Larrnakh koncertek Prágában – 2012. 04.17. Matrix Club és 2012.04.18. K4 Club

Erősen gondolkodtam, hogy ez afféle turnénapló legyen-e, vagy egy beszámoló, vagy egyik sem, de majd a végére kiderül, mi is lesz ezekből a karakterekből.

Nem hiszem, hogy sokan ismeritek a zenekart, de amit tudni kell róluk az-az, hogy a Larrnakh egy békéscsabai csapat, amely elsősorban Sörös Gergő világát és személyét takarja. Az első teljes lemez 2010-ben Now Will You Believe? címmel jelent egy hét számos anyagként, és már ezen a debütáló anyagon is közreműködött Gresz Ágnes hegedűn, de valahogy még a háttérben maradt, a játékidő egy részét neo-folk szerzemények, a többit industrial, dark-ambient elemek töltötték ki. Tavaly a cseh Epidemie Records gondozásában jelent meg a Like the Silken Shrouds of Loneliness című második lemeze a zenekarnak, amelyen Ági már erőteljesebben részt vesz, és szerintem ez jót is tesz a Larrnakh-nak. Mindenesetre az biztos, hogy az első lemezhez képest – és ez Gergő véleménye is – a második korong egy kiforrottabb anyag lett. Nem csak azért, mert valahogy összképileg is jobban együtt lévő dalok vannak rajta, hanem mert Ági nagyon jól eltalált hegedűdallamainak és hangulatának is köszönhetően valahogy az egész összhatás erősebb lett. Nagyon jól keverednek az albumon a tiszta neo-folk hangulatai az industrial, ambient darabokkal, fenntartva végig a figyelmet.  Bevallom, én korábban nem ismertem ezeket a lemezeket, de Gergő korábbi zenekaraival (Carwashtagnacht, Cawatana) többször találkoztam, így természetesen érdekelt milyen anyagot sikerült elkészítenie. Végül is innen kezdődik a történet.

Sokszor megbeszéltük, hogy majd találkozunk, mivel régen is beszéltünk, meg szerettem volna a megjelent lemezekből egy példányt magamnak, így összehoztunk egy találkozót nem egészen egy hónappal a két koncert előtt. Beszélgettünk mindenféléről, a majd’ 15 évvel ezelőtti terveinkről – közös zenélésről, amiből persze soha nem lett semmi. Gergő rákérdezett, hogy van-e még hangszerem, és játszom-e még. A hangszer megvolt, a játékrutin az már nem annyira, majd bedobta, hogy lesz két koncert Prágában, nem próbálnám-e meg velük. Kicsit meglepett, mivel a zenét sem hallottam még, meg az önbizalmam elég mélyen volt, hogy ilyenbe belevágjak. Feladta nekem a leckét! Meghallgattam az új lemezt és nagyon megfogott, így néhány napos gondolkodás után igent mondtam. Szűk szabadidőmben gyakorolgattam, néhányat próbáltunk, majd Gergő, Ági és jómagam célba vettük Prágát.

Az április 17-i reggelen a Keleti Pályaudvaron találkoztunk, mivel az autós utazás meghiúsult. A BKV-nak köszönhetően a megbeszélt 9.25-kor induló prágai vonatot sikeresen lekéstük. Pontosabban Gergő és Ági, mivel sem technikából, sem emberségből nem vizsgáztak a BKV alkalmazottai jelesre. Az első pánik után a következő vonat maradt, amivel útra is keltünk. Szlovákiában már kissé nyugodtabbak voltunk, beszélgettünk, iszogattunk. Jó hét óra zötyögés után megérkeztünk Prágába, ahol már eleve 2 órás késésben voltunk. Kerestünk egy taxit, hogy köszörüljünk a pontosságon esett csorbán. Elárulom, hogy taxis hiénák ott is vannak. Az 500 koronás viteldíj 3 perc alatt ment le 300-ra, ami, ha a megtett utat nézzük is, sok, de azért mégsem 500. Néhány perc múlva megérkeztünk a Matrix Klubba, ahol a két turnén lévő amerikai zenekar, az Agalloch és a Velnias már túl volt a beálláson.

