Jarboe & Helen Money – Jarboe & Helen Money

(2015, Aurora Borealis)

20150322_072141Mindig sajnálom, hogy nem a megfelelő időben sikerül lemezekről írnom. Így vagyok Jarboe és Helen Money közös lemezével is, mivel lassan egy hónapja megjelent. Ezt a lemezt is Jarboe 2015-ös, Helen Money-val közös turnéján sikerült megvennem (ahogy az AEAEA-t), és megint csak nem bántam meg! Aki olvas bennünket, annak nem hiszem, hogy be kell mutatni Jarboe-t. Ha mégis, csak annyit, hogy énekelt és zenélt a Swans-ban, a zenei underground számos képviselőjével lépett már fel, vagy dolgozott együtt stílustól függetlenül. A teljesség igénye nélkül: Neurosis, Bakcword, Steve Severin, Justin K. Broadrick (Jesu), Csihar Attila… a zenekaraiban megforduló embereket meg inkább nem is sorolom. Ennél sokkal fontosabb a hang, amivel bennünket táplál. Egyedi, erős, varázslatos és utánozhatatlan, főleg hogy teljes mértékben hangszerként gondolkodik róla.

Helen Money aka. Alison Chesley – aki a Helen Money nevet a színpadi produkcióihoz használja – egy kaliforniai, klasszikus képzettségű csellista. Ő is számos formációban megfordult már, amelyek ismerősen csenghetnek, úgy mint: Mono, Disturbed, Anthrax, Russian Circles és még sokan mások. Az érdekesség vele kapcsolatban az, hogy a csellót olyan szóló és kísérő hangszerként is használja, amivel kitölti a zenei teret. A hagyományos megszólalás mellett effektekkel vázolja, színezi, torzítja  és építi fel a saját világát.

A lemez hat felvételt tartalmaz, és már az első, For My Father erre a speciális cselló használatra épül fel, ami egyszerű, de gyönyörű dallamot hoz, majd megszólal Jarboe, és egy  hihetetlen mélységű dalt raknak össze. Hidegrázás, plusz a háttérben feltűnő zongora leírhatatlan hangulatot ad. A kettes, My Enemy My Friend egy instrumentális felvétel, ahol Helen Money csellója játssza a főszerepet, pengetéssel, ütéssel, effektekkel, a középső része egy klasszikus darab része is lehetne, a vége pedig egy ambientes hangulatba csendesedik el. A harmadik, Hello Mr. Blue az egyik legerősebb szám a lemezen. Mindkét Művésznő hozza azt, amitől erős a kettőjük együttműködése. A ritmikát a cselló adja, a hidegrázást pedig Jarboe éneke, amiről nekem a korai World of Skin felvételek jutottak eszembe. Amennyiben ez még nem lenne elég, a cselló a ritmus mellett a kíséretben is egyszerű, de nagyon érdekes dallamot játszik, majd egy torzított riff és egy dobgép is bekúszik. Eszméletlen feszültségű, de szép darab, a végén az utolsó 15 másodperben pedig szinte korbácsoló A Hang! A negyedik, Wired egy torzítással kezdődik, majd végig érdekes hangulatok jönnek a csellóból, majd újabb torzítások, Jarboe itt egy hangszerként működik, szöveg nincs, csak sejtelemes felhők.  Az ötös, Truth az utolsó szöveges dal, amiben zongora és gitár a zenei alap, szép nyugodt, befelé forduló szerzemény. Az utolsó, Every Confidence a legnehezebb falat a lemezen, ami összefoglalja az elmúlt bő 20 percet. Leginkább Alison Chesley csellója dominál, ami nagyon mély, borús hangulattal zárja a lemezt.

Nekem nagyon tetszett az album, sőt élőben is ez a felállás a Dürer kert színpadán. Számomra Jarboe kihagyhatatlan, ha Magyarországon jár! Megismételhetetlen hang és egy nagyon erős előadó színpadon, aki mindig megmozgat ott belül bennem valamit.

Továbbá örülök, hogy Alison Chesley munkásságába is betekinthettem általa. Nem mellesleg, még itt fekszik az asztalomon az In Tune című albuma, amit Steve Albini Electrical Audio nevű stúdiójában rögzítettek. Talán ez is jelent valami pluszt a hölggyel kapcsolatban!

http://thelivingjarboe.com

http://helenmoney.com

Belehallgatás, rendelés: https://auroraborealisrecordings.bandcamp.com/album/jarboe-helen-money