Jarboe (USA), Nachtmystium (USA), Korog (H)

(2010.04.11. Diesel Club)

Nem vagyok egy folyton ugyanazokra a koncertekre járó egyén, de Jarboe-val kapcsolatban – vagy akár a Swans-szal – a hírek mindig megmozgatnak. A tavalyi turné budapesti állomását is meglátogattam, valahogy most sem hagyott nyugodni, hogy ne nézzem meg Őt és aktuális kísérőzenekarát.

Természetesen a Korogról lemaradtam, pedig szívesen megnéztem volna. Elmondások szerint összesen kb. 25 percet játszottak. Legközelebb!

A második banda az Egyesült Államokból a Nachtmystium volt. Néhány számot néztem meg csak, a többit inkább csak hallgattam. Távol áll tőlem a black-metal, ezért valami nagyon rosszra számítottam. Persze nem lettem rajongó, de a black-metal-os témák számomra nem voltak annyira súlyosak, így élőben, vagy én nem hallottam ki belőle. Mondjuk nem is vagyok otthon a témában. Inkább valami sötét metal alap dúrása volt, amit elvétve legyőzött a pszichedélia és a zajok hulláma. Nem volt rossz egyébként, de egyedül Őket nem nézném meg.

Rövid átszerelés utána jött a rockzene spiritisztáinak legnagyobb nagyasszonya, Jarboe és aktuális zenekara. Mondhatjuk, hogy a tavalyi Mahakali turné folyatatása az idei. A felállás majdnem megegyező volt a tavalyival: az Inswarm-os srácok, a Hull-os, Nick Palmirotto basszusgitáros (Cedric Viktor helyett), illetve a Cobalt-os Eric Wunder.

A kezdés természetesen a Mahakali kezdő tétele volt. Jarboe most már szokásosnak mondhatóan a közönség soraiból ment fel a nyitótétel alatt a színpadra, majd elkezdődött a közel 50 perces szeánsz. Igazán nem figyeltem a számok sorrendjét, mert az egész annyira nehéz volt, hogy csak a koncertre, Jarboe hangjára, a zajokra és a gitárok súlyára koncentráltam. Természetesen Csihar Attila is közreműködött az A Sea of Blood and Hollow és a The Soul Continues című számokban. A lemezen a két track fordított sorrendben van, itt egymással összefonódva kaptuk meg. Félelmetes volt és letaglózó egyben. A koncert többi része egy nagyon erős, szuggesztív műsor volt. Nem véletlenül használtam az írás elején a spiritiszta jelzőt. Valami elmondhatatlan erő, sötétség, szépség és körforgás volt jelen az előadás alatt. Olyan sugárzás árad a Nőből, hogy a színpadon sokkal nagyobbnak tűnik, mint valójában. Eleve az egész munkásságát valami nagyon erős szellemi töltés vonja körbe számomra. Amennyiben csak a zenét néznénk, nem biztos, hogy az önmagában ütne, viszont Jarboe valami olyat rak hozzá magából és a démonaiból, hogy csak pislog az ember. Mondjuk, ha a szeánszok zenéjét nézem, ott sem a „figurázás” az elsődleges, hanem az élmény megélése. No, ez nekem itt meg volt! Ötven perc utazás, borzongás, szellemidézés! Sukrijá!

Még annyit, hogy kb. 80 ember volt, ami engem nem zavart, de az ilyen produkciók Magyarországra hozásához kevés lesz! Ez van.

www.myspace.com/jarboeliving

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.