Primus – June 2010 Rehearsal (EP)

(self released, 2010)

Annak ellenére, hogy a Primus már 2003-ban visszatért, valahogy csak nem akartak beindulni körülöttük a dolgok. A szórványos koncertezés mellett főleg az életmű gondozásával és újrakiadásokkal voltak elfoglalva, de az alkotómunka megrekedt. Les Claypool nemrég azt nyilatkozta, hogy hiába próbálkoztak ismét azzal a felállással, amely a legátütőbb lemezeket írta a ’90-es évek első felében és amellyel világszerte népszerűvé váltak, Tim Alexander dobossal mégsem működik  a zenekar. Bizonyára személyes problémák állnak a háttérben, kötve hiszem, hogy a tudásával és a teljesítményével lett volna baja a másik két tagnak.

2010 márciusában Jay Lane váltotta fel Tim Alexander-t, akinek nem volt ismeretlen a Primus világa, hiszen a ’80-as évek végén rövidebb ideig már játszott a bandában (ez a korai felállás Sausage néven később lemezt is kiadott) és dobolt Les Claypool Frog Brigade-jében is.

A 4 számos EP egy próbatermi felvétel, amely a zenekar honlapjáról közvetlenül letölthető. Újdonságot nem tartalmaz, inkább életjelként funkcionál. Görcsmentes örömzenélés, amely megidézi az első hivatalos Primus kiadvány hangulatát, a Suck On This-t, csak erről hiányzik a közönség. Van helyette viszont némi ökörködés, szám eleji szöszögés, meg “ki üti le végül a számot” típusú viccelődés, amely azt hiszem minden próbateremben előfordul, kortól és zenei iránytól függetlenül. A felvételen Jay Lane játéka megtévesztően hasonlít Tim Alexander-ére, így fellélegezhetnek mindazok, akik nem bírták bevenni Brain Mantia-t és a vele készült lemezeket. Az új dobos abból a szempontból is jót tesz a Primus-nak, hogy mostmár bátran válogathatnak a teljes életműből (a Tim Alexander- és a Brain-korszakból egyaránt), bár nem titkoltan a korai évekhez húz a szívük.

Az EP a nyers, ugrálós Pudding Time-mal indul és a szanaszét tördelt Harold Of The Rocks-szal zárul, amelynek a középrészét Les Claypool és Larry LaLonde még a szokásosnál is jobban szétdzsemmeli. (Ez a két szám eredetileg a Suck On This és a Frizzle Fry c. albumokon hallható.) Köztük kapott helyett az American Life (a Sailing The Seas Of Cheese-ről) és a Duchess And The Proverbial Mind Spread (a Brown Album-ról). Az előbbi a zenekar késői, pszichedelikus vonalába illeszkedve szólal meg és egy gyönyörű, perceken át hömpölygő elszállással kerít hatalmába. Ez a felvétel nemcsak az EP legkiemelkedőbb darabja, hanem az American Life egyik legjobb előadása is, amit valaha hallottam. Az utóbbi pedig egy újraértelmezés, amely Jay Lane interpretálásában abszolút belesimul az egységes hangulatba és hangzásba.

Jó ötlet volt közzétenni ezt a szűk félórás anyagot, mert a Primus agyafúrt trióját mindig jólesik meghallgatni, a maga puritán megszólalásában. De van némi “marketing” fogás is a dologban: talán már csak hetek kérdése és jön az új nagylemez!