Ides of Gemini – The Disruption Writ

(2010)

Igaz, a zenekar – a nevével ellentétben – nem ikreket takar, de mégiscsak kéttagú amerikai duó. Az ének, dobprogramok, basszusok felelőse Sera Timms, a gitároké, fotóké, pedig J. Bennett, aki korábban éveken keresztül írogatott különböző független újságoknak cikkeket filmekről, zenékről. Innen az ismeretség – vajon kivel? – természetesen a Neurot Recordings-al. Scott Kelly úgy ajánlotta Steve Von Till-nek a zenekart, hogy J. Bennett zenekara gyilkos! – amit persze nem úgy kell érteni, ahogy nálunk használják. De a maga módján tényleg az!

Így került képben nálam az Ides of Gemini. Persze a Neurot kiadó szerződtette is őket, az új lemez 2012-ben várható. Ez a négyszámos anyag nem jelent egy kiadónál sem, és  „csak” egy 2010-es demo, de azt gondoltam, fontos róla írnom.

Szerintem nagyon hallatszik rajta az, hogy minimális technikai háttérrel készült, ennek ellenére mind a négy szám olyat ad, ami ritkán fordul elő velem. Libabőrös leszek, néha az énektől, néha gitároktól, néha mindkettőtől. No, ha ezt a három lehetőséget összeadjuk és tényleg négy számról gondolkodunk, akkor ez azért elég sűrű az anyag negyedórája alatt.

Az énekesnő hangja, vokáljai nagyon sokat tesznek azért, hogy elfogult legyek velük. Nekem a ’80-as évek zenekarainak énekesnői ugorottak be, úgy, mint Siouxsie Sioux (polgári nevén: Janet Susan Ballion) a Siouxsie & The Banshees-ből, Elizabeth Fraser a Cocteau Twins-ből, és a korai Dead Can Dance vokáljai, mégsem hasonlít egyikre sem, de a hangulat, amit közvetít, az nagyon. Nincs az, hogy untat vagy egysíkú, mert végig húz valahová a borongóssága, és egyben a szárnyalása is.  J. Bennett a gitárokon minimális témákat játszik – főleg a sludge felé húznak –, de nem akar előretörni, hanem megpróbálják az arányokat megtartani, hogy az általa gerjesztett hullámokra sikerüljön felülni az éneknek, és ezáltal a hallgatóságnak. Voltak olyan időszakok, hogy megijedtem attól, hogy a gitár átveszi a hatalmat, de ez szerencsére nem történt meg. Egyébként simán lehet még a zene alá dolgozni, mert az ének-gitár-programok hármasban még simán van lehetőség a hangzás kiszínesítésére. Ezért is szeretem a független zenekarokat, mert nincs görcs, beleférne, de nem erőltetik, és mégis rohadt jó az egyszerűsége miatt. Érzéseket ad!

Nem tudom igazán, ha teljes nagylemeznyi anyag lenne, akkor mikor kezdene nyomasztani vagy untatni, de nekem tökéletes negyedórát adtak a The Disruption Writ-tel.

Várom az új lemezt! Addig is hallgassátok meg:

http://idesofgemini.bandcamp.com/

Koncert videó, a dobos nem tudom ki. Bocs!