• Nincsenek kategóriák


Hepa/Titus – The Giving Brain Vol. 1 & 2

Posted by | Egyéb | hétfő 16 január 2012 19:37

(2011)

Csak erős idegzetűeknek!

Lehetséges, hogy Kevin Rutmanis basszusgitáros neve ismerősen fog csengeni többek között az eredeti zenekarából, a Cows-ból, majd a Melvins-ből és a Tomahawk-ból is. Persze azt fedje jótékony homály, hogy honnan miért is kellett eljönnie, és ez maradjon az ő és a zenekarok ügye. Minden esetre, ne kezdje el senki hallgatni a Hepa/Titus-t, ha ezekre a bandákra számít!
Az alábbiakban tehát Rutmanis viszonylag új projectjének, a Hepa/Titus-nak 2011-ben megjelent lemez(ei)éről lesz röviden szó – ami persze nem azt jelenti, hogy egyedül készíti ezeket, de a fő irányvonalakat mindenesetre ő diktálja.
A The Giving Brain Vol. 1 & 2 egy nagyon kis példányszámban megjelent kiadvány. A Vol. 2 két track-et tartalmaz. Nem véletlenül írom ezt, mert a szó hagyományos értelmében ezek nem a hagyományos dalszerkezetbe beilleszthető szerzemények. Habár közel vannak a zajos, kísérleti rockhoz, refréneket ne várjon senki. Ennek ellenére, szerintem egy stoner, sludge vagy noise banda simán összerakna néhány számot ezekből a zaj és riff foszlányokból. Leginkább torzított basszusgitárok, gitárok hozzák az ötleteket. Nem könnyű darab egyik sem, mert rendesen lehúznak, de van bennünk valami izgalmas, ami főleg a hangulatok, zajok hullámzásának, az éneknek (?) – ami leginkább kiabálás, ezt nem tudom jól megfogalmazni, mert nem is ének, nem is üvöltés – köszönhető. Ez kaptam majd húsz percig, ami szerintem pont elég volt, mert utána órákba telt, mire feldolgoztam, hogy jó-e vagy sem.
Néhány nap múlva nekiugrottam a Vol. 1-nek. Ami egyből meglepett, hogy mind a 8 téma játékideje 20 perc – darabonként! Ennek köszönhetően nem is jelent meg, csak kazetta formátumban. Már akkor tudtam, hogy ezt egyben lehetetlen lesz végighallgatni. Már most mind a 8 tételről elmondhatom, hogy kísérleti zene. (Legalábbis nekem az.) A torzított gitárok viszik a fő vonalakat mindegyikben, és ezek egészülnek ki elektronikus zenékben hallható prüttyögéssel, zajokkal, minimál ütemekkel. A legváratlanabb helyeken tűnnek fel ezek, hogy aztán el is felejtődjenek a zajmasszában vagy az újabb ötlethalmazban. Ez az, amiért az elején írtam, hogy csak erős idegzetűeknek! Többször nekiugrottam, majd rájöttem, hogy az egyes darabokat, külön-külön 20 percben érdemes meghallgatni, akár napokat is kihagyva, hogy megérjen bennünk a dolog. Bevallom, eleinte nem sok pozitívum fogalmazódott meg bennem, majd később egy-egy ötlet, hangzás, hangulat mégis csak visszaköszönt. Elkezdtem bennük értékelni az ötletfoszlányokat és a kompromisszummentességet. Sőt, nyugodtan leírhatom: ha ezzel a tömény cuccal nem bombázza senki szét magát, akkor határozottan van benne valami plusz, ami teljesen átjár, még ha az feszültség teli és a felkavaró is.
Viszont! Hagyományos nótákat, bólogatós ütemeket és egyéb szokványos dolgot ne keressen benne senki, mert nem lesz! Aki egyben megbírja hallgatni, azelőtt meghajolok! Élőben nagyon súlyos és szuggesztív lehet. Mondjuk, kíváncsi lennék rá, meddig bírnám…
Remélem, van, aki kedvet kapott hozzá, mert a világot is a kihívások viszik előre!

Íme egy blog, ahonnan leszedhető:
http://sister-hell.blogspot.com/2012/01/hepatitus-giving-brain-vol-1-2-2011.html

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Bocsánat, de a bejegyzéshez egyelőre nem engedélyezett a hozzászólás.

e-wallet Wordpress Theme