• Nincsenek kategóriák


Hegyalja Fesztivál 2010.07.14-18.

Posted by | Egyéb | vasárnap 8 augusztus 2010 17:47

Tavalyi ígéretemhez híven idén már decemberben rákészültünk a Hegyaljára. Igaz, közben beindult ez a webzine, így lett sajtójegy is, amiért hálás vagyok a szervezőknek, még ha ez nyalizásnak is tűnhet elsőre… Szóval köszi!

A másik, amiért le a kalappal a szervező brigád előtt, az, hogy egyáltalán lett fesztivál. A nyitó nap előtt, az egyébként is az árvíz miatti vizes ártérre, még egy hatalmas felhőszakadás is rázúdult, így a szerdai napon területrendezési munkák folytak, hogy a 18 órai koncertnyitásra normális legyen a színpadok előtti rész. Persze ez nem sikerült 100%-ra – mert azért „a víz az Úr” –, de legalább, ha némi csúszással is, kezdetét vette a fesztivál. Persze az esős-bukós részegségre rá segített az egyenetlen talaj, ami okozott vidám perceket számunkra, és bánatosakat az elszenvedőknek. A hangulatot megalapozta rendesen, az biztos! A többi napon viszont már a zsibbasztó kánikula adott kemény feladatot minden fesztiválozó és borfogyasztó számára.

A zenei programok a szerdai nap kivételével 14 órakor kezdődtek, ami a negyven fokos melegben a nappal szemben felállított színpadon nem kis kihívást jelentett, így azokat kénytelenek voltunk hanyagolni. Igaz, a fellépő zenekarok közül minimális volt, amit korábban még nem láttam. Ez az egy fontos problémám volt a fesztivállal, mást nem is igazán tudok említeni. Engem még, a francba is, érdekelnek az új, nem sokszor játszatott zenekarok. Bocs! Korábban, sok fesztiválon az ismeretlen zenekarok megnézése jelentette az élvezetet számomra, még ha tízből csak kettő volt is érett produkció. Ilyen hülye vagyok. Ez van… Sajnos a négy nap alatt csak egy „csemegébe” futottam bele a Zöld Sátorban. Én nem bánnám, ha lenne egy valamiféle tehetségkutató színpad, árnyékban és érdekes bandákkal. Persze tudom, hogy a fogyasztás, meg fesztiválozás már nem erről szól! Sajnos!

2010. 07. 14. szerda

Az első napi területrendezés miatt volt némi csúszás, így a Ricséről lemaradtunk.  Kowalsky Meg A Vega fellépésének egy részét viszont elcsíptük. Az összes Kowalsky sláger elhangzott a nagyszámú tizenéves lány legnagyobb örömére. Élőben egyébként nekem még tetszett is egy-kettő. A basszusgitáros viszont még az előző heti Suicidal Tendencies koncert bűvöletében élt, mert nem csak hogy szuiszájdolos szerkóban volt, de úgy is mozgott, mint Mike Muir. Szórakoztató volt a néha igencsak  tingli-tangli rock zenéhez.

Átsétálva a Pepsi Színpadhoz bele futottunk még a budapesti Satu BMG koncertjébe. Nem igazán győzött meg az a két szám amit láttam. A demó anyagba belehallgattam korábban a neten, ami olyan Alice In Chains felé húzó cuccnak hangzott. Itt egy sablon rock zenekarnak tűnt a csapat, ízek nélkül.

http://www.myspace.com/satubmg

Következő helyszín a Jim Beam Színpad volt, ahol a Lifejune utolsó 3 számába néztem bele. Jól játszottak, bár ebből az indie-rockból nem sokat lehet már szerintem kihozni, hiába nyomják jól a srácok. Ami pozitív volt, az a szólógitáros csilingelős, néhol szállós témái, egyébként meg több tucat ilyen banda van már. Talán őket az emeli ki a többiek közül, hogy profi a hangszeres tudás, és jó feeling van mögöttük.

http://www.myspace.com/lifejune

Továbbra is maradtam a whiskey-s színpadnál a The Idoru-ra várva, ami ugye szinte egyáltalán nem a régi csapatot takarja Szalkai Tibor kivételével. Mi mondjak? Odarakták rendesen magukat. Az első néhány nótában az énekes nem győzött meg, de a végére megjött a hangja. Szét is kapták a közönséget rendesen, hatalmas energiával nyomták a rájuk jellemző tempós „vegyes vágott” rock-metal-hc ötvözetet. Természetesen volt Monochrome is, ami jól megénekeltette a népet. Nagyon jó kis koncert volt! Azt hiszem őket legközelebb is megnézem.

