Me, the Slumbering Napoleon – The Bloody Core of It

Posted by papagei cri cri | Audio,Lemezismertetők | vasárnap 28 március 2010 06:01

(KIMI records, 2009)

A Me, the Slumbering Napoleon egy – a ’90-es évek indie aranykorából ittragadt – izlandi nyers, gitár rock trió. Az én maradi fejem persze örül is ennek rendesen, hiszen nagy favoritjaim hatásai köszönnek vissza sorra egymás után ezen a lemezen. A számok többsége instrumentális, ahol szükséges, ott azonban csak beleordítanak artikulátlanul a srácok, és van olyan is, hogy visszafogják magukat és átcsapnak sejtelmes történetmesélésbe.

Az album egy masszív stoner gyalulással indul, aztán jól megvariálják a dolgokat és úgy kb. az 5. perctől világossá válik, hogy a tagok szanaszét hallgatták a Shellac lemezeket. És nemcsak a gitárhangzás miatt, hanem a tördelt dalszerkezeteknek, a kiszámíthatatlan szüneteknek és a váratlan tempó- és témaváltásoknak köszönhetően is. Tiszteletüknek időnként már-már olyan hitelesen adnak hangot, hogy némelyik szám észrevétlenül belesimulna az Albini-életműbe. Mégsem tűnik nyúlásnak a dolog, mert hozzá tudnak tenni valami pluszt, amit így szóban nehéz megfogni. A gyenge pont talán a basszus, és nem is játéktechnikailag gondolom, mert azt leszarom. Hanem hangzásában marad alul a gitár mellett, túl steril, semmi torzító.

A lemez számai összeérnek, egymásra építkeznek, egyszerűen remek és tiszta a koncepció. Itt minden kiállásnak és váltásnak megvan a maga helye, és érezhetően kényelmesen játszik a zenekar, hiszen nem ül a vállukon a biznisz súlya, nem kell görcsösen ragaszkodniuk a refrének tervszerű ismétléséhez, hisz gyakorlatilag klasszikus refrénekről a Me, the Slumbering Napoleon esetében nem is beszélhetünk. Az anyag első felébe belepasszíroztak jó pár másfél perc körüli lendületes szösszenetet, majd ez a szakasz a kiváló, már-már slágeres gitártémával operáló Bluberhúsum-mal zárul. Az abszolút csúcspont pedig a The Cosmic Key borongása és a Period Child disszonáns kavalkádja. Aztán még zajolnak is egy rövidet, ám annál csúnyábbat.

Szóval itt szó nincs északi beborulásról, értelmezhetetlen nyelvi környezetről, vagy egyéb javarészt elkoptatott izlandi extremitásokról. Ez csak félórányi független gitárzene, a javából.

No comments yet.

RSS feed for comments on this post.

Sorry, the comment form is closed at this time.

e-wallet Wordpress Theme