MJR Fesztivál 2012, Litvánia

Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy egy meghívásnak köszönhetően sikerült eljutnom Litvániába a Zarasai tó egyik benyúló kis szigetén lévő MJR fesztiválra. A Feketeszarvas Hold (Ménuo Joundaragis – MJR) egy baltikumi kulturális és független zenei fesztivál, ami idén, 2012-ben 15. alkalommal került megrendezésre.

Mielőtt belevágnák, azért menjünk sorban néhány gondolattal. Soha sem jutott eszembe, hogy Litvániába utazzak. Egyrészt a távolság miatt, másrészt meg nem tudtam, mi is lehet ott. Bevallom: hiba volt, hogy a gondolata sem merült fel bennem! Két sofőrrel indultunk neki az 1300 kilométeres távnak, de így is majdnem egy nap alatt értük el a lett-litván határ menti kis várost, Zarasai-t. Éjjel ugyan nem láttunk belőle sokat, de azt azért éreztük, hogy érdekes napnak nézünk elébe. Természetesen elájultunk a fáradtságtól, hiába terveztük, hogy éjjel még meglátogatjuk a programhelyszíneket.

Reggel, ébredés után egyből elindultunk körülnézni. Elsőre szembeötlő volt a nyugalom és a tisztaság, ami a nálunk fesztiválokat lebonyolító városokban – abban az időszakban – kevésbé jellemző, ahogy a teljes nyugalmat árasztó környezet is. Hatalmas fenyőfákkal, gyönyörű tóval, friss levegővel és csendesen sétálgató helybéliekkel találkoztunk. Azt nem mondanám, hogy melegem volt, de az itthoni 30 fok után az ottani 18-20 nagyon frissítőleg hatott.

A pénzváltás, majd reggelizés nehézségei után elindultunk a szigetre, ami az egész fesztivál terülte. A bejáratnál rohadtul meglepett, hogy összesen volt két biztonsági őr – két litván motoros – és kb. ennyi, se motozás, se szívózás és semmi egyéb problémázás. A karszalagjainkat és a passainkat ideadó hölgyek jót szórakoztak a neveinken, majd szépen autóval begurultunk a terültre. Kis dombokon keresztül jutottunk a szigetecske belsejébe. Az egyik domb aljában állt az igen nagyméretű Main Stage, majd továbbgördülve jutottunk el a Pinewood Stage kisszínpadig. Útközben hagyományőrző falu, fák közzé szerelt hintaágyak, hinták, a természet és az ősi pogány rítusokat idéző díszítéseket láttunk. Nagyon sok fiatal, gyerekes család volt jelen, de nem elviselhetetlen tömegek kóboroltak a helyszínek között, amik egyébként nem voltak messze egymástól. A nappali időszak műsorait balti filmek, előadások (pl.: a litván gyökerekről, madarak hangjáról, mitológiáról stb.) alkották, míg este a koncerteké volt a főszerep. Lassan becsorogtunk a sziget belsejében a kisszínpadhoz. Itt leesett az állunk, mert olyan hang- és fénycucc volt fenn, hogy ilyet ritkán lát az ember. Egy rövid sétával körülnéztünk, míg a többi fellépő megcsinálta a hangbeállását. Én már azon meglepődtem, hogy a lengyel Hati-t (akik gongokat, cineket, sípokat használnak) olyan türelemmel hangosították, és a végén olyan szépen megszólalt, hogy öröm volt hallgatni. Jött a magyar Larrnakh beállása. Rövid, de nagyon hatékony volt, igaz, sajnos csak duóban sikerült játszani, különböző okok miatt, de ahogy befelé és kifelé is szólt a cucc, az döbbenetes volt, pozitív értelemben. A technikai személyzet hihetetlenül értette a dolgát és nagyon segítőkész volt, teljesen mindegy, milyen zenekart hangosított. Nagy piros pont nekik, szerintem minden fellépő zenekar nevében!

Ezt követően beiktattunk egy újabb pihenést, majd kimentük ismét a helyszínre. Délután hat – hét óra magasságában már elég szép számú közönség volt jelen a helyszíneken. Mivel a környezettel elég nehezen tudtunk betelni, a koncertnézést Veronika POVILIONIENĖ, BLEZDINGA és Litván Katonai Zenekar koncertjével kezdtük. Gyanítom, hogy litván népdalok, műdalok hangzottak el, mert semmit sem ismertem belőle, de a litván közönségben állni és hallgatni, ahogy fiatalok és idősebben együtt énekelnek, nekem hatalmas élmény volt. A végére egy spontán körtáncolás is kialakult, ami szintén körülöttem zajlott és nagyon vidámmá tette az estémet, egyből kezdésnek.

