• Nincsenek kategóriák


Hegyalja Fesztivál 2011 (2. rész)

Posted by | Egyéb | szombat 23 július 2011 18:45

2011. 07. 15. (péntek)

Továbbra sem enyhült a forróság, így a korai koncertnézés megmaradt a tervezés fázisában. Az első koncert, amire sikerült odaérnem, az Isten Háta Mögött volt. Gyanítom, őket sem kell bemutatni. Hozták a szokásos formát a nyakatekert témáikkal és a sok marhasággal, amit főleg az énekesük vállalt fel, mint mindig. Korrekt, best of-os fesztiválkoncert volt.

A vége előtt elindultam a Hegy Színpad felé, ahol a német Guano Apes kezdte esti programját. Játszottak becsülettel, jó nagy közönség is volt, eldurrantották a slágereket, mint az Open Your Eyes, Rain, Big in Japan (Alphaville feldolgozás), végére pedig a Lords of the Boards maradt. A közönség ovációja természetesen ezeket kísérte leginkább.

Nekem unalmas volt, néha kerültem közben egyet erre-arra, és az volt az érzésem, hogy semmi sem változik közben. Sem a hangulat, sem a témák. A ráadás egy béna dzsemmelésnek tűnt, amiben semmi ötlet sem volt. „Ezt is láttam” kategória, de semmilyen erős érzést nem hagyott bennem, azon kívül, hogy többet nem nézem meg. Lehet inkább a finn Korpiklaani-ba kellett volna belenéznem… Elszúrtam.

Közel fél óra átszerelés után jött a fesztivál fő headlinere, a trash metal királyai, az amerikai Slayer. Nem volt mellébeszélés! Egyfajta klasszikus gyűjtemény volt, eszméletlen energiával, hanggal, és szerintem a hangulatra sem lehetett panasz. Már a nyitó számnál sem volt szarozás, World Painted Blood az új lemezről, War Enesemble, The Antichrist, és így tovább –  a setlistet a végére beteszem. Egy szónak is száz a vége, komoly trash-metal buli volt, amiből kiderült mitől Slayer a Slayer.

Jómagam nem vagyok egy trash metal fan, de még én is élveztem a koncert jelentős részét. Aztán a végére meg jött a vihar is, ami okozott egy rövidke áramkimaradást, de ez sem akasztotta meg Tom Araya-éket. Reszeltek tovább áram nélkül is. Raining Blood ugyan nem volt, de 15 perc eső vér nélkül igen, ami megcsappantotta a közönség sorait. Így a sokak által várt Angel of Death-re csak a kemény mag maradt. Állítólag a technikai probléma miatt három nótával kevesebbet toltak, de szerintem ez így is rendben volt. Setlist: http://www.setlist.fm/setlist/slayer/2011/hegyalja-festival-tokaj-hungary-43d3474b.html

Ki kellett heverni a zúzdát, így sétálgatás következett. Átballagtunk az MR2 Furmint színpadhoz, ahol a Kistehén Zenekar játszott. Az utolsó néhány számot láttuk csak, mivel jóval hamarabb kezdték, ugyanis a Mitsoura eltűnt előlük.

Amennyire be tudtam kapcsolódni, nagyon jó hangulatú koncert lehetett. Jó volt élőben hallani újra Cseh Tamás Budapest című dalának feldolgozását, a trash után a saját számaik közül is volt mégis olyan, ami tetszett. Legnagyobb pörgés persze a Szerelmes vagyok minden nőbe című saját nótájukra volt. Így bekapcsolódva, nekem kellemes volt.

A végén újra elindultam vissza a Pepsi Nagyszínpadhoz, ahol a HétköznaPI CSAlódások játszott. Bevallom, azért mentem, hogy szórakozzak egy kicsit. Jókat röhögtem a szövegeken, meg úgy az egészen. Igaz, talán egy lemezüket hallgattam meg valamikor régen, de a nap levezetésének tökéletes volt. Az AB/CS tribute bandát, már nem volt erőm kivárni, főleg, hogy akkor már csak a dizsik mentek ezerrel.

2011. 07. 16. (szombat)

Reggel még reménykedtünk (főleg én), hogy friss marad az idő, és korábban lejutok a fesztivál helyszínére. Természetesen visszajött a kánikula, így a fesztivál utolsó napját a Raunchy nevű dán idustrial-metal – ezt a XXI. sz.-ra értem, nem NIN-re vagy a Ministry-re – csapat koncertjével kezdtem. Nehezen indult be a közönség, de hangulatos buli kerekedett. Dallamos ének és vokál, néhol súlyos üvöltés és jó riffelős, bólogatós zene volt, amit nyomtak a srácok. Erre a délutáni kezdésre kellemes kezdés volt. Kifejezetten élveztem!

A kimelegedésre muszáj volt inni egy jó sört, így elballagtam vele a Hegy Színpadhoz az angol Ladytron női duó koncertjére, ami itt kiegészült még három zenésszel. Ők voltak számomra a fesztivál legpozitívabb csalódása. Ismertem néhány dalukat, de nem mélyültem el bennük, így nem voltak nagy elvárásaim.

A zene és a koncert egész hangulata a ’80-as évek szinti-pop, new-wave hangulatát idézte fel bennem. Ábrándozós, álmodozós, szomorkodós, csodálkozós, ezek jutnak most eszembe róla. Ami nagyon megfogott a Death in June My Little Black Angel című számának feldolgozása volt. Hidegrázós volt! Továbbá, hogy nem volt olyan steril a hangzás élőben, mint az klippekben vagy felvételeken. A két hölgy megjelenése is tetszett, meg hogy nem volt sztároltatás a színpadról. Azt hiszem, meg kell, hogy hallgassam ezek utána a lemezeiket.

Az őket követő üres háromnegyed órában belekaptam még ebbe-abba. Így a Blind Myself végébe, a Ska-Pécs-be, de az angol csajok annyira elvarázsoltak, hogy a Subscribe-ig csak sétálgattam.

Mit írjak a Subscribe-ról? Ugyanazt tudom, mint tavaly. Nagyon energikus koncert, a közönség tombol, jól összeválogatott számok. Az új lemezről az Álomtégla, korrekt program, remek funky feldolgozása a Highfly-nak. Szóval nem volt hiba benne!

Az utolsó teljes koncert, amit láttam, a német Heaven Shall Burn nyomulása volt. A zenekar úgy nézett, ki, mintha a Pál Utcai Fiúkból Ács Feri vörös ingesei akarták volna feltakarítani velünk a padlót. Takarították is! Nyomták a metal-core-t rendesen, de az egész műsor nagyon egyben volt. Jól szólt, a közönség is vette a lapot, Marcus Bischoff énekes pedig esélyt sem adott, hogy lankadjon a figyelem. Írtam már, hogy nem kedvelem a stílust annyira, mert a feszt-szólózás nem köt le, de itt valahogy rendben, arányban éreztem őket a riffek mellett.  Ajánlom őket!

Visszaugrottam a Kosheen utolsó részére. Rohadt unalmas volt. Egyáltalán nem tetszett, semmi erőt nem éreztem benne, a jó helyekre berakott slágerek vitték el a koncertet.

Kerültem még egyet, ittam egy búcsúitalt, majd a szállás felé vettem az irányt.

Összességében elmondhatom, hogy jól éreztem magam ismét Hegyalján. Ugyanazt hiányoltam, mint tavaly: kis színpadot új zenekaroknak, de a hangulat, a környezet és néhány jó program kárpótolt érte.

Így hát jövőre is: HEGYALJA!

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URI

Hozzászólás most!

e-wallet Wordpress Theme