endhits

Kraftwerk – Live: 2014.01.22. / Stockholm (SWE) / Cirkus (Bootleg)

(bootleg, 2014)

kraftwerk_stockholm_2014_01A Kraftwerk azon kevés zenekarok egyike, akik úgy tartják fenn maguk körül töretlenül az érdeklődést, hogy lassan 30 éve nem csinálnak semmi különöset. Közben fel sem oszlottak, és nem mentek meghatározatlan időtartamú szünetre sem. Arról persze lehet és szoktak is vitatkozni, hogy mennyire azonosítható a mai Kraftwerk az emblematikus ’80-as évekbeli formációval, hiszen a felállás többször is változott, ráadásul ma már az állandóságot jelentő alapító párosból is csak Ralf Hütter áll (és énekel ugyanolyan csodálatosan kifejezéstelen hangon) a színpadon. Egy biztos, Fritz Hilpert és Henning Schmitz státuszának megkérdőjelezése teljesen felesleges, hiszen mindketten több évtizede dolgoznak a háttérben vagy a színpadon a formációval, negyedik tagot pedig muszáj melléjük állítani, hiszen a Kratfwerk lényege alapvetően mégiscsak az, hogy négy férfi egymás mellett, szinte mozdulatlanul, egy-egy nosztalgikus-futurisztikus pulttal. Hogy pontosan mit csinálnak, mit nyomogatnak, mit tekergetnek, vagy egyáltalán végeznek-e bármilyen valós idejű zenei tevékenységet, az nem számít. Kratfwerk koncertre az atmoszféra miatt mennek a rajongók, és ebben Ralf Hütterék verhetetlenek.

Nekem is volt már szerencsém a zenekarhoz élőben, hatalmas élmény volt! De nem én vagyok az egyetlen megszállott a családban, unokatestvérem svéd férje szintén kitartóan követi a Kraftwerk-et. Január 22-én késő éjjel kaptam is tőle egy sms-t egy fénykép kíséretében, miközben hazafelé tartott a Stockholm-ban lezajlott 3 estés robot-maraton egyikéről. Majd rövidesen megérkezett a YouTube link is, benne a koncert szinte teljes felvételével. Szeretném leszögezni: a felvételt nem ő készítette és nem is ő töltötte fel, hanem egy ismeretlen svéd fanatikus.

kraftwerk_stockholm_2014_02A videó egy igen jó minőségű bootleg, és élvezeti értékét egyáltalán nem csökkenti, hogy a koncertet a helyszínen 3D-s vetítés kísérte. A látvány a monitoron keresztül és speckó szemüveg nélkül is átjön, sőt időnként egészen érdekes perspektívából látható a zenekar. Jók a közeli képek is, amelyek nem hagynak kétséget afelől, hogy a tagok továbbra is nagyon komolyan gondolják a dolgot és töretlenül hozzák a koncepciót. A Metropolis és a Spacelab vizuális része lenyűgöző, nem tudok velük betelni! A hang bootleg viszonylatban tökéletes lenne, ha a videó konvertálásakor nem csúsztak volna be a néha zavaró sercenésként jelentkező hibák. A több mint két órás felvétel szinte teljesen vágatlan, az egyetlen zavaró momentum, hogy a Das Modell-nek hiányzik az eleje. Az anyag magán viseli a klasszikus kalóz-videók minden romantikus jegyét: a bemozduló kamerát, a fókuszálási problémákat és az egészen közel helyet foglaló átszellemült rajongó óbégatását. Mindig nagyon bírtam az ilyesmit, ez a felvétel is totál rabul ejtett. A készítője még megfejelte a dolgot azzal, hogy feltüntette a számcímeket is, én mondjuk meglennék enélkül.

kraftwerk_stockholm_2014_03A setlist szintén nagyon rendben van. Az tény, hogy a The Man-Machine és a Computer World a Kraftwerk két legjobb és legemészthetőbb lemeze, és igazán komoly slágerekké nőtte ki magát egy sor kompozíció róluk. Én is nagyon bírom ezt a két albumot, ezért külön pozitívum, hogy előbbi teljes egészében, utóbbi pedig szinte teljes egészében elhangzik. A Radio-activity és az Electric Café lemezek tartalmának jelentős részét szintén műsorra tűzték, mellettük pedig a zenekar előadja még az Autobahn, a Trans-Europe Express és a Tour de France Soundtracks címadó dalait (benne az eredeti Tour de France-szal). A felsorolt albumok számai tömbösítve követik egymást, szinte katalogizálva, amely kiválóan példázza a Kraftwerk szögletes gondolatiságát és rideg gépszerűségét. A zenekar tagjai továbbra sem zökkennek ki szerepükből, természetesen nincs konferálás, és a koncert elején is a szokásos vocoder köszönti a közönséget. A nyitányt egyébként nagyon érdekesen összehozták, tetszik, ahogy lendületet vesznek a tisztes korú gépzenészek. Zeneileg innentől minden kiszámítható és elvárható módon történik, de pont ez a változatlanság szavatolja talán a Kraftwerk-et, időtlenné és állandóvá teszi. Egy ponton vetnek be szembetűnő változtatást: a Radio-activity-ben mára Fukushima is bekerült a nukleáris szempontból aggályos területek listájába, a hatást pedig még tovább fokozza a japán nyelven énekelt szöveg (ez nekem tök új). Szomorú, gondolatébresztő és hátborzongató. A koncert végét – szokásos módon – ismét emberibbé varázsolják: tornasorba állnak és meghajolnak a tagok, Ralf Hütter pedig még svédül is elköszön. Nagyon vicces jelenet, és az is kiderül, hogy az idő múlásával még a robotok is felszednek pár kilót has és derék tájékon. Ja, és mielőtt elfelejtem, ott van még a ráadás: az Aéro Dynamik és az Electric Café kettőse. Hihetetlenül összepasszol ez a két szám, az 1986-ban megjelent záró kompozíció pedig a Das Modell mellett nemcsak a Kraftwerk, hanem a poptörténet egyik legkiválóbb dala is. Elképesztően időtálló és 30 év után még mindig prófétikus. Lehengerlő, csakúgy, mint a komplett videóanyag.

Amíg a különböző jogvédő szervek el nem távolítják, addig a koncert felvétele itt megtekinthető: