I Pilot Daemon – Come What May

(Heckspoiler Music / Antiheroes Collective, 2010)

i_pilot_daemon_come_what_mayHa azt mondom I Pilot Daemon, nem sok embert mozgat eme három szó. Ha azt mondom screamo, punk, hardcore, ja… alakul, az jó, mer’ az gyors, sok, intenzív, meg őszinte. Utána hirtelen kiköpöd, hogy Pa…. Pan… tera. Na húzzá’… ja, de várjá’, az is jó, mer’ sludge, COC, azt komázom.

Amit még 2007-ben fedeztem fel magamnak a hatalmas és folyamatosan felém áradó zenedömping miatt, vagy nem jegyzem meg, vagy valamilyen véletlen folytán újra kezem ügyébe akad. Szerencsére ebben az esetben az utóbbi történt. Az I Pilot Daemon első, Happily Depressed nevű albuma pontosan a megjelenés évében, 2007-ben került fürkésző virtuális hallójárataimba. Nem mondom, hogy ami francia, az mindig jó, de miután nem sokat csalódtam eddig az ottani screamo, post színtérben, ezért nagy kedvvel vágtam bele. Ellőttem a poént. Igen, francia zenekarról van szó, és arrafelé általában nincs kecmec. Koncert kezdődik, koncert végződik. Sajt van, meg bor, de az I Pilot után általában izzadtságpára marad, és kb. 200 fok; aztán meg szellőztethet a Jean Pierre, és az első album úgy ütött, hogy azóta emlegetem. Még jó hogy…

A Toulouse-ból származó négyes fogat már párszor turnézott Európában, és sajnos elkerülték kicsiny országunkat. A srácok facebook oldalát böngészve láttam, hogy újra turné van. Hogy miért? 2010-ben új album született, ingyenesen letölthető, szépséges borítóval, az Antiheroes Collective gondozásában, és a francia hardcore fattyak – mire észbe kaptam – már végigharcolták a fagyos skandináv térséget. A Come What May pedig síkság szintjére gyalulta a tájat és ritkította a szőke hajakat.

Míg a Happily Depressed nagy slágereinek egyike, a feszülős, húzós Waterlily & the Drunk Lovers inkább a brutális, sose nézz hátra felfogásban készült, a Come What May lemez átgondoltabb, kicsit koncepciózusabb. Úgy vettem észre, a már eddig is alakuló zenei irányt véglegesen eltalálták. Az album folyamatosan épül, persze a legjobb értelemben, keservesebbnél keservesebb témákra irányul a figyelem. A legjobb, hogy nem engednek pihenni. Nekem valahogy a The Chariot Wars and Rumours of Wars mentalitása önkéntelenül beugrott: riff-tömegek folyamatosan döngölnek, kapsz egy nagyon minimális esélyt a pihenésre, majd megint indul az energiarobbanás. A nagy rush-oknak mintha vége is szakadna ezzel a koronggal, és a punk rock’n’roll fúzió a múlté. Azért az After… After illetve a We Deserve Happiness című számok még tartják a múlt romladozó bástyáit, de az egyre középtempó felé orientálódó lemez karcosabb, koszosabb lesz. Nem egy szám sludge, stoner vánszorgást éreztet az I Pilot sajátos módján. Az a kép ugrik be, amikor egy durva maraton után összeroskad valaki, és akár vért is köhög fel… mert miért ne, nagyon is belefér :)

Szóval vágjon mindenki bele, aki szereti a meggyet, mert megéri. Ha pedig minden jól alakul, jövőre – az énekes Romain szerint – Magyarországra is behozzák 1-2 koncert alkalommal az őrületüket! Akkor érdemes lesz venni még pár tiszta alsógatyát!

http://ipilotdaemon.antiheroes.org

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.