Shellac – The Futurist

(self-released, 1997)

A netes zeneletöltésnek-zenelopásnak hála sokkal kevesebb kiadvány marad észrevétlen, ez a tendencia másfelől azonban lábbal tiporja a kuriozitást.

Így van ez a Shellac szóban forgó szűk félórás kakukktojás anyagával is. A The Futurist szerzői kiadásban és kizárólag vinylen jelent meg anno 10 számos formátumban. Eredetileg egy kanadai tánccsoport használta a korong tartalmát egy előadáshoz, Albini-ék azonban gondoltak egyet és személyes ismerőseiknek ajánlva nem hivatalosan kiadták a felvételeket. A lemez borítója 779 barátjuk nevét tartalmazza, akik mindannyian kézhez kaptak egy-egy példányt, amelynek csomagolásán a zenekar tagjai előtte gondosan bekarikázták az illető nevét. (A Shellac gondolt az elfelejtett cimborákra is: nekik ott egy üres rubrika, ahová beírhatják magukat.)

Ma, a 10 cím nélküli darabot, vagy ahogy ők hívják „movement”-et tartalmazó The Futurist mp3 formátumba fordulva 3 vagy 5 track-es változatban kering a virtuális térben és könnyedén megkaparintható. A teljes egészében instrumentális anyag könnyedén belesimul a zenekari életműbe. Talán a The Bird is the Most Popular Finger c. 1994-es kislemezükkel mutat igazán közeli rokonságot, bár a The Futurist üressége és kilátástalan monotonitása gyilkol igazán. Üresjáratok, céltalan, sivár gitárkínzások és hirtelen meglóduló, végtelenségig ismételgetett riffelgetések váltják egymást, amelyek között egészen jól eltalált témák is akadnak. A koncepció a látvány nélkül nem mindig világos, de így is kellemes hallgatnivaló, sőt a többi Shellac lemezzel összevetve egészen letisztultnak és visszafogottnak hat.