2012. április 17. Matrix Klub – Prága

Larrnakh

Mi hétkor estünk be, így egyből mentünk a beállást megcsinálni. Na, ekkora már volt bennem némi izgalom! Mindhármunk meglepetésére 20 perc alatt le is rendeztünk, így maradt kb. negyven percünk megérkezni, az igen ízletes vegetáriánus ételekből enni, bár nekem nem sok étvágyam volt. (Bezzeg koncert után!) Pontosan este nyolckor a színpadon voltunk és elkezdtük játszani a 40 perces programot. Gondoltam, majd úgy, mint itthon, a kis magyar előzenekar úgysem nagyon érdekel senkit… Ehhez képest a közönség túlnyomó része megjelent a színpad előtt, már az Intro alatt. Belefogtunk és hömpölyögtek szépen lassan a Larrnakh akusztikus szerzemények. A harmadik számnál már teljesen nyugodt voltam, bár amikor néha kinéztem a közönségre, meglepve tapasztaltam, hogy az alapvetően sötétebb metalt kedvelő közönség milyen figyelemmel kísér bennünket. Nem különben az est főzenekarainak tagságát. Utána beszéltük is Gergővel, hogy mindkettőnknek az járt a fejében, hogy biztosan megy a „fikázás”. De nem erről volt szó! Most is úgy érzem, és akkor is azt gondoltam, hogy jó választás volt Gergőtől a végére hagyni az After All This Time című dalt – amit persze sikerült elrontanom egy helyen – és a Fire in the Fire-t. Nekem úgy tűnt, hogy ezek bele is ragadtak a nézők fülébe. Hihetetlen gyorsan telt el a koncert 40 perce. Rendes taps a közönségtől, ami szintén rendesen meglepett minket. Még a gyors lepakolásnál tüsténkedtünk, amikor odajött hozzám a következő zenekar, a Velnias gitárosa és kéznyújtás és meghajlás közben a következőket mondta nekem: „So beautiful music. It was great, thank you…” Köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Mint kiderült, Gergő és Ági is hasonlókat kapott, így kissé meglepve és jó érzésekkel mentünk a backstage-be. Nagyon pozitív volt a drukkom ellenére – bő 10 éve nem játszottam színpadon – az egész koncert, a figyelem, amit kaptunk, a reakciók és nem utolsó sorban, hogy nagyon jól szólt a cucc, és nem volt vele vergődés sem. Nekem nagyon nagy élmény és megtiszteltetés volt, hogy eljátszhattam a koncertprogramot.

Velnias

Némi pihenés és beszélgetés után kimentünk a főzenekarokat megnézni. A Velnias nekem nagyon bejött. Nem tudom, ők milyen bandának lövik be magukat, de nekem egy stoneresebb Neurosis ugrott be. Volt néhány számuk, ami akár a nevezett zenekar lemezén is elfért volna. Határozottan tetszett az egész koncert hangulata, energiája, ereje, és a srácok hozzáállása. Ajánlom mindenkinek, hogy füleljen bele. Természetesen, a tagok is pozitív benyomást gyakoroltak rám, mivel nagyon nyitottak és kedvesek voltak velünk egész este.

Agalloch

Agalloch

Az est legismertebb bandája, az Agalloch következett. A zenéjük nekem post-rock és dark-metal keveréke. Nagyon technikás dalokat játszottak. Igazán nem tudok címekre hivatkozni, mert nem ismertem korábban mélyen az együttes dalait. A koncert első 50 perce tetszett, de utána elkezdtem kicsit unni, mert hasonló szerkezete volt minden eljátszott  dalnak. A zenekar kitett magáért a két órás koncertprogramja alatt, amit bizonyított a prágai közönség lelkesedése is. Az utolsó dalt közösen adták elő a Velnias tagságával, ami főleg éneklésből állt, a nóta pedig a Sol Invictus Kneel To The Cross című darabja volt. Egyébként a turné londoni állomásán játszott velük a Sol Invictus vezére, Tony Wakeford is. A koncertek után készültek közös fotók a zenekarokkal, az Agalloch énekese odajött hozzánk gratulálni, néhány lemez is elfogyott. Azt hiszem, a Larrnakh szempontjából is egy sikeres koncert estéje ért végét.

Velnias, Agalloch, Larrnakh és Martin az Epdemie Records-tól

Az Epidemie Records fejénél Martinnál töltöttük az éjszakát. Sokat nem aludtunk, ébredés után palacsintás reggelivel nyitottunk, ahol Gergő és Ági igencsak megkedvelte a tölteléknek használt sűrített tejből és kókuszból készült krémet. Kíváncsi vagyok, az itthoni elkészítés hogyan fog sikerülni! Főleg, hogy alapanyagot is vettünk hozzá, már ami a sűrített tejet illeti. Bár, múlt héten a vásárolt 3 dobozból már csak egy volt, ha jól tudom! (Márpedig jól tudom! Ugye?)

