Merkabah – A Lament for the Lamb (2012)

Háromból három! Jöhet a kérdés: miből? Az elmúlt 3 hónapban, minden egyes hónapban találkoztam egy lengyel zenekarral valamilyen formában. Júliusban volt a Job Karma, augusztusban a Hati, szeptemberben pedig a Merkabah. Három zenekar három hónap alatt, és mind három tetszik, pedig mind különböző stílusú.

A Merkabah egy Varsóban működő zenekar, amelynek tagjai: Aleksander Pawlowicz – basszusgitár, Gabriel Orlowski – gitár, elektronika, Kuba Sokólski – dob, ütősök, grafika, Rafael Wawszkiewicz – szaxofon, Adrien Cognac – vizuális megjelenés, VJ.

A hat számos, idén kiadott lemez, ha minden igaz, a harmadik saját kiadású anyaga a zenekarnak. A csapat 2010 eleje óta játszik jelenlegi felállásában, amelybe – szerencsére – ekkor egy szaxofonos csatlakozott be utolsóként. A varsói csapat kedvenceinek olyan zenekarokat nevez meg, ami már magában figyelemre méltó: Swans, Kayo Dot, King Crimson, ZU, John Zorn és gondolom, még sorolhatnám, ha ők sorolták volna. No, de azt hiszem, ez így is szép kis merítés hatáskánt. Milyen is ez a hatszámos lemez?

Három hatás keveredik benne: a noise-rock, a jazz és a free-jazz, néhol egy kis pszichedéliával fűszerezve. Ezt úgy kell elképzelni – és majd meg kell hallgatnotok –, hogy a gitár, basszus, dobbal elkövetett igazi noise-rockra a szaxofon olyanokat fúj, hogy csak lestem. A súlyos részeknél free-jazz őrületbe csap, majd a lassú részeknél sima dallamokat, harmóniákat vezet Rafael Wawszkieicz. Persze beugorhat a Naked City és John Zorn őrületei, de a Merkabah zenéje nem annyira őrült. A szaxofon igen, de a többi hangszer a mederben tartja a főhangulatokat és nem kezd el őrült kalandokba. Milyen mederben is? Az első két darabban egyértelműen a noise-rockéban, majd a harmadik elején valamiféle jazz-rockos – ez tényleg az és nem a hagyományos értelemben – aláfestőbe, hogy főtémaként a gitár szétszaggasson, majd a szaxofonnal együtt újra kalandokba lendüljön. Nagyon izgalmas, húzós, szárnyaló szerzemény ez is!  A negyedik, The Tyburn Tree ismét egy noise-rock felé húzó darab, hogy a közepén ismét a fúvósé legyen a főszerep. A következő szerzemény a Tetrahedron kilóg a sorból az elektronikájával, de nekem ez is tetszett. Majd lezárásként, jön a szintén nagyon izgalmasan összerakott The Occultation. Ugyanazt tudnám leírni, mint eddig: merő izgalom, feszültség, noise-rock, jazz/free jazz keverék.

A zenekar bandcamp oldalán letölthető a lemez. Noise-rock rajongóknak kötelező darab, de persze másoknak is. Nagyon bízom benne, hogy egyszer játszanak nálunk is. Nagyon megnézném és meghallgatnám Őket élőben!

Noise-rockerek, Zorn rajongók, lengyel barátainknak adjatok egy hallgatást! Szerintem megéri!

http://merkabahpl.bandcamp.com