Hegyalja Fesztivál – 2013.06.25 – 30. (1. rész)

hegyalja_00045

Kicsit meglepődtem, amikor kiderült, hogy majd három héttel korábbra került a fesztivál időpontja. Az elmúlt években már megszoktam az izzasztó meleget, a hideg sört és a hideg fröccsöt. Meglepődésem keveredett az aggodalommal, mivel a június végi hetek mindig változatos időt ígérnek. Nem is csalódtam, de majd erről később. Ennek ellenére semmi sem tántorított el, hogy idén is képviseljem az EndHits.hu-t Tokajban. Bevallom, elsődlegesen nem a program, hanem a fesztivál és a város hangulata az, ami megfog, másodsorban az évek alatt kialakult, kizárólag az évben egyszer csak itt, a megszokott szálláson összegyűlő társaság miatt megyek. Szóval indulás! A június 25-i nulladik napot kihagytuk, így a zenebonát 26-án szerdán kezdtük, amikor mindenki megérkezett a szállásra.

2013. 06. 26. (szerda)

Kipakoltunk, a „welcome” sör elfogyasztása után már vettük is az irányt a Hegyalja Fesztiválra. Jegyfelvétel, nézelődés, egyebek. Utóbbira szükség is volt, mivel felépült az új tanösvény és az új beléptető helyiség, így a főbejárat is új helyre került. Kis kerülő ugyan a régihez képest, de nekem nem volt vele semmi gondom. Sajnos a Magma Rise utolsó taktusaira értünk be, így belőlük nem láttam semmit, amit igazán sajnálok, de pótolni fogom.

Így továbbsétáltunk a Nagyszínpadhoz, ahol a budapesti The Grenma játszotta utolsó két számát. 2009-ben itt láttam őket először. Sokat nem változott a zene és a kiállás sem. Akkor sem és most sem az én vonalam ez a NOFX, Rise Against féle punk, de jól tolják. Azt hiszem, a közönség nyitókoncertként nagyon élvezte a kellemes napos időben a programjukat. Legalábbis ami a két szám fényében látható volt. A basszusgitáros hölgyre most is rácsodálkoztam: nem csak jól penget, de látványnak sem utolsó, és még mellé szimpatikus is!

hegyalja_00006

Utánuk jött az általam aznap leginkább várt zenekar, az amerikai Newsted. Bevallom, egyáltalán nem ismertem, persze, tudom ki Jason Newsted, de sohasem voltam egy nagy Metallica fan. Az 1993-as Metallica koncert viszont meggyőzött, hogy nagyon jó a csávó, pedig nem is miattuk mentem akkor. Meg még ott volt utána ugye a Voivod is. Oké, tudom már több mint 10 éve nincs a Metallica-ban! Tíz nótát játszottak, leginkább az augusztusban megjelenő Heavy Metal Music nagylemezről. Az első nóta a Heroic Dose is már odavert. Megszólalásban, hangulatban aztán a harmadik Godsnake az nagyon bejött.  Valamiért végig éreztem egy fajta régi Metallica szelet a koncert alatt, főleg, hogy a végén elnyomták a Kill ’Em All-ról a Whiplash-t, meg kaptunk egy Motörhead feldolgozást is. Igazi sallangmentes rockzene volt, egy nem fiatalokból, de nagyon szimpatikus arcokból álló csapattól! Megszerettem a Newsted csapatát.

hegy_alja_2013_00258

http://newstedheavymetal.com/

A Konfliktról lecsúsztunk, így sétáltunk egyet. Belenéztünk a Subscribe-ba, akik a szokásos formát hozták. Közönség-mozgató, circle pit-es, éneklős, guggolós varieté műsor. Nekem néha sok Bálint az egyik énekes, de még mindig, mint minden évben, jól tolták. Átmentünk a vége előtt a Malátabárba a Bohemian Betyárs koncertjére. Nem láttam és hallottam még őket, de vidám mulatság volt rockkal, hegedűvel, tubával. Szórakoztató volt!

https://myspace.com/bohemianbetyars/music/songs

Lassan vissz néztünk az angol Asking Alexandria koncertjére a Nagyszínpadhoz. Azt mondták, hogy ők egy kép arról, hogy hol tart a modern metalcore színtér. Jelentem: nem tart sehol! Ugyanaz, mint régen, csak a műfajt kezdő bandák nekem hitelesebbek voltak. Tekerős szólók, riff, üvöltés, néha melódia és pont.

hegyalja_00086

Közben átsétáltam a PEPSI-re az Aljas Kúszóbabra, majd annyira megijedtem, hogy visszamentem inkább a Nagyszínpadhoz. Rosszul szólt, a szöveget nem értettem, amit értettem, az is hidegen hagyott. Nem volt jó!

