Mick Harvey – Amennyit szavakkal lehet… – A38. – 2012. 10.21.

Nehéz elfogulatlannak lenni, ha az ember egyik kedvenc zenésze lép fel, kinek dalait hangról – hangra, szóról – szóra ismeri és szívének legbelsőbb zugait járják át. Egy ilyen koncerten bizony a szó bennragad, a levegő elakad… Ezt az élményt annak, akinek nem volt hasonlóban része, nem igazán lehet átadni. Most mégis megpróbálom leírni azt, amennyit szavakkal lehet.

Az 1958-as születésű ausztrál Mick Harvey leginkább Nick Cave zenésztársaként és a Bad Seeds alapítójaként ismert, de PJ Harvey legerősebb albumain is ott van a közreműködők között. A gitáron, basszusgitáron és még számos hangszeren játszó énekes – dalszerző szólólemezei is kiállták az idő próbáját, még úgy is, hogy saját dalt csak ritkán vesz fel, inkább a nagyok előtt tiszteleg. Összetéveszthetetlenül egyéni hangzású feldolgozásaival azonban képes mindent a maga képére formálni.

A koncert a legutóbbi, 2011-es Sketches from the Book of the Dead című lemezanyagra épül, de persze szép sorban felcsendülnek az előző lemezek gyöngyszemei is. A felállás abszolút minimalista: az énekes, a gitárja és egy tüneményes nagybőgős hölgy (Rosie Westbrook – a szerk.) az oldalán. Harvey a számok között szerényen és kedvesen kommunikál az egész szép számú közönséggel. Elmondta, hogy a turné egy korábbi állomásán történt baleset miatt nincs velük a dobos, így fogyatkoztak duóra és ezért a Serge Gainbourg dalokból most nem játszik, mert ahhoz elkelne egy nagyobb zenekar. Ahogy aztán sorra megszólalnak az életről – halálról, szerelemről és elmúlásról szóló édes – bús dalok, a kezdeti kissé tartózkodó hangulat egyre inkább átmegy valami ünnepélyesbe. És már nem hiányzik semmi, elég egy szál gitár, Harvey bársonyos hangja és az érzékeny bőgős kíséret, hogy át éljük ahogy ezek a sötét tónusú, belassult és légies balladák a lélek legmélyebb rezdülésére rezonálnak. Amikor aztán a bő órás főműsor után a ráadásblokk végét stílszerűen a Live by the River zárja már tényleg nem marad más, csak az a leírhatatlan borzongató szépség…

www.mickharvey.com

-pongi-