http://www.myspace.com/theidoruband

Gondoltam, ezután átnézek a szomszéd sátorba, a Zöldbe. Kevesen voltak, volt a pultnál is hely, ráadásul egy számomra ismeretlen formáció éppen kezdett. Később megtudtam, hogy T. Bali and The Noise of Irrational volt a színpadon, pontosabban csak T. Bali. Érdekes gitár témákat kezdett játszani, maradni kell, hátha kijön belőle valami. Ki is jött! A koncert első felében volt némi technikai probléma, de megoldódott. A gitáros kiegészült először egy dobos hölggyel, aki nem volt annyira jó dobos, de azért próbálta jól hozni az alapokat. T. Bali énekelt és érdekes effektezett gitártémákat játszott, és borús szövegeket énekelt. Engem a Balatonra emlékeztetett a dalok hangulata. A második részben iPod-ról mentek elektronikus alapok és dobos csere is történt, és gitárral, néhol énekkel kísért elektronikus zenei performance következett. Nekem a New Order elektronikus dolgai ugrottak be, bár ez nem állja meg egész pontosan a helyét. Egyedi volt mindenesetre, jó kis zajos gitárhangzással, elszállós, táncos témákkal.  Frankó volt. Ezért érdemes ismeretlen zenekarokat is megnézni néha!

http://romanticbiodark.freeblog.hu

Újabb séta következett a Colorstar Delux-ra. Mindenki tudja, hogy jó zenészek a srácok. Egész nagy zenekarrá kiegészülve fúvósokkal, DJvel játszottak a Pepsi-n, szép számú közönség előtt. Jó hangulatú táncos buli volt, de nem fogott meg. Majd vissza Jim Beam-re a Disco Ensemble-re. Erre mondják: erős kezdés után gyors visszaesés. Fél óra után unalomba fulladt nálam. Egy idő után minden szám ugyanolyannak hatott. A finn srácok mindent megtettek, de valószínűleg ez a fajta rockzene nem tud megérinteni hosszú ideig.

Belenéztünk a Nagyszínpadon a Tankcsapdába is, de nem tűnt túl energikusnak, ahogy a Pepsin a The Herbaliser jazz-funk-pop-ja sem kapott el.

Így erre az estére búcsút vettünk a programoktól.

2010. 07. 15. csütörtök


Gatyarohasztó meleg volt egész nap, így víz közelben voltunk kénytelenek maradni. Késő délutáni ebéd, utána a Pepsi színpadon a debreceni Skafunderz koncertjével kezdtük az estét. Igazi nyári délutánra való pörgős ska buli volt. Társaimmal együtt nagyon élveztük a fúvós különítménnyel felálló, a stílusnak megfelelő körítésekkel tűzdelt zenekari műsort.

http://www.myspace.com/skafunderz

Utána iránya a Nagyszínpadon a Subscribe-ra. Ismét a nyári best of program volt, Crowd of the Nobodies-al, Kölyköd voltammal. Nem volt rossz, de néha a nagy ugrálás a pontosság rovására ment, és a keverés is hullámzó volt, főleg az első felében. No, de nem volt rossz!

Érdeklődés hiányában lézengtünk erre-arra, így került sorra a Hobo koncert 2 szám erejéig, Budapest Bár szintén 2 szám erejéig, majd megindultunk a Maláta Bár felé. Ezen a kisszínpadon a Grand Mexican Warlock kezdte fél kilenc magasságában műsorát. Nagyon élvezetes, vérprofi egy óra volt. Nekem egyből az Incubus ugrott be, főleg az énekes hangjáról és énekstílusáról, de a zene is kb. ezen a határon mozgott, még ha néhol erősebb is volt. Persze nagy egyediség nincs a zenéjükben, de nagyon erősen összerakott bulit nyomtak le. Fesztiválra passzoló, kedvemre való zenekar volt. Örülök, hogy megnéztem! Linken hallgassatok bele, tényleg Incubus!

