Jarboe & Justin K. Broadrick – J2

(The End Records, 2008)

Vannak olyan előadók, zenekarok – szerintem mindenkinél –, akiket az ember fia vagy lánya nem tud ki verni a fejéből. Mindig előkerülnek valamilyen úton-módon. Nálam ezek közé tartozik a Swans és a Godflesh is. Igaz, mindkét csapat eredeti formájában jobb létre szenderült már, de azért a folytatásaik a maguk módján megvannak. Ugye Michael Gira és Jarboe (énekesnő) külön utakra lépett a Swansból, Justin K. Broadrick pedig a Jesu-t viszi, és még ki tudja milyen projecteket.

Szóval vegyük a Swans női ének- és zongoratémáit és a Jesu elektronikáját, gitárzaj-szennyét, és körülbelül erről szól ez a lemez. Mondhatnánk semmi különös! Mégis különös az, hogy ennek ellenére jó. Nem átütő, de jó, bár erre a két alkotó garancia is lehetne. Ez első Decay című több, mint hét perces szerzemény egyfajta kántálós, beavató éneke lehetne a hallgatónak a lemez elején, Broadrick monoton zajaival kísérve. Néhol Diamanda Galás jutott eszembe. A második dal akár egy tipikus Jarboe nóta is lehetne – vagy akár Swans – a zajok alapján. Az azt követő Magick Girl zongora kezdése után bekúszott egy riff Jesu-s emberünktől, ami már az elején elkapott. Arra gondoltam, hogy ne kezdjen Jarboe énekelni, mert akkor kész leszek. Persze énekel! Minimál elektronikával felépített nyolc perc monoton gyönyör, eszméletlen atmoszférával. A kedvencem! A következő öt perces szerzemény eleje semmi különös, de a vége mégis átváltozik egyfajta kísérletezgető, széteffektezett, boszorkánykísértésbe az énekesnőnk jóvoltából. A legerősebb sugárzású és leglüktetőbb a Tribal Limo a maga középtempójával, folyamatos zajaival, amibe néha dallam is vegyül, illetve Jarboe szövegnélküli énekével, ismét szellemidézés. Az utolsó 8mmSweetBitter a korábbi receptek egybeolvadása, mindent lezáró hat perc. Minimál elektronika, gitár a háttérben, némi kántálás, némi ének dallam, zaj és pont.

Azt nem ajánlom, hogy aki nem ismeri az előadókat ezzel a lemezzel kezdje. Viszont aki követi főszereplőink munkásságát, annak kötelező! Érdekes anyag, ott a helye a többi lemez között. Azt meg döntse el mindenki, hogy a Swans/Jarboe fakkba vagy a Godflesh/Jesu-ba rakja.

Mondjuk a lemez címén agyalhattak volna egy kicsit többet! J2? Nem túl ötletes. Vagy igen?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.