Locrian – Territories

(BloodLust! / Small Doses, 2010)

Természetesen megint egy nem egyszerű csapatra sikerült rátalálnom. A chicagói Locrian 2005-ben alakult Andre Foisy – gitárok, effektek, hang-kollázsok és Terence Hannum – szintetizátor, zajok, kazetta loopok felállásban. Természetesen vannak még a felvételen kisegítők, mint Mark Solotroff – vokál, szintetizátor, Blake Judd – gitár, Bruce Lamont szaxofon, ének és Andrew Scherer – dobos személyében. A 2010-ben megjelent Territores a nyolcadik nagylemezük.

A lemez negyvenhét perce nagyon mély és nagyon sötét drone, noise és black metal keveréke. Utóbbi azonban csak a hangulatra értendő. Iszonyatosan nyomasztó az anyag, valami irgalmatlan mélyről jövő zaj-kollázs az alapja az egész lemeznek és erre épülnek a  gitár és énektémák. Az ének leginkább egy üvöltő szavalás. Olyan, mintha elektronikával, a tömény ütősök kihagyásával készült Missing Foundation lemez lenne. Eszembe jutott még hallgatás közben a Swans kezdeti, betegebb időszaka, Jarboe utolsó lemezeinek durvább témái, és a svéd Cold Meat Industry kiadó néhány zenekara.

Az egyetlen, a sorból valamelyest kilógó track, az utolsó előtti Antediluvian Territory, ami inkább egy készülő post-rock szám részletének tűnik. A többi hat szám a maga 8 és 10 perc közötti hosszával tényleg hihetetlenül sötét, lassú, zajos és nyomasztó. A néhányszor beszálló gitárok pedig eszméletlenül zaklatott, súlyos,  zajos  témákat hoznak.

Élvezetes zenehallgatáshoz nem ajánlom, de ha valaki elborulásra vágyik, az hallgassa meg. Nem egyszerű élményben lesz része! Amennyiben őszinte akarok lenni, sokszor nem fogom újra végighallgatni, mert ez a 47 perc szinte az egész napomra rátelepedett. A durva az, hogy ettől függetlenül azt gondolom róla, hogy valahol mégis jó és különleges.

www.myspace.com/thelocrian

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.