radio.string.quartet.vienna – Radiodream

(2011, The ACT Company)

Jelen pillanatban egy olyan lemezről írok, ami nem teljesen az End Hits műfajába vág… vagy mégis, mert azért ez csak egy webzine, és arról írunk, amit mi szeretünk! A Radio String Quartet Vienna egy olyan vonósnégyes, ami nekem kifejezetten tetszik, ezért gépelem bőszen ezeket a sorokat.

A zenekart négyen alkotják: Bernie Mallinger – első hegedű, Ingmar Jenner – hegedű, Cynthia Liao – hegedű és Asja Valčić – cselló. A vonósnégyes 2004-ben alakult, de igazi figyelmet 2007-ben, a John McLaughlin által létrehozott Mahavishnu Orchestra szerzeményeket feldolgozó lemezük után kapták. Itt már elakadhatnék, mert én is arra asszociálnék, hogy vonósok, komolyzene, akkor hogy is kerül ez a lemez ide. No, de természetesen a képlet nem ennyire egyszerű, meg azért ott van irányvonalnak a Kronos Quartet, ami alapján levezethető, merre is halad a RSQV. A zenekartól ne várjon senki egy tiszta komolyzenei produkciót, zenéjükben minden összeér mindennel: a komolyzenei hangzás a jazzel, a popzenével, a súlyos, lenyomó hangzás a gyönyörű dallamvezetéssel, fülbemászó fődallamokkal. A jazz, a popzene előadóinak munkái, valamint komolyzenei szerzők művei is helyet kapnak a repertoárjukban.

A tavaly megjelent Radiodream is egy ilyen, nem egyhangú, kevert anyag. Az első tétel egyfajta nyitány, nem könnyen emészthető hegedüléssel (néhol az jutott eszembe, hogy free-jazz, amit hegedűre írtak). A második darab a korábbi kisegítő hegedűsük, Johannes Dickbauer szerzeménye, ami egy hagyományosabban vett kortárs komolyzenei mű. A következő, Liebestraum Liszt Ferenc szerzeménye, gondolom, őt nem kell bemutatni. A negyedik egy Cynthia Liao szerzemény őrületes gyors hegedűalapra felvezetett hegedű dallamokkal ami olyan, mintha egy psziho-thriller zenéje lenne. Ezt követi a Radiohead Nice Dream című dalának feldolgozása. Nagyon érdekes koncepció és nagyon érdekes kalandozás. Ezt mindenképpen ajánlom! Ezután a kilences (Henry Mancini szerzemény) és az utolsó (Gershwin feldolgozás) szerzeményen kívül, minden tétel Bernie Mallinger szerzeménye. Bevallom őszintén, nekem igazán ezek tetszenek. Ezekben a művekben minden benne van, ami kell: egyben. A komolyzenei hangzás kötöttsége, a free-jazz, jazz játékossága, a popzene befogadható dallamossága és persze a mérhetetlen profizmus. Olyan fő témák vannak benne, hogy néha azt kívánom, hogy az adott dallamfoszlányt vagy részt játsszák még tovább, tovább…

Ha ezen szerzemények bizonyos részét gitárral játszanák, valószínűleg megkapná a progresszív metal címkét. Nagyon lebilincselő művek. Érdemes meghallgatnotok, csak hogy saját benyomást is szerezzetek róla. Utána eldöntheti mindenki, hogy tényleg jó-e. Nekem jó!

Természetesen már játszottak Magyarországon, amiről mi lemaradtunk, de reméljük, hogy jönnek még!

Egy kis ízelítő:

http://www.radiostringquartet.com/rsqv/home.html