Jesu – Pale Sketches

(Avalanche Records, 2007)

Vannak zenészek, akiket nem a hangszerükön való tekerés miatt kedvelek, hanem a saját maguk által bejárt út miatt. Sőt leginkább csak ilyenek vannak. Ezek egyike Justin K. Broadrick, a Jesu vezére. Korábban a legendás Godflesh-ben tevékenykedett, amely teljesen letaglózott, amikor még a ’90-es évek elején először hallottam. Dobgéppel, két – akkor még furcsa torzítású – gitárral, olykor két basszusgitárral szétszedtek. Elementáris erejű volt! Leginkább a Broadrick-féle gitárhangzás az érdekes, amit saját maga is csak szennynek hív, érdekes torzításokkal és zajokkal. Nagyon nehezen besorolható, de leginkább industrial-metal-nak nevezték akkoriban a Godflesh zenéjét. Jó néhány lemez után, amely mind adott valami mást, 2002-ben véget ért a történetük. Az utolsó Hymns című lemezük után Broadrick megalakította a Jesu-t. Merő véletlenségből pedig az utolsó lemez utolsó dalának címét választotta új zenekara névnek, és azóta ezen a néven folyamatosan jelennek meg felvételei.

Closer To Curtis (NL), De Staat (NL), J.D. Isolated

(2009.04. 23. A38)

Aki ismer, tudja, hogy a Joy Division azon zenekarok egyike, amely mindig a szívem csücske volt. Húsz évvel ezelőtt hallottam tizenévesen először és a mai napig hatással van rám. Mivel a Holland Kulturális Fesztivál kertében az egyik legjobb Joy Division tribute zenekar játszott a hajón, mindenképpen megakartam nézni őket, ha már Ian Curtis sajnálatos halála miatt az eredeti zenekart nem láthattam. Esetleg óvodásként, és ha Angliában éltem volna…

A Storm of Light (USA), Angertea, Marionette ID

(2009. 04.20. Dürer kert)

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy az underground halott. Legalábbis, ami a közönség számát illeti, biztosan – vagy csak virtuálisan létezik. A koncert előtt jó néhány fórumon születtek kommentek arról, hogy „mekkora lesz!” és egyébként is ott kell lenni. Ennek ellenére sikerült Budapesten a kemény 70 fős nézőszámot elérni. Úgy néz ki, ezt kell megszokni. Nincs nekem azzal bajom, hogy kevesen vannak, csak ezután ki fog bármit is leszervezni ide? Mindenestre írogassatok csak a blogjaitokon a király lemezekről és koncertekről, mi meg azért még eljárunk ide-oda helyettetek is, amíg lehet. Utána lehet sírni, hogy ez meg az miért nem jön erre. No, de nézzük a koncertet!

Gallon Drunk

(2008. 03. 14. Kamra Klub)

Azt kell, hogy mondjam, az ilyen zenekarokért érdemes igazán koncertekre járni. Ráadásul a helyszín is a régi időkre emlékezteti az embert, amikor az érdeklődés és a részvétel nem csak a divatnak volt köszönhető. A Kamra Klub név egyébként a régi Cirko-gejzír mozi egykori pincéjét takarja, egy saroknyira a legendás Tilos az Á-tól.

A.C.T.U.S: A mandala esszenciája

(2006. március 24. Artus Színház)

fotó: Annamari

Magyar viszonylatban kevés olyan zenekar van, amely olyan ritkán mutatja meg magát élőben, mint az A.C.T.U.S. Igaz, hogy zenekarról beszélni túlzás, hiszen egy ember köré épült és épül az egész zenei és tartalmi koncepció. Az Actus zenéjében klasszikus, neo-folk és kortárs zenei elemek jelennek meg, melyben az elektronikus zene hangzás elemei dominálnak. Ebből is főleg a korai EBM hangzása fedezhető fel erőteljesen, de a korábban felsorolt stílusok hangzásainak kifejezésére használva ezt a hangzás világot. Mondanivalóját továbbra is a spirituális gondolkodás felé való irányultság határozza meg.