http://www.myspace.com/grandmexicanwarlock

Más már nem nagyon érdekelt ezen a napon, csak a Visnu Színpadon a Tisztán a Cél Felé!. Meg is lepődtem rendesen, mivel a tagság a tavalyihoz képest rendesen kicserélődött. Micu, a basszusgitáros, és Gulab, a gitáros maradt, a nem olyan régen belépett énekes már ki is szállt. Gondoltam ez érdekes lesz, mivel Gulab helyett a Tangó Underground gitárosa játszott, Gulab meg énekelni próbált. Az eleje nagyon nehezen indult be, de húsz perc és némi „erősítésnek” érkező emberanyag megérkezésével jó fajta „kicsi a rakásos” HC buli kerekedett. Gondolom az énekes kiszállása miatt nem sikerült minden TACF számot össze próbálni, így voltak Tango Underground nóták is. Zárásnak persze az Egri csillagok című slágerrel búcsúztak a srácok, én meg kérdésekkel, hogyan lesz tovább a zenekar. Mindenesetre így is rendben voltak. Szóval maradt az agyalás és az éjszakai pihenés!

2007. 07. 16. péntek

A hőség napközben ismét víz közelben tartott bennünket, de már készültünk a nagy „disznóállat-zene” napra. Lassan már a bevált programnak tekinthető 17 óra körül kezdtük a napi sétát. A Pepsin épp a Ladánybene 27 játszotta a megszokott reggae műsorát, a közönség nagyon élvezte a forróságban, egyébként meg jó is volt. Tényleg!

Aztán a főszerep ismét a Jim Beam színpadnak jutott (reklámért pénzt kérünk!), ahol a Neck Sprain-nel kezdtünk. Pityesz kiválása óta nem láttam a zenekart, ezért kíváncsian vártam. A dunaújvárosi négyes Áron Andris személyében remek énekest talált, ez kijelenthető. Olyat szegeltek, hogy a fülem kettéállt. Kőkemény metal buli volt a javából. A demós Goliath-tal, Keep It On Faith-tel, egy óra tömény energiával és hanggal. Nagyon jól is szólt, bár a „lássam a kibaszott kezeket” beszólások már néha zavartak, de remek buli volt.

www.myspace.com/necksprain

Utána lézengés erre, arra, maradt háttérzenének a PASO és a Kispál, de érdemben nem tekintettem bele, mert valamikor fesztiválos társadalmi életet is élni kellett. Erre ez volt a remek alkalom.

Majd ismét metál következett a magyar/német Soulfly + Sepu keverék Ektomorf-al. Farkas Zoli már régen nem szimpatikus számomra, de kitettek magukért. Lelkesítő programot hoztak össze a nagyérdeműnek. Végig ment az ugrálás és tombolás, amire a setlist is megfelelő volt. Outcast, Show Your Fist, Nem engedem, Testvérdal, Fuck You All és a végére a fejrázós I Know Them. Azt kell hogy mondjam, rendben volt, még ha csak 45 perc körül mozgott is a zenekar programja.

A folytatás ugyanitt a Velvet Stab volt, ami ugyan tömegeket nem vonzott, de kedvemre való volt. Főleg, hogy nagyon régen láttam őket, és azóta nagyon sokat fejlődtek. A szokásos, dallamos énekkel hozott rock/melódikus hardcore (azt hiszem így hívják) keveréket játszották, bár inkább az utóbbi vonal volt erősebb a koncertben. Kifejezetten tetszett, hogy magyarul énekeltek.

www.myspace.com/velvetstab

Természetesen a Bridge To Solace elmaradt, így nagyszínpad, és Motörhead kezdés maradt. Azt hiszem erre gondolt Lukács Laci a „szanaszét baszott rock ’n’ roll-al”. Az öregcsávók Lemmy vezetésével nem vicceltek. Majd másfél órás koncert nagyon el volt találva. Igaz, Lemmy kicsit fáradtnak tűnt, de Mikkey Dee dobos hozta a formát irgalmatlan dobszólóival és lendületével. A megkoronázás a koncert utolsó felére maradt az Ace of Spades-el, amit főleg csak hallottam, mert épp a Meshuggah kezdésre kellet időben odaérni. Mindenestre a más médiumokba írókon kívül a közönség nagy része elégedetten hajtott fejet a Motörhead és a rockandroll előtt.