Következett a betervezett városnézés. Én nem jártam még Prágában, és nagyon tetszett, még ha rövid időt bolyongtunk is a városban. Jó érzés volt az óváros utcáin sétálni, mivel szép idő is volt, Gergő és Ági pedig nagyon szórakoztató társaság voltak. A nagy sétálós kör után megvettük a szuveníreket, no meg a sűrített tejeket, és mentünk a következő koncert helyszínére, a K4 Klubba. Ez a kis egyetemi klub az óváros elején, egy pincében található. A Matrix-nál egy jóval kisebb pinceklub, ami egyébként nekem nagyon tetszett. Pontosan 6-kor érkeztünk, de még sehol senki nem volt. Sem a hangszereink (amit Martinék hoztak), sem a hangosítók. Egy órát szundikáltunk a klub egyik kanapéján, amikor a hangosító csapat megérkezett, majd röpke 1 óra 20 perc késéssel a hangszerek is.

2012. április 18. K4. Klub – Prága

Az estét a prágai Stor kezdte. Nagyon hatásos vetítéssel fűszerezett elektro-industrial, zaj produkció volt. Nekem az In Slaugther Natives, Deutch Nepal és a Cold Meat bandák ugrottak be. Az eleje nem annyira fogott meg, és furcsa volt, hogy hárman csinálják (soknak tűnt) laptopon, keverővel a cuccot. Elég nehéz zene volt, dübörgött, búgott, az énekek széttorzítva, a filmvetítéssel erősítve a zene súlyosságát. Nem feküdtem ki tőlük, de nem volt rossz.

Stor

Sokan nem voltak a koncerten, de csodálkozásunkra egy Larrnakh pólós fiatalember ült a színpad előtt, egyébként az elejétől a végéig. Meglepő volt, Ági pedig kifejezetten lelkes lett tőle.

Larrnakh

A hangolásnál kiderült, hogy valószínűleg elejtették a gitáromat, így az egyik hangolókulcs elgörbült és a hangolással volt némi problémám. A beállásnál már egyértelmű volt, hogy itt nem fog a cucc olyan jól szólni, mint a tegnapi helyen. Az előző nap már Martin jelezte, hogy többet kellene játszani. Itt azért volt némi gond, mert a koncert alapprogramja 40 percre volt belőve, mivel Gergő elvei szerint ez a megfelelő játékidő, amire akár Ő – mint máshol néző -, és akár a közönség oda tud rendesen figyelni. Ennek ellenére bedobtuk előre a Fire in the Fire-t, amit én egyáltalán nem bántam, mert az egyik kedvencem. Utána jött az összeállított szett: Outset és a Disengagement, ami két industrial-ambient, zajosabb tétel az utolsó lemezről. Közben az effektekkel próbáltam variálni, de ott is volt némi gondom. A következő dalok egy része már a tegnapi program részeként is elhangzottak, így elvileg nem lett volna vele gond. Saját szempontomból néhány hibát azért elkövettem, főleg, hogy a flangerem öntudatra ébredt, így közben ki kellett iktatnom. Szóval, én azért küzdöttem végig rendesen. Ági és Gergő viszont nem különösebben, szerintem, elvégre a szülők jobban ismerik saját gyerekeiket, így gyorsabban alkalmazkodtak mindenhez. Nekem kicsit nehezebben ment az igazodás a technikai malőrökhöz és a helyzethez. Az utolsó darab a Becoming of the Self volt, ahol Gergő beállt a dob mögé a szám végén: a dob hozott egy egyszerű, de feszes témát, én pedig „elengedtem” az effektjeimet, amivel sikerült egy jófajta zajozást összehozni, de az is nehezen indult be, mert nem akartak szólni a cuccok valamiért. Azért sikerült egy kisebb zajvihart előidézni, majd a dob abbamaradt és csak a zaj maradt, így befejezve a két napos prágai koncertezést. Szenvedősebb volt számomra ez a K4-es koncert, de azt gondolom azért mindhárman pozitív érzésekkel zártuk a koncerteket.

Larrnakh

Összepakolás után a Stor egyik tagja kivitt bennünket a 0.10-kor induló vonathoz, ahol Ágival elfogyasztottuk a jól megérdemelt söreinket, beszélgettünk, röhögtünk még egy keveset, majd nyugovóra tértünk a zötykölődés közben. Hajnalban még végighallgattam  Vidna Obmana Crossing to Trail című lemezét, majd kissé elfáradva megérkeztünk a Keleti Pályaudvarra, hogy a gyorsító metal villázással elbúcsúzzunk egymástól.

Így a végén, újra köszönöm a Larrnakh-nak a lehetőséget és az esélyt, hogy egy igazán értékes, kompromisszummentes produkció részese lehettem!

http://www.myspace.com/larrnakh

http://hu-hu.facebook.com/pages/Larrnakh/144753175606599

http://www.facebook.com/VelniasCult

http://velnias.bandcamp.com/

http://www.agalloch.org/

http://www.myspace.com/agalloch

http://bandzone.cz/stor