OFF Festival – Katowice, Lengyelország (2012. augusztus 2-5.)

bevezeto0

Katowicét a lengyel Chicago-ként emlegették régebben, ennek a prózai oka, az hogy itt épült Lengyelország első felhőkarcolója 1934-ben.

A sziléziai iparvidék központja nem csak ebben éllovas. Évek óta egy olyan rendezvénynek is otthont ad, amelynek színvonala – mind a rendezés, mind pedig a fellépők tekintetében – méltán kelti jó hírét a városnak a zenerajongók körében.

A helyszínválasztás kiváló. Egy, a centrumon kívül eső városi közparkban került megrendezésre a 2012-es fesztivál is. A hazai körülményekhez szokott közönségnek meglepetés lehet a terület rendezettsége, tisztasága és azok az apró, de átgondolt szolgáltatások, amelyek nagyban hozzájárulnak a komfortérzéshez.

Mik is ezek:

– a fű zöld, de nemcsak az első napon.

– nincs hosszú várakozás a wc-k előtt.

– papírból készült szemetesek, amelyek bírják a 3 napos megpróbáltatást is.

bevezeto1

– papírból és könyvnek látszó tárgyakból készült ülőalkalmatosságok.

bevezeto2

– homokos tengerpartot imitáló, kiülős rész.

bevezeto3

– percre pontosan tartják a koncertek kezdési és befejező időpontjait.

– családias hangulat.

– a közönség nagyon udvarias, a nagy tömeg ellenére is egyszerű közel férkőzni a színpadhoz, félreállnak, előre engednek.

Voltak furcsa dolgok is:

– csak kijelölt helyen lehet ételt és ital vásárolni, valamint azt elfogyasztani is.

– ebből következik az a vicces látvány, hogy a koncerteken a közönség ital nélkül ácsorog.

– az alkoholválaszték csak a sörre redukálódott (sajnos lengyel sör nem volt, csak a fesztivál főtámogatójáé).

kozonseg

ahogy a fotón is látszik, nincs piázás a színpad előtt – ez most már az összes lengyel fesztivál sajátossága…

Enchanted Hunters

A gdanski Enchanted Hunters zenéjének hangulata jól passzolt kora délutáni fellépéshez. A kellemes csajos hippi romantikát idéző zenéjük (vagy neofolk?) hegedűvel, fuvolával, néhol gitárral kiegészítve megadta az alapot a terület felfedezéséhez.

Converge

Vicces dolog az ilyen zenét játszó előadókat fényes nappal látni. Mivel még nem láttam őket élőben, meglepő volt látni, hogy a gitáros a mázsás témákat milyen kimért arckifejezéssel adagolja. Az énekes hamar megőrült, amire a közönség is gyorsan ráhangolódott és hatalmas táncmulatság alakult ki a színpad előtt.

A szombati nap meghozta a tömeget, lényegesen többen voltak kíváncsiak a programra, mint a fesztivál első napján.

Pissed Jeans

pissed

Az amerikai hugyos farmerek nagyon mozgalmas koncertet adtak. Az énekes hosszabb időt töltött a levegőben, mint a színpadon, ami a közönségre is nagy hatással volt. A sátorban uralkodó meleg ellenére hatalmas tömeg verődött össze a Sub Pop kiadó ezen produkciójára, és a zajos, kiabálós – sokszor a Jesus Lizardot idéző – popzenéjük erőteljes testmozgásra késztette a közönséget. Igaz, nem eredetiségükért kedveljük őket, de minden olyan elemet tudnak, ami egy jól működő koncerthez kell. És ez a koncert jól működött.

House of Love

A zenekar neve sokaknak ismerős lehet a 80-as évek második felének angol alternatív életéből. Rémlik, rémlik, de ha a zenére terelődik a szó, akkor sok a bizonytalan tekintet. Egyszerű öreges gitárpop produkció volt, a Jesus and Mary Chain vidékéről, de valahogy kevesebb spiritusszal.

Thurston Moore

moore5

moore3

Mr. Moore 2011. decemberi fellépése után azt vártuk, hogy újra az új szólóalbumhoz illeszkedő akusztikus műsorral jelentkezik. Hárfával, bariton ukulelével… Ehhez képest egy erős rockzenekarral a háta mögött – ha kellett tiszta, ha kellett zajos formában – adta elő szólólemezének számait, kiegészítve néhány régebbi slágerrel.

Iggy and the Stooges

A hanyatló Amerika válasza az Illésre. „Lesz itt halál a színpadon“ hangzott el a közönség soraiban a koncert előtt, amivel a fellépők éltes korára célozhattak. Hát, ez nem jött be, ilyen erőnléttel itthon biztosan nem kapnának nyugdíjat. A vén trottyok meglepő dinamikával nyomták végig a fesztivál egyik legjobb koncertjét. Mike Wattnak arra is maradt energiája, hogy a Funhouse végén nyakában a gitárjával megdugja (csak imitálta) az egyik hangfalat… ami már nagyon gerjedt. Hatalmas slágerek, a közönség teljesen megőrült, majd a koncert végén, aki tudott, Iggy felhívására a színpadra ment.

Az utolsó napra többünknek is sikerült lebetegedni, így csak Kim Gordon és a Battles produkcióját láttuk. Nagy sajnálatunkra Henry Rollins-ra, és az éjfél után következő Swans-ra már teljesen elvesztettük a fonalat és inkább a pihenést választottuk.

Kim Gordon és Ikue Mori

gordon

A fellépést a közönség részéről is nagy várakozás előzte meg, ami mindenképpen Kim Gordonnak szólt. A zsúfolásig telt sátorban a koncert kezdete után elindult a vándorlás. Nem ismertem a produkciót, a közönség nagy része sem és egy idő után szépen lassan elkezdtek kiszállingózni az emberek. Nagyon zajos volt, minimál és megfoghatatlan az egész. Olyan mintha egy noise-jammelést hallgatnánk. Minden főbb vezérfonal és koncepció nélkül. Már a koncert első harmadában látszott, hogy sokaknak okozott csalódást ez a fellépés.

Battles

battles1

battles3

A New York-i Battles egy nagyon erős táncos koncertet hozott össze mindenkinek, aki szereti az ilyen „csillogó“ popos kísérletezést. A kiváló hangzás és a nagy teljesítményű fénytechnika mellett egy igazán szórakoztató, mindenki számára fogyasztható koncertet adtak. A Gloss Drop lemezhez is sokat hozzá tudtak tenni élőben, ezzel is új kontextusba helyezve az eddig ismert számokat.

Aki az ilyen line up-ot szereti, annak az OFF Fesztivált csak javasolni lehet. Egy igényes, barátságos és nagyon erős zenei kínálattal rendelkező fesztivál pár száz kilométerre hazánktól. Jövőre is ott leszünk!