Fekete Zaj 2013. – Dürer kert Budapest – A második nap – 2013. 08. 17

Fotókat készítették:  Bende Csaba, Jáger Ádám (http://blog.isztan.eu)

FZ2013

Két dolog miatt volt jó számomra, hogy a Fekete Zaj Fesztivál Budapesten került megrendezésre. Az egyik, hogy részt vettem rajta, mert ez eddig kimaradt valamiért, a második, hogy jövőre bárhol is kerül majd rá sor, én ott leszek. A miértekre pedig remélem a beszámolóm ad majd választ.

A program elég bőséges volt, mindegyik nap érdekelt volna valami, de egyéb elfoglaltságaim miatt végül csak a szombati napot választottam. Mivel nem annyira készültem rá korábban a teljes programra (ami nagy hiba volt, így utólag), ez az egy nap maradt, pedig érdekeltek volna a többi napon a Vatafaka, Atari Teenage Riot, Anez, Volkova Sisters, Cantara, Médeia Fiai, Andy Cairns (Therapy?), plusz, akiket nem ismertem. Azt hiszem, ez nem kevés név és olyan előadók, akik egyéb fesztiválokról kimaradnak, pedig csak a magyar résztvevők olyan minőséget és kulturális színt képviselnek, amire méltán büszkék lehetnénk! No, de nézzük a fesztivál második napját! (Előtte meg beírok egy fekete pontot saját magamnak a többi napról való távolmaradásért.)

Ahogy ebben az évben másodjára, a Bohemian Betyars utolsó taktusaira értem be a Dürer Kertbe, így ők megint kimaradtak. Legközelebb!

http://bohemianbetyars.hu/

Rövid körsétába fogtam a színpadok helyének feltérképezése miatt, ami pont elég volt arra, hogy a békéscsabai The Moon and the Nightspirit koncertje elkezdődjön. Két lemezüket hallottam eddig, de élőben még nem láttam a zenekart. Lemezen is tetszett, de koncert kb. 50 perce is megfogott. Ágnes éneke, a hegedűdallamok, gitárkíséretek, a megszólalás, és az általam ismert dalok nagyon kellemes élményt nyújtottak. Az fogalmazódott meg bennem, hogy az egész zene és a zenekar olyan természet-közeli. Érezhetően gyengén körbevesz, kikapcsol és feltölt.

http://www.themoonandthenightspirit.com/

A „varázslás” után egy újabb vidéki különítmény, a pécsi Psycho Mutants következett. Őket sem láttam még élőben, de felvételeket láttam már. Ők is rendesen megfogtak, ennek a koncertnek a teljes játékidejét élveztem. Sok mindenki bevillant a nagyok közül, mint hatás, de nem zavart, hogy a levegőben ott volt egy kis Johnny Cash, Nick Cave, 16 Horsepower, Crime and the City Solution és egy kis koszos country. Karnics Zoltán énekhangja hihetetlenül illik ebbe a zenébe, a trombita, a tangóharmonika is rengeteget dob a megszólaláson, a gitárosok őrülete meg remekül fokozza a hangulatot. Kiváló koncert volt a mutánsoké is!

http://www.psychomutants.com/

Ismét némi lézengés következett, lemez- és pólóvásárlással, hogy visszatérjek a VHK utolsó idei fellépésére. A srácok ismét berobbantak a színpadra, hogy előjöjjenek a démonok, de már a beállás csúszása miatt egyértelmű volt, hogy ez nem lesz egy monstre koncert. Jó másfél órát játszottak, de valami hiányzott. Lehet, hogy az időkeret fogta meg a zenekart, de kicsit enerváltnak tűntek. Oké, Fritz nem, de Grandpierre Attila énekeses is úgy látszott, nem tudja maximálisan átadni magát az energiáknak. Voltak nagyon jó pillanatai a koncertnek, mint a Halló mindenség!, a Mi történt?, a Balatoni Boli emlékére – és a színpadon róla elnevezett – Pótolhatatlan, de valahogy nem csapott meg olyan erővel, ahogy már korábban többször is. Nem mondom, hogy rossz volt, de valami nem jött ki most.

vhk2013

http://vhk.mediastorm.hu/indexhu.html

Séta a Nagyterem felé, ahol a tavalyi év egyik legjobb magyar lemezét összehozó Pozvakowski csapott a húrokba: nyitánynak egy korábbi szerzeménnyel. Mire megérkezett a közönség, előkészítették a terepet és belehúztak az utolsó, Sevenpeopleleft lemez nótáiba. Egy szám kivételével az összes szerzemény elhangzott róla. Én nagyon szeretem ezt a lemezt, és azt hiszem, hogy mára a közönségben is beérett lassan ez az anyag is, pedig elég vegyes kritikákat kapott korábban. Ezt a megállapítást a közönség lelkesedése alapján fogalmaztam meg magamnak. Eszméletlen jó 50 perc volt! Pszichedelikus noise-rock a javából, olyan pozvakowskisan. Jó vetítés, remek hangzás, nagyszerű közönség, nagyon jó zenekar.

