Lefialt a mi kutyánk kölyke! (Év végi recenzió 4 magyar nyelvű lemezről)

Egy időben nagy divat volt a hazai zenekaroktól azt hallani, hogy azért énekelünk angolul, mert az a rock igazi nyelve, vagy mert nagyon nehéz jó magyar dalszövegeket írni. Mostanra ez a tendencia a visszájára fordult, hiszen az elmúlt pár évben több olyan kiadvány is napvilágot látott, amiből egyértelműen kiderül, hogy itt semmi ok a félelemre! Ennek fényében most vegyünk górcső alá néhány ígéretes produkciót, amelyen az előadók mertek magyar nyelven megszólalni.

 

Ördög – Tíz fekete dal

ördög

A múlt hónapban megjelent Ördög lemez kipróbált csapatot bújtat, hiszen az egykori Superbutt tagjai – név szerint: Vörös András, Szűcs Péter, Szentpéteri Zsolt, Mahboubi Salim – ugrottak fejest a jelenlegi magyar színtérbe, letéve névjegyüket „Tíz fekete dal” képében. Az Ördög zenéje sokkal letisztultabb, mondhatni már-már hard-rockosabb, mint a Superbutté volt. A dalok azonnal ütnek, a dalszövegek pedig az Andristól megszokott igényességgel lettek papírra vetve. A Superbutt karrierjének vége fele már voltak magyar nyelvű próbálkozások (pl. Szájon át EP, vagy a A Music for Animals egyes taktusai), nem is ügyetlenül, de teljes magyar nyelvű hangzóanyag végül nem készült. Az Ördög ezt a hiányt most feltölti!

Vörös Andris énekes elmondása szerint olykor szívesen kölcsönöz sorokat, egyes szavakat költőktől, vagy más kortárs zenekaroktól, de mindezek ellenére a frontembernek láthatóan meg van a saját stílusa. Karakán hangja és míves szóképei 100 közül is felismerhetővé teszik. András szeret markáns, nagyon erős szavakkal élni a dalokban (pl.: vas, láncok, Isten, kés…stb.) amik így a zenével megtámogatva még inkább bedurrantják az ember szürkeállományát. Az olyan dalok, mint a Vaskorona, a Késépkéz, vagy a Mind (Ha nekem játszol) pontosan mutatják azt a szövegírói attitűdöt, ami számomra annyira szerethetővé teszi az Ördög zenéjét. A régi találkozása az újjal, marcona szavak egyesítése a modern rockzenével. A szövegekben ott az irónia, a történelem, valamint a költőiesség. Nagyszerű teljesítmény.

https://www.facebook.com/ordogmusic

https://www.youtube.com/watch?v=uX0ne2tyyBs

 

 

Nomad – Hotel Polimer

nomad

 

Az Ördöghöz hasonlóan a Nomad zenekar is több metamorfózison esett át az évek során, de náluk két dolog sohasem változott. Az egyik, hogy mindig előnyben részesítették a magyar dalszövegeket, a másik pedig a zenekarvezető Jánosi „Cicó” Szabolcs által szállított óriási gitártémák színvonala. Cicó játéka egyedi és bárhol felismerhető!

A 2014-es esztendő a Nomad éve, hiszen az új felállás mellett egyben új lemezzel jelentkeztek. A Hotel Polimeren pedig Cicó már nemcsak gitárosként, hanem dalszövegíróként is jelen van. Ahogyan az az interjúkból kiderül, ezen a téren ez volt az első próbálkozása, így nem kis feladat volt számára az új munkakör, de kijelenthetjük, hogy a gitáros kellően megugrotta a mércét (bár barátai, egykori zenésztársai képében külső segítséget is kapott). Néha feltűnik egy-két elcsépelt sor, vagy rím – Pl.: „Minden szép lesz, minden jó lesz” – de az összképet nézve nem köthetünk bele az anyagba. A hangzás első osztályú, a dalok pedig mind műfajilag, mind stílusilag annyira sokszínűek, hogy bárki megtalálhatja bennük a számítását.

