Fiatalság, bolondság! / BOTTLECAP (SWE) + Baby On The Woods koncert Kecskeméten

FIATALSÁG, BOLONDSÁG!

BOTTLECAP (SWE) + BABY ON THE WOODS koncert

2013. május 11. / Kecskemét, Kilele Music Café

A svédországi Göteborg-ban működő BOTTLECAP zenekar első európai turnéjának legtávolabbi állomása a kecskeméti Kilele Music Café volt. Habár a városban évtizedek óta szállóige, hogy “itt nem történik semmi”, a helyi arcok ismét bebizonyították: van élet és érdeklődés az Alföld kies közepén.

A BOTTLECAP-re egy svéd barátomon keresztül akadtam rá, és olyan lelkesedéssel beszélt a bandáról heteken keresztül, hogy beadtam a derekam és meghívtam őket Kecskemétre. A svéd trió energikus, hiperaktív, vintage-rock-ot játszik, de véletlenül sem a nosztalgiázós vagy szöttyögős fajtából. Élettel, csavaros ötletekkel és kiváló naprakész hangzással töltik meg a Black Sabbath-éra kíméletlen riffjeit. Első lemezükről csak úgy árad a kiváló blues és a pszichedélia, de közben tekernek is rendesen. Az ének témákban és az orgánumban is előbújnak a ’70-es évek jelentősebb rock-legendái, de a csordavokálok a RHCP ’80-as évekbeli ifjúkorát is behozzák a képbe. A tökös anyag további két kislemezzel meghallgatható itt.

baby_on_the_woods

A “Birth of the cool” turné Dániából indult, majd Németországot érintve Ausztrián keresztül érkezett Kecskemétre. A vendégzenekar kiválasztásán nem gondolkodtam sokat és annak külön örültem, hogy a helyi BABY ON THE WOODS micsoda kitörő örömmel fogadta a megkeresésemet. Az őrület már este fél 7 körül kezdetét vette, akkor esett be ugyanis a Kilele-be a Bottlecap, amelynek tagjai azonnal kitartó ivászatba kezdtek a Baby On The Woods legénységével. Így aztán már a bepakolás és a hangpróba is remek hangulatban zajlott. És mindeközben az is kiderült, hogy Johan, a svéd banda basszusgitárosa hatalmas Primus fanatikus, ami némileg meg is látszott a fizimiskáján, és nyomot hagyott a játékstílusán is.

bottlecap_01

Egy kiadós pizza vacsorát követően kezdetét vette a kecskeméti Baby On The Woods borgőzös garázs-rock koncertje. Már évek óta követem hellyel-közel a zenekar pályafutását, akik anno azzal hívták fel magukra a figyelmet a Fringe fesztiválon, hogy elképesztően fiatal koruk ellenére kegyetlen lazasággal tolták a r’n’r-t. Ezúttal sem kellett csalódnom, rendesen odatették magukat, és azt gondolom, hogy nagyon jót tenne nekik, ha ezt a koszos, durva koncerthangzást a stúdiófelvételeken is sikerülne produkálni. A húsz év körüli tagság szinte szünet nélkül tolta egymás után a hangos, együtt éneklős számokat és kellemesen megágyaztak a svéd vendégeknek.

bottlecap_02

Na de amit a Bottlecap művelt, arra senki sem számított. Hihetetlen őrület volt az első perctől az utolsóig, ami talán ott kezdődött, hogy a dobos Marcus olyan masszívan kezdte pakolni az ütemeket mindjárt az első számban, hogy elrepült a sapkája. Nem igazán vagyok híve a show elemeknek, de a Bottlecap olyan természetességgel rombolta le a Kilele pincéjét annak hangosításával együtt, hogy még én sem tudtam ellenállni. A gitárosok hol az erősítők tetején, hol pedig a dobcuccon állva játszottak, és rendszeresen vetették magukat a közönség közé. Zokszó nélkül beleordítottak az egyre önfeledtebben táncoló fiatalok arcába és időnként csak a véletlenen múlott, hogy senkit nem talált el a gitár nyaka…  Szóval nem volt udvariaskodás, csak féktelen, már-már ön és közveszélyes akciók. A zenekar a cím nélküli debütáló albumuk számai mellett elsütötte új kislemezének két tételét is, a “Yellow lights“-ot és a “Cello nights“-ot is. A kiadványt otthon meghallgatva meg kellett állapítanom, hogy a srácok rövidesen kiváló dalszerzőkké válnak. De vissza a koncerthez: az élményt tovább fokozták az élőben is kitűnő gitár és basszus hangszínek (nekem főleg a röfögős témák feküdtek a legjobban), és a széteffektezett plusz énekmikrofon is. Az utolsó szám alatt a basszusgitáros Johan elsétált a pulthoz, hogy rendeljen egy sört (erre kapott egy felest), a gitáros Gustav pedig átvetette magát a kábel alatt és hason csúszva érkezett vissza a színpadhoz és mindezt úgy, hogy közben gyakorlatilag egy pillanatra sem álltak le. A ráadás alatt már a portugál hangosító srác, Claudio is a színpadon volt, a zenekar lényegében a plafonról lógott, dőltek az állványok és a cuccok, a közönség pedig fülig érő szájjal tapsolt és sikított. Tényleg nehéz mit mondani, lehet, hogy hülyén is hangzik, de hatalmas volt.

bottlecap_04

A koncertet egy kiadós after-party-val vezettük le a Baby On The Woods próbatermében (akiknek ezúton is nagy köszönet!), de az estének ez a része már nem publikus. Törtek a poharak és az üvegek, és a billiárd asztal sem maradt szárazon. De ha valaki komolyan gondolja a r’n’r-t, azt kb. így is kell csinálni!

bottlecap_05