Ami ezután jött, az nem volt semmi. A svéd egyik legnagyobbja, a matek-sötét metalt elkövető Meshuggah nem először járt már Magyarországon. A Kultiplex-es „hirtelen koncertről” kint maradtam, a Szigetes buli hangosítása és tömege pedig élvezhetetlen volt. Most viszont megkaptam! Még kint a sátor mellett is eszméletlen nagyot szólt a banda, nem beszélve a fotózás alatt, elől. A váz az idén megjelent Alive lemez volt. Elmondhatatlanul energikus és sötét volt a koncert majd másfél órája. Az emberek megőrültek a srácoktól. Jens Kidman nem is hagyta, hogy leüljön a buli a meleg ellenére. Egyszer még be is szólt, hogy „…gyengék vagytok. Ennél még a nagyapám is jobban csinálja. Aki halott!”. De nem lehet panasz, sem a közönségre, sem a zenekarra. Nekem meg kissé meg is fájdult a nyakam a „darabos” bólogatástól és a fülem a zúzdától, de megérte. Nehéz, de nagyszerű fellépés volt!

Ezek után már máshoz nem is volt kedvem menni, így a levezető séta maradt péntekre.

2010. 07. 17. szombat

Gondolom, kitaláltátok, hogy a korai kezdést ismét nem erőltettük. Főleg, hogy összeszedtem valami nyavalyát, ami szombatra tetőfokra ért, így elég komoly fejfájásom volt. Az igazság az, hogy a napi program sem ütött meg annyira, hogy erőltessem. Este hatkor a Maláta Bárban az Óriással kezdtünk, ami nekem a dicséretek ellenére nem tetszett. Persze az is lehet, hogy én nem voltam eléggé formában már. Nem tudtam hová rakni. Most sem tudom, de azt hiszem, belehallgatok a neten, hátha mégis…

Őket az IHM követte, ami nem a Hónaljmirigy, hanem az Isten Háta Mögött. Más volt, mint amikor utoljára láttam, és a rajongótábor is kiszélesedett. Nagyon jók voltak. Energikus, vicces, a Közelítő távolító új verziója is nagyon bejött, szóval tartja magát a zenekar az egyediség vonalán.

www.myspace.com/istenhatamogott

Gondoltam belenézek az angliai Funeral For A Friend koncertjébe. Kíváncsi voltam, milyen a screamo-emo-rock. Nem kellett volna! Három szám után minden nóta egyformának hatott. Ilyen zenekarból van itthon is néhány, és még talán jobbak is. A nagyszínpad előtt csak lézengtek az emberek, bár néhány tucat tinédzsernek bejött a műbalhé. A leggyengébb fellépés volt, amit láttam, még ha a srácok nyomták az ugrálást, de győzött felettük a „középszer”. Érdekes volt, hogy ugyan én nem szeretem a Depressziót, de a Jim Beam színpadhoz nem lehetett beférni, még az angolok nagyon kevés ember előtt játszottak. Szóval nem volt jó döntés a nagyszínpadra pakolni őket.

Az est utolsó nagy koncertje Ákos volt. Teljesen rockzenére áthangszerelt Ákos nótákkal, a szokásos karom-faszom rímekkel, VIVA Comet-es beszólásokkal. Azt kell mondjam, hogy ahogy a show megvolt csinálva, az becsületére vált volna sok külföldi fellépőnek is. Nagyon jó látvány, vetítés, hangzás, és be is pörgette a népeket. Élvezhető volt, de továbbra sem fogom otthon hallgatni. Így egyszer jó volt! Ezután betegség és fáradtság címén bezártam a fesztiválozásomat.

Jaj! Majdnem elfelejtettem! Voltam Kalapácson és Ossiánon is! Nagyon szórakoztató volt. Kalapács Józsi nagyon jó frontember, de akkor is vicces volt. Meglepő volt, hogy ennek a surmó metalnak 25 év után még ilyen közönsége van. Paksi úgy nézett ki egy haverom szerint, mint egy elhízott balatoni büfés. A fejeken, akik meg ott voltak, betegre röhögtem magam. Vicces volt!

A Hegyalja 2010-ben is megmaradt barátságos, jó magyar fesztiválnak. Ugyan lehetett volna több érdekes, új zenekar, de összességében idén is pozitív érzésekkel hagytam el Tokajt.  Remélem jövőre ismét lesz lehetőségem barátkozni ismeretlenekkel és dicsérni a fesztivált.

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Hozzászólás most!

e-wallet Wordpress Theme