Szépen lassan eljutottunk az este főbandájáig, a Slayer-ig. Ahogy 2011-ben, most is rácsodálkoztam, hogy a kaliforniai trash metal legendáknak milyen komoly rajongótábora van. Kegyetlenül végignyomták kedvenc bandájukkal együtt a koncert időtartamát. A setlist egyébként majd’ 90%-ban megegyezett a két évvel ezelőtti Hegyaljá-s fellépésük programjával. Volt World Painted Blood, War Ensemble, Chemical Warfare, Raining Blood, ráadásnak Angel of Death és South of Heaven. Sosem voltam trash rajongó, de a Slayer még mindig tud valamit. Egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy öreg csávók izzadtságszagú koncertjét nézném. Sőt, az életkoruk eszembe sem jutott, mert olyat csaptak, zúztak, hogy az minden mai metal banda becsületére válhat. Nekem egyébként néha sok is volt a riffekből és a kalapálásból, de egy kis lazítás után mindig visszakeveredtem a koncertre. Ők az trash metal legenda, akik eddig mindig bebizonyították, hogy nem véletlenül azok, akik: Ők a Slayer!

hegyalja_00121

Így az első napra még egy banda, a szintén az Államokból érkező Coal Chamber maradt. A kilencvenes évek végén a nu-metal hullámmal törtek be a köztudatba, hogy onnan néhány év után ki is kerüljenek. Sohasem rajongtam a Korn-ért, ezért annak idején engem nem zavart, hogy a basszus ugyanúgy csattog és a hangzás is hasonló a két zenekarnál. A Chamber-t mégis kedveltem az őrülete miatt, ami leginkább nekem a kicsit „sötétebb” hangzású gitározást jelentette. Dez Fafara énekes nem viccelt, ahogy berobbant a színpadra a talán legnagyobb slágerükkel, a Loco-val. Eleve felmerül a kérdés, hogy jó-e a leghíresebb dallal nyitni. Lehetne, ha a hangzás az első perctől rendben van. De nem volt! Sőt végig gondok voltak, ami abban is megnyilvánult, hogy a technikusok és a zenekar tagjai egymást hergelték. A dobos a dobverőkkel dobálta a hangosítókat, azok vissza, a gitáros, Miguel Rascón, folyamatosan a mikrofonállványt borogatta, és egyebek. A koncert egy Best Of program volt, Big Truck-al, Dark Days-el, Oddity-val. Az egész nem volt egy óra, a zenekar ugyan próbált kitenni magáért, de valahogy nem jött össze. A gitár sokszor csak egy kása volt, a basszus és az ének leuralt mindent. Ezek után furcsa lesz, amit leírok, de azért nem volt annyira rossz koncert. Voltak részei, amiket élveztem, és még a gitárra is tudtam figyelni. Záró koncertnek erre a napra megfelelő volt az amerikaiak produkciója.

hegyalja_00133

2013. 06. 27. (csütörtök)

A csütörtöki napot természetesen főzéssel kezdtük a szálláson, majd egy jó ebéd után célba vettük a fesztivál helyszínét. A Borsodi Nagyszínpadon a Leander Rising játszott. A hanganyagaikba otthon belehallgattam, de nem sok minden maradt meg… Elég sokat néztem belőle, de nekem nem tetszett. A szövegek és a zenei megszólalásban semmi kreatívat nem véltem felfedezni. Valahogy olyan volt, mintha stúdióban jobban kijönne az egész. A Szomorú vasárnap feldolgozás nem volt rossz, viszont a csúcspontja a koncertnek mégiscsak az volt, amikor a Pantera I’m Broken című számának eljátszása közben Phil Anselmo (aki nem tudná ex-Panetra, Down) felment a színpadra és végigbólogatta a dal teljes hosszát. Leander, az énekes, szinte tudomást sem vett róla, bár lehet csak megijedt. J Később adok magamnak még egy esélyt, hogy megnézzem a srácokat, hátha csak a korai időpont és a helyszín nagysága zavart meg.

