• Nincsenek kategóriák


Elfeledett feledhetetlenek: Hideg Roncs – Hideg Roncs (dupla CD)

Posted by | Egyéb | szombat 28 január 2012 19:11

(2009, Szerzői kiadás)

Ahogyan azt mát korábban is kifejtettem, számomra nem unalmas a múltba néha-néha visszanézni. A ’90-es évek legelejéről azt gondolom, hogy egy fajta mini-forradalom volt a zene tekintetében itthon – akár a közönség nyitottságára, akár néhány zenekarra tekintek vissza. Ami igazán azzá tette, az az, hogy a fiatalok még mertek kísérletezni, önmagukat adni, és nem a koppintás volt az elsődleges szempont. Nem számított a technika, a profi játék, hanem néhányuknál az elsődleges szempont a kompromisszum nélküli önmegvalósítás volt.
A Hideg Roncs egy ilyen csapat volt. A zenekart Rácz Mihály (gitár, basszusgitár, hangok) és Broder Ferenc (basszusgitár) alkotta. Persze náluk sem kell a hagyományos gitárosokra, szólózásokra, riffekre gondolni. A zenekar elődje a Hammfree Gokart is egy gitárral zajoló , dobgéppel, a hagyományos értelemben vett ipari zajokkal kísérletező, akkor szokatlan zenekar volt, míg a Hidegroncs már egy ambient- zaj-kísérlet megfelelés nélkül. A hangulatokat, zajokat a gitárok, visszhangok, effekt pedálok és hangszalagokról bejátszott hangok adták. Nem tévesen írtam. Mivel a digitális technika nem volt még ilyen fejlett, magnószalagokról játszották be az aláfestő hang-kollázsokat. Pontosan nem emlékszem, de azt hiszem, hogy a miskolci Ragály Distrotól rendeltem valami olcsó kazettán az egyik anyagukat, így ismertem meg őket. Egyébként bakeliten a Drone Records gondozásában, limitált példányszámban 1994-ben megjelent A Vihar című lemezük és néhány koncertet is adtak Nyugat Európában. Bevallom, először nem értettem, hogy mi ez és mi kell a megértéséhez. Utána rájöttem, mégis mi az ami a befogadáshoz kell. Ahogy ennek a dupla albumnak a második lemezén a zenekar történetét szubjektíven megíró Rácz Mihály írta, valaki egy koncert beállás előtt ezt mondta róluk egy barátjának: „Hunyd be a szemed és merülj el a hangokba”. Erre a szintre persze akkor magamtól jutottam el, és valamiért működött. Valami megmozdult, de nem tekintettem egy hagyományos értelemben vett zenekar felvételeinek a munkáikat. Kevés zenélő embernek mutattam meg, mert azt gondoltam, hogy úgysem értik, hogy ez zaj-zene, vagy csak zaj, vagy egyik sem, vagy mindkettő. Egyáltalán mi is jön be nekem ebből és miért… Ma már tudom a pontos választ – de nem árulom el! A kazetta eltűnt, majd 15 év után újra feltűntek a felvételek egy dupla lemezen, szinte véletlenül. Gyozo kolléga megkért, hogy a Karel által készített Joy Division könyvet vásároljam meg neki a budapesti Művész Moziban. Az eladó nem más volt, mint Mihály, akivel először a könyvről, majd a zenekarról kezdtünk beszélgetni, majd egy idő után feljött témának a Hideg Roncs is. Elmesélte, hogy 2009-ben összeállított egy dupla lemezt a munkáikból, és a Wave lemezboltban meg lehet vásárolni (a reklám helye). Amennyiben tényleg érdekel, odaszól, és adnak nekem egyet belőle, így jutottam hozzá. Bevallom, nagyon örültem neki, és hálás köszönet érte! Igaz, hetekbe telt, mire feldolgoztam…

Előjátéknak ennyit.

A Hideg Roncs dupla lemeze egy nagyon jó lenyomata a zenekarnak, és az egész időszaknak. Az első lemez egy hét számos válogatás az első két kazetta anyagából, A hang és A kép pillanataiból, stílusosan a Movement 1, 2, 5, 8 című tételek,  majd jön az indiai ütős betétekkel bélelt Ghanin története, ami tényleg egy remek szám. Hatodik drabként a HYRO – Hortobágyi László operációja a Hideg Roncs cuccaival – Hindhub című átdolgozása. Egyébként ezt a HYRO lemezt Csupó Gábor Tone Casualties kiadója 1997-ben Los Angeles-ben ki is adta. Azt hiszem, hogy ez a zenekar működésének egyik legnagyobb elismerése. Érződik Hortobágyi keze a számokban, de ez egy is egy jó lemez lett, bár az elektronika néha lenyomja benne az alapmunkákat. A lemez vége pedig egy újabb remix, ami szintén élvezetes, függetlenül attól, hogy én ezeket általában nem szoktam kedvelni.
Az igazi lenyomat viszont a második lemez anyaga. Fotók, cikkek, régi koncertfelvételek. Hammfree Gokart, Dzsófaszalasszó, a teljes HYRO lemez és az összes összegyűjtött Hideg Roncs felvétel, koncertek. Sok nehezen befogatható pillanat van rajta, de van benne egy csomó eredetiség, hangulat, kor lenyomat, ami ma is büszkén vállalható. A végén pedig egy 11 oldalas írás Rácz Mihály billentyűzetéből a zenekarok szubjektív történetével. Hosszú ideig tartott, amíg feldolgoztam a lemezeket és a magam módján helyre raktam magamban, de megérte.
Köszönjük!

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Bocsánat, de a bejegyzéshez egyelőre nem engedélyezett a hozzászólás.

e-wallet Wordpress Theme