Selvhenter – Frk. B. Fricka

selvEleinte azt gondoltam, hogy egy koncertbeszámolóval szolgálok csak, de a lemezről is fontosnak tartottam írni, így valahol a kettő összeér majd.

A 9. Újbudai Jazz Fesztivál programját böngészve találtam rá a Dániában működő Selvhenterre. Megnéztem néhány videót, és azok rendesen felkeltették az érdeklődésemet. Így szeptember 7-én szombaton, jobb dolgom nem lévén, elmentem az A38-ra megnézni a zenekart.

Az öttagú zenekar tagjai: Maria Diekmann – hegedű, Sonja LaBianca – szaxofon, Maria Berter – harsona, Jaleh Negari – dob és Anja Jacobsen – dob. A nevek felsorolásából kiderülhet, hogy egy női zenekar állt színpadra két dobossal – ami már eleve egy figyelemfelkeltő felállás! Milyen zenét is játszanak a lányok? Olyan noise-rockot, amiben nincs gitár egy darab sem, ami nem is noise-rock, hanem valamiféle noise-free jazz keverék. Ez a meghatározás leginkább a lemezre igaz, mert ugyan az is zajos, de sokkal jobban kivehetők az egyes hangszereken való kísérletezések, megőrülések.

Ami a Frk. B. Fricka-n gitárnak hangzik, az egy torzított hegedű, a basszust egy effektezett harsona adja, és a dobos lányok tolják alá az őrültebbnél őrültebb ütemeket, megalapozva ezzel a számok lüktetését, néha széttagolását. Vannak pillanatok, amikor kissé kaotikusnak tűnhetnek bizonyos hangszerek, de a felvételek alatt egyre jobban tisztul a kép és többször meghallgatva nem is zavaros. Ezek után a csajok egy lüktető masszaként megmozgatnak az emberben mindent. A koncert nagy része az említett lemezre épült, amelynek mind a tizenegy felvétele igencsak figyelemreméltó darab. Amikor elkezdhetnénk az őrültködést unni, valami mindig bekerül, hogy fenntartsák a figyelmet, vagy felvegyük újra a ritmust. Nincsenek túlhúzva a nehezen emészthető részek, ami szintén egy pozitívum. Egységes stílusú, de mégis változatos lemez. Igazán figyelemreméltó!

selvhenter2

A lemez egyébként a koncertélményhez képest sokkal sterilebb. Hihetetlenül nagy ereje van a Selvhenternek élőben. Sokkal több improvizatív elem van benne, mint azt a lemez meghallgatása után gondolánk. Mivel jobbat nem tudok mondani, maradjunk a noise-rocknál, amit így élőben eszméletlenül odavernek. Az improvizatív – free.jazz felé húzó – részek után, pedig a lányok kommunikációjából látszott, hogy „na ez kicsit megint máshogy volt”.  Semmi botrányos kinézet, semmi felesleges manír, csak zenélés, tiszta erőből! Nem is ömlengek róluk többet, mert meg kell Őket hallgatni, utána pedig remélhetőleg többen meg fogjátok nézni a csapatot, ha újra erre járnak, mint most. Megéri!

Kedvcsináló videó:

http://www.youtube.com/watch?v=5wtPR12u3AE

http://www.egetvaerelse.dk/