Peter Hook and The Light – Unknown Pleasures – Live in Australia

(2011, Pylon Records)

Ne kezdjünk el gondolkodni azon, hogy Peter Hook volt Joy Division basszusgitáros új bandája milyen lehet. Igaz a zenekar új, de a produkció nem, mivel Hook a The Light-al Joy Divison-t játszik. Akkor ez most mi? Tribute zenekar vagy nem? Nem tudom.

A legendás basszista otthagyta régi társait, így a New Order-t is (ami feloszlása után jelenleg újra összeálló-félben van), majd 2010-ben Unknown Pleasures címen egy koncertturnéba kezdett. Legmeghatározóbb zenekara, a Joy Division első lemezének megjelenésének 30. évfordulója alkalmából, ahogy a turné címe is utalt rá.

A koncertlemez 18 klasszikus Joy Division számot tartalmaz. Természetesen nem csak a már említett lemez dalait, hanem az An Ideal for Living számaiból, és a később megjelent lemezek anyagaiból is adtak egy nagyobb válogatás koncertet. Magyarul, a felvételen egy komplett Joy Division est anyagát hallhatjuk, ahol Peter Hook helyettesíti Ian Curtis-t. Ami nem is lenne baj, de néhány számnál azért elhúztam a számat, mert valahogy nem jött be. Egyébként nem is végig ő basszusgitározik, ahogy az a videókból kiderül. Az első, No Love Lost nyitányként nekem kifejezetten tetszett, a Leaders of Men-el azon kívül, hogy nagyon steril, ki voltam békülve, ahogy a Glass-szal is. A következő, Digital-nál már nagyon Curtis hangját szerettem volna, a Disorder-ben szintén. Aztán kezdtem megszokni a Day of the Lords-ban, a Candidate-ben, és igazán az Insight-ban még tetszett is. A New Dawn Fades rohadt jó lett, mert nagyon tiszta a basszus hangzása a szám elején, a vége viszont nem annyira jött be az elnyújtott gitárok miatt – kicsit olyan volt, mintha a The Cure játszaná a nóta végét. A She’s Lost Control-ban ismét Curtis-t hiányoltam. Ezután már csak a vége felé elhangzó I Remember Nothing volt, ami igazán megfogott. Nekem olyan volt mind a 18 dal, mintha egy másik – a Joy Division-től teljesen független – zenekar játszana JD számokat.

A pozitívum a lemezben, hogy jól szól, de azért vannak olyan számok, amik úgy jók, ahogyan eredetiben vannak. Sőt, a nagy részét én abban a megszólalásban szeretem őket.

Az elején lévő kérdéshez, hogy ez tribute-e: Nem tudom! Talán attól nem, hogy egy Joy Divison alapító tag van benne, de minden más miatt viszont szerintem igen. Még csak azt sem mondanám, hogy feldolgozások, mert az egy az egyben eljátszásra törekvést éreztem végig.

Miért írtam róla?

1. Kíváncsi vagyok Nektek mi a véleményetek.

2. Szeretem a Joy Divison-t továbbra is, és Peter Hook-ot egy nagyon kivételes basszusgitárosnak tartom.

3. Tudok ajánlani egy jó feldolgozás bandát, a sokak által nem kedvelt Müller Péter Sziámi vezetésével működő – vagy működött – Isolated-et. www.isolated.hu Így kell feldolgozni szerintem!

4. Azért élőben megnézném az Öreget, de kezdésnek maradjunk meg szerintem az eredeti albumoknál.