A Leander vége előtt átsétáltunk a Pepsi Nagyszínpadhoz a Between the Buried and Me koncertjére. Az amerikai srácok progresszív metalt játszanak. Nem tudom mitől progresszív, de a dallamos és a zúzós témák váltották egymást, jó sok tekeréssel. Sok minden nem maradt meg, főleg, hogy végére értünk át.

Maradtunk tovább a Pepsi Színpadnál, gondoltuk, megnézzük a Fish!-t. Nem gondoltam, hogy a Hegyalja Fesztivál egyik legszórakoztatóbb koncertjét és felkonfjait fogom hallani, így a második napon. Hihetetlenül jól szórakoztunk egész végig. Nem csak azért, mert a zenekar rendben volt, az ismert közönségbarát dalok mellett egy-egy új is elhangzott, hanem azért is, mert az énekes, Senior Hal, olyan poénokat szórt, hogy végigröhögtük az egészet. Gondoltam, hogy leírok néhány poént, de inkább mégsem, menjetek el, és nézzétek meg őket. Másodállásban a srácnak stand-up comedys-nek kellene lennie, annyira jól nyomta. Egy óra felhőtlen szórakozás után tényleg jöttek a felhők. Olyan vihar csapott le, mintha az esőt dézsából öntenék, így behúzódtunk a kajás sátor mellé. Ahogy a Fish! énekese mondta, ott vártuk a másfél óra break down metalt, aminek a tekeréséből semmit sem értünk majd. El is kezdődött a szintén Államokbeli The Devil Wears Prada koncertje, de két szám után feladtam. Unalmasak számomra már ezek a metalcore gitár-tekerések, slágeres énekkel…

hegyalja_00161

Így átvonultam a Maláta Bárba a Bouncing Souls koncertjére. Gondolom, az már nem meglepetés, hogy ők is az Államokból jöttek. (Akár lehetett volna az USA a díszvendég.) Nem ismertem őket, pedig egy régi zenekarról van szó. Jófajta punk rockot nyomtak a srácok, az esőzés közben tökéletes volt. Igaz, nézni elég nehezemre esett, mert az énekes srác mozgásáról egyfolytában az jutott eszembe: TÁNCDALFESZTIVÁL. Komolyan mondom, állandóan röhögnöm kellett. Ákos cimborám, aki ismeri a lemezeiket is, mondta, hogy még őt is meglepte az énekes. Szóval olyan volt, mintha karaoke buliban az énekes valami teljesen másra mozogna. Ennek ellenére egy nagyon élvezhető, színvonalas, energikus punk rock 1 óra volt.

Utánuk a 20 éves Fresh Fabrik következett. A technika nagyon nehezen állt össze. Izgultam is, hogy egyáltalán látok-e belőle valamit, mivel napközben kiderült, hogy a DOWN koncertje egy órával hamarabb kezdődik este. A FF felállása, szerintem, a mai napig Pityesz énekével volt a legerősebb. Na, ő is kezdte a koncertet, Oláh Szabolcs gitáros, énekessel kiegészülve. Sláger gyűjtemény volt. Mikkel? Drive My Hand, Just Another Fake Swastika, Lamentation beszórva közzé az utolsó Mora lemez számaival. Jó kis koncert volt, amit láttam belőlük, majd barátaimmal egyesítve erőinket, átvonultunk a DOWN-ra.

hegyalja_00200

Nem hiszem, hogy Phil Anselmo zenekarát be kellene mutatni. A metál veteránokból álló brigád nem nyomott túl hosszú koncertet, de annál hatékonyabbat! Az ős-tagság négyese rendesen megdörrent a fesztivál nagyszínpadán. Pepper Keenan hozta a szólóit, Windstein a riffjeit, Bruders és Bower urak a ritmusszekciót. Nagyon erős koncert volt, de tényleg elég rövid. Leginkább a korai lemezek dalait játszották, Anselmo pedig csinálta a műsort és a „színházat”, a végét megkoronázva egy Pantera klasszikussal. Íme a setlist, hogy el tudja mindenki dönteni, megérte-e eljönni Tokajba megnézni a zenekart: http://www.setlist.fm/setlist/down/2013/tisza-kemping-rakamaz-hungary-3bd91890.html Soha rosszabb metált a fesztiválra!

hegyalja_00214

hegyalja_00236

Tettünk még néhány kört, és az élmény után irányt vettünk a szállásra, remélve, hogy a következő két nap is hoz valamit, amire nem számítunk!

Fotók: Sándor László –  http://lunalaci.blogspot.hu/