Közösségkovácsoló erő – a WOODEN AMBULANCE Kecskeméten

Közösségkovácsoló erő

WOODEN AMBULANCE (akusztikus) koncert Kecskeméten

a biciklis turné keretében

2013. szeptember 2. hétfő / Valentino Kávéház

Rendesen feladta a leckét, amikor Goran a szabadkai Wooden Ambulance-ből megkeresett, hogy össze tudnék-e hozni nekik egy koncertet Kecskeméten, mert a hétfő már önmagában para, pláne, hogy mindjárt a tanév első napján kellett csodát művelnem. Mivel azonban az underground kiszámíthatatlansága már rendesem megedzett, elfogadtam a kihívást. Az elsőre világos volt, hogy házibuli vagy próbatermi koncert szóba sem jöhet, mert épp mindenki a nyár elmúlásának masszív nyomása alatt van és minimum 4 hét mire előmászik odújából. Az egyetlen biztos klub, a Kilele Music Café pedig manapság már sosem nyit ki hétfőnként… Van azonban egy nagyon kicsi, nagyon kuckós hely (ez elég gimiscsajosan hangzik, de talán ez a legtalálóbb kifejezés) a belvárosban, egy autómentes sétálóutcában, kb. a Kodály Intézettel szemben, a Valentino Kávéház. Rákérdeztem a főnöknél, Áginál, hogy mehet-e a dolog, ő azonnal igent mondott.

Én először arra gondoltam, hogy bent rendezzük meg a koncertet, de Ági mindenképpen a teraszt nyomatta. Végül csak belementem és milyen jól döntöttem! Ugyanis ennyien nem fértünk volna be.

wa_kecskemet_01

De kezdjük az elején: a szerbiai Wooden Ambulance egy népes társaság, alapvetően rock-zenekari felállással (gitár-basszus-dob), kiegészülve vonósokkal és egyéb finomságokkal (kolomp, szájharmonika, glockenspiel, billentyűk). Igen jó érzékkel játsszák a számomra is kedves alt-country-t, némi folkos, singer-songwriter-es, post-rock-os beütéssel. Számaikban vissza-visszaköszön Tom Waits, Lou Reed, de még Neil Young vagy nyomokban a kanadai Silver Mt. Zion is. Eddig két lemezük jelent meg és igyekeznek koncertezgetni a térségben, lehetőleg teljes felállásban. A zenekar két legkalandvágyóbb tagja, a dalszerző-gitáros-énekes Goran, és a dobos Rudi, tavaly kitalálta, hogy duóban biciklis turné keretében járják be Szerbiát. Csak Goran legendás akusztikus gitárját és néhány csörgőt vittek magukkal, játszottak utcán, kocsmában, de volt, hogy nagyobb klubban is, ahol a helyi szervező dobcuccot adott Rudi keze alá és rendesen kihangosította őket. A túra olyan jól sikerült, hogy idén újra nyeregbe pattantak, és ezúttal Horvátország és Magyarország felé vették az irányt. A rengeteg sztoriba és megpróbáltatásba ezúttal nem megyek bele, majd kiderül az új turnéfilmből, legyen elég annyi, hogy a 14 napos turné szinte minden napján felléptek, és sikeresen eljutottak az összes állomásra, köztük az utolsó előtti előttire is, Kecskemétre.

wa_kecskemet_03

Gorannal és Rudival nagyon kellemesen eltöltöttük a késő délutánt, kiváló forró csokikat és különleges limonádékat ittunk a Valentinoban, és persze rongyosra pofáztuk a szánkat, mondanom sem kell: lemezekről, bandákról, koncertekről, színtérről. Ismét felkészítettem őket, hogy fogalmam sincs mi várható az este, de ők megnyugtattak: ha kevesen lesznek, kevés embernek zenélnek szívesen. Ahogy közeledett a kezdés időpontja, nem nézett ki túl jól a terasz… Goran és Rudi kialakította a saját fészkét, mercs pult beélesítve, asztalok és székek meg… üresek. Aztán úgy este 8 előtt 5 perccel elképesztően megindultak az érdeklődők. Negyed órán belül megtelt a terasz, sőt a sétálóutca kávéház körüli részét gyakorlatilag megszállták az emberek. Lényegében okkupáltuk a környezetet. És aminek igazán örültem: nagyon sokan jöttek bringával! Mivel a terasz egy idő után megtelt, a közönség a térkövön, a szemközti üzletek lécsőin foglalt helyet. Csúcsidőben mintegy 70 nézőt számoltan össze!

wa_kecskemet_02

A Wooden Ambulance lecsupaszított számait nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta végig a publikum. A számok utáni ováció egyre csak erősödött, végül már szinte sikítoztak az emberek. Közben szinte észrevétlenül besötétedett, felgyúltak a térlámpák és Goranék tulajdonképpen megzenésítették ezt a kávéházi estét. Igazi közösségi élmény kerekedett a koncertjükből. Mindenki mosolygott, bólogatott, összeborult, és a ráadást követően sem akart senki hazaindulni. Fogytak a CD-k, többen fotózkodtak a zenészekkel, hatalmas beszélgetések alakultak ki és én meg csak lestem, hogy milyen életteli lett így hétfő késő este ez a barátságos kis sétálóutca. Már a közvetlen visszajelzésekből kiderült: a jelenlévők nagyon igénylik ezeket a kötetlen, magától alakuló összejöveteleket, és ismét megbizonyosodtam róla, bármilyen közhelyes is: a zene ereje határtalan (szó szerint).

wa_kecskemet_05

És valóban: minden olyan természetesen alakult. Nem volt kényszer, nem volt erőltetett bulihangulat, hanem csak úgy összeszaladtak az emberek, fiatalok és kevésbé fiatalok. Azóta vártam valami hasonló eseményre, hogy majd 10 évvel ezelőtt nekiálltam koncerteket szervezni. Ismét a semmiből építkeztem, a szokásos korlátozott promóciós lehetőségekkel, és ezúttal sem lett hírverés a biciklis turnéból és a kiváló koncertből sem előtte, sem utána. De ott és akkor történt valami, ami csak különösen ritkán jön össze. Egy társasággá verődtek össze az érdeklődők és egymásra hangolódtak.

wa_kecskemet_04

Aztán később stílszerűen hazabicikliztünk hozzánk, és a konyhában csak sikerült meggyőznöm Goran-t, hogy ne hidegen egye meg a pizzáját, hanem várja meg, amíg a sütőben felmelegítem. A Wooden Ambulance duója másnap elindult Szentesre, én meg nagyon fel voltam dobva. Sőt, ha eszembe jut az este, még mindig feldobódok.

fotók: papagei cri cri