Visszaballagtunk a Pinewood színpadhoz, ahol a Joudvarnis nevű litván, környékbeli pogány heavy metal zenekar játszott. Nekem inkább a dallamos black metal felé húzott, de igaz sokat nem láttam belőle. Visszaugrottunk a nagyszínpadhoz, ahol a litván Zalvarinis szórakoztatta a közönséget. Litván népzenei elemekkel díszített folk-rock-ot játszottak – ami semmiben nem különbözik a miénktől, de mivel litván dalokat nagyon ritkán hall az ember, így érdekesnek, frissnek hatottak. A két énekes hölgy nagyon erős produkciót nyújtott, a közönség lelkesedéséből pedig látszott, hogy nem egy ismeretlen zenekar játszik a színpadon. A hangulat visszafogottabbnak tűnt, mint nálunk egy fesztiválon, de mégis jött a lelkesedésből valami pozitív energia.

http://www.facebook.com/juodvarnis.band

http://www.zalvarinis.lt/

Kevéssel vége előtt ismét a kisszínpadhoz mentük, az észt Tharaphitia dúrta a black- és heavy metal keverék zenéjét. Nagyon jól játszottak, a közönség is nagyon vette a srácok zenéjét. Alig akarták őket leengedni a színpadról. Füst, villa, zsizsik, metal!

http://www.reverbnation.com/tharaphita

Utánuk a Larrnakh következett közel 50 perces produkciójával. Meglepően sokan voltak kíváncsiak a koncertre, igaz, a felénél a leszakadó eső ritkított egyet a nézőszámon, de mégis szép számmal maradtak, akik végig kísérték a fellépést. Tökéletes hangzás, értő, figyelmes közönség, jó hangulatú koncertkörülmények jellemezték a fellépés egészét! Nagyon jól éreztük magunkat! Lepakolás utána újra koncertnézésbe és hallgatásba fogtam.

Ugyanennél a színpadnál vártunk a tortillánkra, ami alatt elkezdődött a lengyel Hati műsora. Remekül szólt, sorban állás közben – ami kb. 25 perc volt – szépen elmerengtem a csilingeléseken, ütéseken, az egész rituális ambient-es produkción. Olyan volt, mintha lemezről szólt volna! Nem tudom mennyire fesztiválra való zene, de ott az erdő közepén nekem tökéletes volt ez a 25 perc. Játszottak még tovább, de átmentünk a nagyszínpad felé az idő rövidsége miatt. Otthon újra meghallgatom: október 5-én Budapesten játszanak!

http://hati.serpent.pl/

A nagyszínpadon az orosz Theodor Bastard játszott. Engem nagyon megfogott a koncertjük. Az élő produkcióról nekem egyértelműen egy zenekar ugrott be: a Dead Can Dance.  Az énekesnő hangja egy Lisa Gerrard / Natacha Atlas keveréknek tűnt számomra, a zenébe pedig nagyon sok ütős és sampling kapott helyet, elszállós  gitárokkal. Csak négyen voltak a színpadon, de gyönyörű atmoszférájú zenét játszottak a kitartó közönségnek. Elhallgattam volna reggelig. Mikor hazaértünk, akkor tudatosult bennem, hogy Zerónak (Negative Art) köszönhetően két héttel korábban a Fekete Zajon is fellépett a zenekar! A zenekar nem új csapat és elég kísérletező, de nézzetek utána a neten!

http://www.theodorbastard.ru/

A hazaindulás előtt még egy produkciót akartunk látni: a főzenekari státuszban lévő olasz ATARAXIA-át. A zenekar igazi rajongója jó 12-14 évvel ezelőtt voltam. Nagyon kedveltem a reneszánszt, a középkori udvari zenéket idéző szerzeményeiket. Francesca Nicoli énekesnő és Vittorio Vandelli gitáros, zeneszerző zenekara egy nagyon rövid átszerelés után, egy szintetizátorossal kiegészülve kezdte koncertjét. Az első negyedórát maximálisan élveztem, a gitárjátékot, Francesca énekét, és az egész hangulatot. A második negyedórában elkezdetek zavarni az énekesnő teátrális gesztusai, néha a hangja is. A harmadik negyedóra pedig már nem bilincselt le annyira, meg lassan indulni kellett, ezért a végkifejletig nem jutottam el. Itthonról most azt mondom, hogy a koncert nekem nagyrészt tetszett. Valószínűleg az ottani kedvetlenségem a fáradtságomnak is köszönhető volt, meg hogy Nicoli-tól talán várnék valami mást már. Ennek ellenére, ha legközelebb elcsípem őket valahol, tuti, hogy újra megnézném és meghallgatnám. Addig is előkotrom a kedvenc 2001-es Suenos lemezüket és meghallgatom kipihenten!

Ataraxia

www.ataraxia.net

Összefoglalva: az MJR egy nagyon érdekes hagyományőrző fesztivál, ami ha a közelben lenne, biztosan jövőre is felkeresnék. Nem elsődlegesen csak a zenéért, hanem a hangulatért, a nyugalomért és a másságért! Amennyiben arrafelé jártok, és a fesztivál is képbe kerül, ne hagyjátok ki!

http://www.mjr.lt/en/about-festival

Amennyiben valaki igazán jó képeket akar nézni a zenekarokról és a fesztiválról, tekintse meg Sieloj Ramiakas galériáját! Megéri!
http://events.sielojramu.org/displayimage.php?album=lastup&cat=-183&pos=0