Joe 4 – Njegov Sin

(2012)

Szerintem erről a lemezről nem nekem kellene írni, hanem vader kollégának. Két ok miatt. Az egyik, hogy az előző EP-ről én írtam, a másik pedig, hogy a szövegek egy része horvátul van, amiből Kolléga Úr lehet, hogy kihámozna valamit. A horvát srácokról már korábban írtam egy recenziót, ahol nagyon vártam ennek az albumnak a megjelenését.

A Njegov Sin (jelentése: „Az ő fia”) első taktusánál az ugrott be, hogy úgy szól, mint a Steve Albini keverte lemezek. Ja, persze, mert hogy neki is köze volt hozzá, így ezzel a megállapítással semmit sem mondtam. A dob soundról egyértelműnek tűnik szerintem, még ha valaki nincs ennek az információnak a birtokában, akkor is. Azt már most elárulom, hogy kurva jól szól a lemez. A dobhangnál az zavart csak, hogy mostanában sokat hallgattam az új Neurosis lemezt és a pergő hang kifejezetten hasonlít ezen a lemezen is az ottani hangzásra.

Az Joe4 új lemeze 10 nótát tartalmaz. Már a kezdő tétel is szétszed, jó kis feszülős téma. Ugyanazt tudom leírni, mint korábban: Big Black, Schellac, The Jesus Lizard. Az éneknél és a gitárnál az első két banda a basszusfeszességében pedig a The Jesus Lizard ugrott be. A második dala, a Kazalište, Sudnica, Zatvor-ban olyan kiállások és gitár-basszus-dob súlyozások vannak, hogy a fejemben beindult a bólogató gép! A harmadik, Oh, WWII követi továbbra is a hagyományos ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji noise-rockot. A következő, Houlihan, egy lassabb tétel, de nem szokásos értelemben, itt inkább a rock dominál – természetesen nem a hagyományos köntösben! A címadó dal egy jó kis zajos, súlyos gitárokkal megtűzdelt tempós darab, az jutott eszembe, hogy punk-noise. Tudom, hülyeség, de tényleg erre asszociáltam. Ezután jön a Spartacus. Na, erről meg egyértelmű a fenti zenekarok hatásának használata. Remek nóta, imádom a gitárok miatt. A következő, Killers egy zaj-stílustanulmány. Az ezeket követő két dal a lassúbbak közül való, mondjuk ebből az Almost a Boy-ban nagyon frankó bontott akkordok vannak, jó kis dallamokkal, aztán a basszus odavág, az énekes meg üvölt, mint a sakál, hogy nehogy már nyugodt maradjak. Ez a dal is nagyon bejön! Az utolsó, Marš na Ilovu nem tetszik annyira, pontosan nem tudom miért. Talán csak azért, mert az előtte lévő kilenc szám nagyon erős!

A zágrábi srácok lemeze egy hamisíthatatlan valódi noise-rock anyag! Úgy szól, ahogy kell, odateszik magukat, ahogy kell, odavágnak a hallgatónak, ahogy ebben a stílusban kell!

Remélem lesz rá módunk, hogy élőben is láthassuk őket!

http://joe4.bandcamp.com