• Nincsenek kategóriák


MIRI – Okkar

Posted by | Egyéb | vasárnap 14 augusztus 2011 01:06

(KIMI Records, 2010)

A MIRI nem először szerepel már itt nálunk és nem is véletlenül! Annak ellenére, hogy a zenekar 2003-ban alakult, eddig mindössze egy 4 számos EP-vel jelentkeztek. De végre valahára csak kijött a debütáló nagylemez, az Okkar, 9 változatos kompozícióval.

Érdekes, hogy korábbi koncertbeszámolómban pont a MIRI nyers megszólalásáról és zajos gitárzenéjéről áradoztam, úgy tűnik azonban, hogy a stúdióban szívesen elkalandoznak más irányokba is. A legfeltűnőbb a dob effektezése: annyi és oly sokféle rajta a visszhang, hogy a legautentikusabb dub-lemezeket is lekörözi. A gitárok mellett pedig szépen sorban előbújik a szájharmonika, a trombita és a xilofon is. A MIRI post-rockja dalszerkesztésben is megtöri a hagyományt: a nagy elődök terjengős, lassan építkező, hosszan elnyújtott, babrálgatós örvényei esetleg nyomokban bukkannak fel, helyette rövid, lényegre törő 3-4 perces matekozgatások, és tekerős rockolások uralják az album 40 percét, melynek végig játékos hangulatát csak néha töri meg egy-egy nyúlfarknyi morfondírozás.

Az Okkar két elképesztően pozitív számmal indul, amíg azonban az első “csak” egy mosolygós táncdal, a második, a Ég á heima á Íslandi (“Izlandon élek“) két tételben mutatja be, hogy milyen örömteli az élet Izland zord földjén mondjuk nyáron és milyen borongós, visszahúzódó télen. Nagyon jó a kontraszt a szám két része között, ahogy az éjféli Nappal megtámogatott önfeledt kertipartiból átbillen a téli szoba melegébe, a hintaszék álmosító ringatásába. Aztán tovább hömpölyög a lemez az egyetlen vokális számával és miután jól lekiabálják a hallgató fejét, a zenekar nosztalgiázik egy kicsit a Sumarið 2009-ben (“2009 nyár“). És nem véletlenül emlegetem folyton a MIRI optimizmusát, hiszen a folytatás már nemcsak boldog, hanem ünnepélyes is! Mind a fúvósok, mind a xilofon nagyon betalálnak és szinte észrevétlenül hangosodnak közben folyamatosan a gitárok. Remek témák, még akkor is, ha a Drekar (“Sárkányok“) és a lemez legcsodálatosabb tétele, a Kappakstur (“Verseny“) esetében erőteljesen visszaköszön a Sonic Youth, ráadásul nem is a kísérletezős, hanem a pop-slágeres.

A MIRI annyi pozitív energiát préselt ebbe az anyagba, hogy a legelcseszettebb napon is helyre billent. Egy örömteli üzenet a világvégéről, a széltépázta, fagyos, kietlen Izlandról. Post-rock szkeptikusoknak feltétlen ajánlott!

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Bocsánat, de a bejegyzéshez egyelőre nem engedélyezett a hozzászólás.

e-wallet Wordpress Theme