• Nincsenek kategóriák


Persona Non Grata – Trial Boring

Posted by | Egyéb | péntek 9 április 2010 22:54

(szerzői kiadás, 2009)

A Persona Non Grata kétség kívül az ország egyik legfontosabb underground zenekara. Idén 20 éve, hogy a szigetvári srácok nekiálltak önfeledten csörömpölni és már a ’90-es évek közepén közkézen forogtak gyerek kézírással díszített eklektikus demókazettáik. A zenéjük akkoriban abszolút féktelen volt és erős szálakkal kötődött a kor nyugat-európai anarcho-punk és art-punk színteréhez. Ötleteik zsenialitása és azok agyasabb rendezésének képessége és igénye a Takarmány c. anyagukkal indult el és így jutottak el az elektro-jazz-ben és a breakbeat-ben is megmártóztatott System of Logic és Pisti c. lemezeik hangulatán még egy nagyot csavaró Men’s Depression-ig 2006-ban, ami tökéletes esszenciája annak a zenei sokszínűségnek, ami mindig is megkülönböztette őket minden más hazai bandától.

Azt persze mondanom sem kell, hogy siker vagy igazi elismerés sosem övezte a PNG-t, ahogy az már nálunk lenni szokott. Mondjuk nem is ezért alapították a zenekart, de akkor sem volt valami vidám dolog, amikor a Men’s Depression lemezbemutatóját egy lényegében üres nézőtérnek játszották a Sziget akkor még működő Bahia színpadán. A fesztivál egyik legjobb koncertje észrevétlen maradt. Nem is csoda, hogy ennyi év után fogyott a türelem és az alapító dobos, Balogh kilépett. Őt végül csak sikerült pótolni és bejött a képbe egy új gitáros is, azonban a friss album anyagával még sem sikerült eljutni sehova. Aztán ment az új gitáros és rántotta magával a banda védjegyét, trombitás Bélát is. Majd jöttek a hírek, hogy az indulás óta fixen küzdő két pofa, René és Gizi nem adja fel, és egy még újabb dobossal, Románnal támadnak a következő Szigeten. A trió felállású PNG bemutatkozó koncertjén az endhits.hu stábja részt is vett, sajnos nagyon más se, csak egy-két olyan alap arc, mint a Csizmadia Norbi, őskövület fanzines, szervező és a Blain nevű hc zenekar egykori énekese Szegedről. Az új arculatból azonban sokat nem sikerült elcsípni, főleg csak arra emlékszem, hogy a René gitárja még a büdös életben nem szólt ennyire fülsüketítően élesen.

Aztán teljes felszívódás, amíg tavaly fel nem bukkant a banda hivatalos minimál weboldalán az új lemez, a Trial Boring. A Román sikeresen rákapott a PNG ízére, tolja rendesen, a Béla trombita szólamai azonban hiányoznak. A folyamatos hallgatás után csak megszoktam a hiányát és meg kellett állapítsam, hogy a 7 számos anyag nagyon frankó lett és a hangszerpark megnyirbálása ellenére nem vettek éles fordulatot. René gitártémái nagyon sodornak és továbbra is anti-énekelget anti-angolul néha a többnyire instrumentális albumon. Egy laza, ráérős blues-zal indítanak a fejek, mint a sokat látott öregek, aztán a Román nekiáll tördelni, a többiek meg szaladnak utána. Az Anarcho, a Bolhás és a Cult triászának gyors egymás utánjában a PNG a legjobb formáját hozza. És hátra van még a korábbi “looser boy” tematikát folytató I don’t wanna be old man, amiből azt is megtudjuk, hogy Sheena is a punk rocker, majd zárásként az Ötheted, amiből már nem tudunk meg semmi újat, csak megállapítjuk, hogy ezek az arcok kifogástalanul rokkolnak.

Hírek természetesen továbbra sincsenek és koncertek se, pedig nagyon várnánk őket.

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Bocsánat, de a bejegyzéshez egyelőre nem engedélyezett a hozzászólás.

e-wallet Wordpress Theme