előbb ecsetelt hangzásukba pedig egészen érdekes módon vegyítenek klasszikus rock témákat (pl. akár egy Thin Lizzy hatás is befigyelhet itt-ott), létrehozva ezáltal  egy rendkívül izgalmas egyveleget végül.

A címadó Black Circles dallal kezdődik a dupla kislemez, amely egyből egy energikus felütés; nekem hasonlatnak beugrik még az At the Drive-In is róla. Az ének a pont eltalált hangos, már majdnem kiabálás, de még dallamos kategóriába esik, szerencsére Chuzlesnek remek – rekedtes – énekhangja van hozzá. A The Robe egy kiváló visszhangos fülbemászó gitártémára épül, amely végigkúszik a nótán, erre mennek különböző kiállások és témázgatások a többiek által. Aztán egy kifejezetten dallamos tétel a Let the Boy Watch-ban, amely pedig, mintha egy Sparta (At the Drive-In utódbanda) lemezről maradt volna le. És így szépen haladunk sorban ezen az úton, 5 szám az első és 5 a második EP, végig zseniális dalokkal, csak a legnagyobbakhoz mérhető minőségben! Azért, hogy ne érje szó a lemezkritika elejét, két igen erőteljesen Fugazi hasonlatot is mondanék: a Paper Doll ének- és gitátémája, vagy a lemezzáró New Demons nyitótémája utáni váltást követően a basszustéma és a zajos gitár, majd a játékos gitártéma és a vokál ráépülése igen sokaknak ismerős lesz, akik, mondjuk, imádják kedvenceink Repeater lemezét! Ez azonban semmit sem von le a Disguised as Birds kreativitásából és dalírói képességéből, egyszerűen csak ők is tisztelegnek a korábbi generációk előtt.

Bakeliten 8 számos lemezként, a fizetősen letölthető verzió pedig a fentebb leírtak alapján jelent meg az Ohio-i Phratry Records gondozásában, akikre – a zenekarral egyetemben – úgy tűnik, nagyon is érdemes odafigyelni mostanában!

Erősen javaslom a meghallgatását és/vagy megvásárlását, attól függetlenül, hogy én elfogult vagyok, mivel a zenekar az általam legkedveltebb stílusötvözetet játssza; minél többet hallgatom, arra jövök rá, hogy az utóbbi idők egyik legjobb anyagát szállítják számomra! Ha pedig felénk turnéznának, mondanom sem kell: tudjuk a dolgunkat!

http://phratryrecords.com/bands/detail/disguised_as_birds

http://disguisedasbirds.bandcamp.com