Occam – My Rorschach

(Pimodan Records, 2011)

A dobos ismét nem nagyon akar megmaradni a háttérben. Akár Phil Collins-t, akár Dave Grohl-t vagy a mi Frenkünket nézzük. Éles logikával kitalálható ezután, hogy az Occam természetesen egy dobos projectje.

A név Lázár Tibort, a Žagar és DJ Bootsie zenekarának dobosát takarja, ami kicsit félelemmel töltött el elsőre. Tartottam tőle, hogy valami nagyon Žagar felé kacsingató anyag lesz, vagy esetleg egy dobos által feltekert ütemgyűjtemény. A félelem alaptalan volt, mivel egyik sem.

Mivel fizikai valójában nem láttam a lemezt, a mellékelt borító sejtelmessége, visszafogottsága nagyon tetszett, ami kíváncsivá is tett a zene iránt. Eleinte véltem hangulati elemeket felfedezni az említett zongorista munkásságából, de aztán mégsem hozzá tudtam kötni a lemez jóval több, mint egy óráját. Az anyag túlnyomórészt nagyon érdekes, utazós, jazzes, sejtelmes hangulatokat hoz, főleg elektronikára és zongoradallamokra építve. Nagyon tetszenek az énekes számok, amelyhez – mint ahogy a sajtó anyagból kiderült – Hodosi Enikő (NEO) adta a hangját. Egyébként, ha nem lett volna benne a kísérő levélben, tuti nem jöttem volna rá, hogy ő az. Szerintem a lemeznek ezek a legerősebb számai, a kedvencem az első hallgatás óta egyébként az I was a Dervish.  Azt egyáltalán nem mondhatnám, hogy a dalok hangulata nagyon eltérne egymástól, sőt az egész lemezt teljesen egységesnek érzem. Számomra minden track hullámzó, melankolikus, gondolkodtató, ami az erőssége is lehetne, de én kb. az anyag háromnegyedénél valamiért elkezdtem unni. Olyan volt, mintha bizonyos hangulatok ismétlődnének rajta, ezáltal a figyelmem is lankadt. Lehet, hogy itt is a kevesebb több lett volna? Gondolkodtam azon is, hogy ez vajon élőben milyen lehet!

Az Occam első anyaga figyelemreméltó, mert a néhány kritikai észrevétel ellenére – ami leginkább a hosszát érinti – jó debütáló lemez.

Életem párja azt mondta a My Rorschach hallgatása közben: „Olyan zene ez, amire nagyon jól lehetne autópályán vezetni, csak 5 perccel később feleszmélnék, hogy hol is vagyok. Már ha addig nem karamboloztam… ”. Még hozzá tette: „Saját filmzene, mint az a másik zenekar, aminek nem jut eszembe a neve – később megbeszéltük, hogy a Žagar az –, amire igazán fel vagy le lehet néha kapcsolni a villanyt ott belül.” Hozzátettem, úgy igény szerint…

myspace.com/occamm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.