http://pozvakowski.com/

Így a negyedik jó koncert után következett a megéhezés. Az átszerelés után kénytelen voltam egy melegszendvicset enni, majd tele gyomorral újra a Nagyterembe vettem az irányt az Alba Hyseni Project hangversenyére. Korábban hallottam már Alba lemezeit, de élőben még nem láttam. Belinkelek ide egy Indexes interjút, ami sok mindent elárul a Művésznőről. Sok mindent meg lehet tudni róla, első kézből.

 http://index.hu/kultur/zene/2013/07/20/budapestet_mindenhova_magammal_vinnem/

albaja

A lemezen, bevallom, sokszor zavart, hogy Alba Hyseni hangszínéről sokszor Diamanda Galás ugrott be, miközben hallgattam, de élőben sohasem láttam őt. Kicsit tartottam tőle, hogy az elő koncert alkalmával is beköszön majd nálam Galás – és igen, egyébként így történt, úgy egy dal erejéig. Aztán sikerült el is felejtenem, és nagyon tetszett a koncert, nagyon jól használta a hangját végig. A zenekara nagyszerűen muzsikált, leginkább a szaxofonos játéka tetszett, de a zenészek tökéletes színeket festettek Alba világához. Az ilyen meglepetésekért és csodákért érdemes élő koncertekre járni. Ami nem tetszett azok a felkomferálások voltak, de azt betudom a Énekesnő lelkesedésének, hogy egy értő közönség hallgatta végig a produkciót. A magam nevében köszönöm Albának és projectjének a koncert minden percét. Legközelebb újra megnézem őt, mert nagyon megérdemli a figyelmet!

https://www.facebook.com/innermission2011

Persze, ahogy lenni szokott, volt némi csúszás, ami a Kobza Vajk Group beállásával csak fokozódott. Kezdtem kicsit türelmetlen és nyűgös lenne. Negyven perc csúszás után kezdődött az orientális népzenei koncert. Bevallom, nem láttam végig, csak négy dalt hallottam, mert közben küzdöttem a fáradtsággal, így mászkálnom kellett közben. A népes létszámú zenekar, elég sok tradicionális hangszert felvonultatott, úgy, mint: duda, tambura, derbuka, oud, koboz, hegedű, nagybőgő, kaval és egyebek. Amit hallottam belőle, az nagyon tetszett. Népzene keleti hatásokkal, szép hangulatokkal. Őket is szívesen megnézném újra egy emberi időpontban. A lemezük meghallgatható az alábbi linken:

http://kobzavajk.com/web/portfolio/a-nautilusz-ebredese-2012/

Az est utolsó fellépője az Oroszországból érkezett Theodor Bastard volt. Tavaly is játszottak a Fekete Zajon, de én nem ott, hanem Litvániában egy fesztiválon találkoztam velük néhány nappal a Fekete Zaj után. Akkor csak belenéztem, mert másra nem volt idő, de már ott nagyon tetszett, így őket mindenképpen látni akartam. Egy órás csúszással, fél háromkor kezdett az öttagú zenekar a programjába. A koncerten majdnem teljes egészében a 2012-ben megjelent, Oikoumene nagylemez dalai hangzottak el. Nagyon jól szólt végig a zenekar és gyönyörű hangulatot varázsoltak a koncertterembe. Yana Veva énekesnő a szerénységével, a csodálatos hangjával szinte teljesen elvarázsolt, Fedor Svolotch énekes-gitáros, pedig húzta magával a zenekart és a közönséget is, ráadásul a vetítés is adott egy plusz atmoszférát a hangzáshoz. Ha be kellene határolni a zenéjüket, akkor a Dead Can Dance az irány, de érződik, hogy több helyről merítenek ihletet a zeneszerzők. A késői/korai időpont ellenére voltak olyan pillanatok, amikor teljesen a zenéjük fogságába kerültem. A Farias, a Benga, a lemez címadó Oikoumene, a hideg futkosott a szépségtől a hátamon. Egyből fel is ébredtem tőlük. Az énekesnő megjelenése, színpadi jelenléte, hangja is fokozta a varázst. A zenekarnak is bejöhetett a hangulat, mert három ráadás is volt. Tökéletes koncert volt, egy tökéletes este lezárásához. Az év eddig egyik legjobb koncertje volt, amit láttam. Felejthetetlen, csodálatos zene!

TheoB

http://theodorbastard.com/

Ahogy felejthetetlen volt az egész este. Miért? Én nem voltam mostanában olyan fesztiválon, ahol hét fellépőből, mindegyik jó lett volna. Ahol mindegyik olyan értéket képvisel, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a maga stílusában. Egy pillanatig nem unatkoztam, mert kaptam valamit, ami a zenéről és nem másról szól!

Hogy teljes legyen a krónika, volt még egy színpad, ahova csak benéztem, de ott is jó zenekarok játszottak és megérdemlik a figyelmet, de a fő program nekem túl erősre sikeredett. Bocs!

Még valamit: köszönet a szervezőknek és a fellépőknek, hogy visszaadták a hitemet, hogy a sörön, a bazárokon és az untig játszott és látott zenekarokon kívül van miért, kikért koncertekre és fesztiválra járni!

Jövőre kötelező program!