A szövegek beszélnek régletűnt időkről, belső és külső háborúkról, olyanokról, amiket az ember a lelkében vív, valamint tudósítanak a világ jelenlegi állásáról. Arról, hogy nem biztos, hogy jó fele halad a társadalmunk. Remek dolog kiérezni a lázadást a sorokból, azt hogy nem akarunk csendben maradni. Itt vagyunk, zajongunk és tesszük a dolgunkat! Juhász Marci hangja kitűnően passzol a lemez hangulatvilágához, és a szövegeket ifjú kora ellenére hitelesen tolmácsolja. A Nomad a Hotel Polimer képében most egy olyan színvonalbeli határt húzott meg, amire érdemes lesz odafigyelnie minden zenekarnak, aki a jövőben maradandót szeretne alkotni, vagy inspirációra vágyik, esetleg azt hiszi, hogy  a hazai szintéren már nem lehet újat mutatni. Számomra az igényes magyar rockzene itt kezdődik.

https://www.youtube.com/watch?v=Hx8gx17yCa4

 

 

Real Lies – 9

reallies

 

Nem keveset kellett várni a szegedi Real Lies debütáló nagylemezére. Voltak, akik már letettek arról, hogy a kezükben foghatják a korongot, de láss csodát, 2014-re csak sikerült megszülni a 9-es névre keresztelt szörnyeteget!

A Real Lies zenéje sosem volt az a könnyen befogadható muzsika, amit mondjuk az ember takarítás közben hallgat. A tört ritmusok, a gazdag effekthasználat és az a rengeteg apró díszítés, ami megbújik a dalokban, megkívánják a kellő figyelmet. Mindehhez csatlakoznak Váczi Balázs énekes dalszövegei, amik a Tenorman EP óta – a zenekar itt váltott magyarra – egyre találóbbak, kiforrottabbak. Elmondása szerint rengeteget ült rajtuk, nem álltak össze egykönnyen a témák, de a gondos munka végül meghozta gyümölcsét. Nálam legalábbis mindenképp, hiszen mióta az Isten Háta Mögött csökkentett munkatempóban dolgozik a Real Lies remekül pótolja az űrt. Bár Balázs írói vénája csak a peremét karcolja Palika beborult szövegvilágának, az esetenkénti párhuzam mégis kellemes hallgatnivalót ad.

Itt egyedül a főhős lehet a megmondója, hogy az egyes tételeknél pontosan mire is gondolt, de az észrevehető, hogy a szív és az ész csatája, az illúziók, látomások, a változás és az állandóság témaköre megfoghatóak a lemezen. Nekem mindig szimpatikusak voltak azok a dalszövegírok, akik nem adták könnyen a bőrüket. Megdolgoztatják, kattogtatják az embert a szövegeken, Váczi úr ennek a műfajnak kezd egyre ügyesebb gyakornoka lenni, én meg csak remélni tudom, hogy a történetük nem itt ér véget!

Akik egyébként rajta vannak a Deftones, Soundgarden vonalon, azok mindenképp hallgassák meg a 9-et, mert biztos, hogy kedvükre lesz az, amit a korongon hallanak! Számoljunk együtt a szegediekkel kilencig!

https://reallies.bandcamp.com/

 

Uzipov – Bazaltkockák

uzipov

Amíg Vörös Andris (Ördög) a költők nyomdokán halad, a Real Lies pedig a különböző szóképekkel kísérletezik, addig hazánk egyik szemtelenül szerethető zenekara úgy döntött, hogy „ami a szívünkön, az a szánkon” politikáját követve menetel. Az Uzipov zenéje hordozza a stoner, a noise-rock és a punk stílusjegyeit, a szövegeik pedig amilyen egyszerűek, annyira találóak.

Ösztönösség, energia, pimaszság. E három tényezőből remek kis koktélt keverhetünk! Legalább annyira jót, mint amilyet a Supernem vagy a Fish szokott tálalni, de ezúttal ezt az itókát nem meginni kell, hanem meggyújtani és a tömegbe dobni! Nem véletlenül élek ilyen hasonlatokkal, hiszen a megemlített két másik bandával ellentétben az Uzipov hanyagol mindenféle hatásvadászatot. Mocskosak, prosztók, rád törik az ajtót, megerőszakolnak, és te mindezek ellenére könyörögsz értük. Dalszövegeik szélsőségesek, a végbélkutatáson keresztül, a részeg tivornyákon át a menetelős melldöngetésig minden megfér az eszköztárukban. Odamondják a magukét, aztán továbbállnak…

Sok mende-mondát nem magyarázhatunk bele az irományaikba, azon kívül, amit hallunk, de ennek ellenére a munka, és a céltudatosság ott van a Bazaltkockákban. Így ezen az elven haladva semmit sem fogok túlbonyolítani, de nyomatékosan kérek mindenkit, hogy füllejen bele az anyagba, mert bizonyos reggeleken jobban hathat, mint egy kiadós fenékbebillentés!

http://www.uzipov.hu/