• Nincsenek kategóriák


Skinny Puppy interjú (2005)

Posted by | Egyéb | kedd 17 augusztus 2010 18:39

Aktuális koncert: 2010. augusztus 19. Diesel klub, Budapest


Egy 22 éves múlttal rendelkező zenekar esetében az a minimum, ha az ember kalapot emel, amennyiben szembe találkozik vele, főként, ha olyan csapatról van szó, aki szigorú hangzással operálva (fülsértő hangszín, csonttörő ütemek, karcos ének és további effektek) alapít meg egy stílust, melyet mindmáig így ismernek: industrial. A Skinny Puppy kikerülhetetlen név a műfaj elkötelezett rajongói számára, akik – hazai és külföldi színekben – nagy számban ott sorakoztak 2005-ben (is) a Sziget nagyszínpada előtt, lévén a kanadai legendák, a zenéjükhöz rendelt borongós, esős délutánon, hatásos képsorok kíséretében egy sokkoló, színházi drámára emlékeztető műsort adtak elő, melyet az énekes/alapító tag/zenekarvezető Nivek Ogre a következő sorokkal zárt: „Ébresztő! A fejedben dől el, milyen szabadságot választasz! (The Freedom You Choose is in Your Minds!)”

A fellépést megelőző barátságos beszélgetésünk fényében érthetővé válik a zenész üzenete.



endhits: A Skinny Puppy megalakulásakor mi volt az alapvető kiindulópont, mi volt a zenekar célja?

Nivek Ogre: Mi egy olyan helyről jövünk, ahol a zene nagyon különbözött a mi elképzeléseinktől, olyan jellegű elüzletiesedés jellemezte, mint manapság az egész zeneipart. A világ nagy részén, de főként Amerikában, iskolaszerűen hoznak létre és nevelnek fel zenekarokat, hogy azok reklámként szolgálják a kultúrát, és Britney Spears-szerű – számomra értéktelen – sztárokat futtatnak. A Skinny Puppy alapötlete egy kutyától származik, aki nem tud beszélni, ehelyett ugat, de azt nagyon hangosan teszi, és ez jelképezte a mi árral szembeni próbálkozásunkat, hogy az akkori zenékből – a hajbandák sűrű erdeiből – kiutat találjunk. Viszont számos kortárs európai zenekarral, akik az undergroundot képezték akkoriban, hasonló állásponton voltunk. Alapvetően zeneszeretetből született az egész, a lakásunkon írtuk és raktuk össze a dalokat saját magunknak, majd küldtük szét őket a tengerentúlra az embereknek. Stúdióban rögzítettünk egy felvételt és egyből turnéra indultunk, törtük az utat a többi indusztriális csapatnak, aminek köszönhetően megismertek bennünket Amerikában.


endhits: Az évtizedek során számos felállásban léteztetek, ma kikből áll a zenekar?

N.O.: Továbbra is Cevin Key és jómagam vagyunk a zenekar magja, mi alapítottuk annak idején a csapatot, továbbá Justin Bennett a dobosunk, aki egy elképesztően jó zenész és kedves ember, van egy billentyűsünk, valamint egy gitárosunk, Bill Morrison, aki a video-vetítésekért is felelős.

endhits: A különböző tagcserék változtattak-e magán a zenén, avagy nem befolyásolták a Skinny Puppy irányvonalát?

N.O.: Szerintem az idő az, ami változtatott a zenén, nem a tagok. A Skinny Puppy sohasem ragadt meg egy bizonyos modellnél. Valahányszor a dalírói fázisnál tartottunk, mindig igyekeztünk kísérletezni új dolgokkal, és eggyel tovább lépni. A különbség köztünk és sok pszichedelikus zenekar között éppen a pszichedeliáról alkotott elképzelésünkben rejlett, mi egy teátrálisabb megközelítést alkalmaztunk a többi EBM/indusztriális csapattal szemben. Külön úton jártunk, talán azért, hogy később – pl. ma – hasznunkra váljon, amennyiben sikerül kitartanunk az elképzelés mellett. Minden egyes projecttel (pl. Pigface, The Tear Garden, Revolting Cocks, The Legendary Pink Dots), amit más zenészekkel művelünk, új ötleteket valósítunk meg, így változnak a dolgaink, és közben a világ is változik, te pedig vele együtt változol, hiszen a felszerelés is cserélődik, újul.


endhits: Ebből kifolyólag hol tart ma a Skinny Puppy?

N.O.: Tavaly megjelentettünk egy lemezt The Greater Wrong of the Right címmel, amely arról szól, hogy egy olyan Nyugati államban élünk, ahol azt hitetik el veled, hogy mindig a becsületes és igazságos oldalon állsz, és hogy a kormányod fenntartja a rendet a béke érdekében az egész világon. Én éppen egy nappal szeptember 11. előtt hagytam el Amerikát, Amszterdamba utaztam, és amikor két hónap múlva visszatértem, egy teljesen más országba érkeztem. Egy olyan országba, ahol a nacionalizmus és a patriotizmus fogalma felcserélődött, ahol az emberek vakon fejest ugrottak a nacionalizmus által vezérelt gépezetbe, mivel azokban az időkben nem igazán értették a különbséget a propaganda és a hír között. Számomra ez érdekes, mivel lengyel barátnőm van, aki nagyon jól érzékeli ezt a propagandát, hiszen ebben nőtt fel odahaza, aztán a forradalom elől kénytelenek voltak elköltözni, és hozzájuk hasonlóan a kelet-európai emberek többsége is jól átlátja a propaganda működését, míg a nyugati ember elhiszi, hogy amit a hírekben megetetnek vele, az valós és hiteles. Manapság pedig az egész csak propaganda, több csatornán 24 órás hírközlések mennek a tévében, de egyik sem tárja fel a dolgok mélyét, csak egy vékony fátyollal borított propaganda és hazugság az egész, és semmit sem mondanak meg igazán a külvilágnak, mert erre van szükség ahhoz, hogy az ország elszigetelt maradjon. Amikor Londonban jártam, a Sky TV-n egy hihetetlen négy órás dokumentumfilmet láttam arról, hogy a Fülöp-szigeteken gyerekeket dugnak börtönbe… Nekünk odahaza sohasem mutatnak be ilyet. Sohasem hallunk arról az atrocitásról, hogy az ország átváltoztatja az UNICEF által rá kiszabott büntetéseket és különböző szabályokat, meg arról sem, hogy a kormányunk Szaúd-Arábiába küldi az embereit, hogy ott megkínozzák őket, hogy ne neki magának kelljen megtennie. De ezek a dolgok előbb-utóbb kiderülnek, mint az igazság az iraki börtönökről is. Amikor a 80-as években megalapítottuk a zenekart, Reagan és a neo-konzervatív republikánusok voltak hatalmon, és megtanultuk, hogy az országok hogyan válnak könnyen irányíthatóvá azáltal, hogy a valódi vezetőik helyére bábokat raknak, akik az országon belül káoszt teremtenek. Csak összejönnek, kipróbálják magukat, majd más valakivel váltják le őket. Sajnos ez megy végbe az egész világon. A különbség ma annyi, hogy nem csak neo-konzervatív, de nagyon erős vallási neo-konzervatív rétegek vannak hatalmon, és ezek a különböző kulturális csoportok, az iszlámok, zsidók és keresztények között zajlik a harc. Félelmetes időket élünk.


endhits: Mindezek eredményeként dühösebbé vált a Skinny Puppy?

N.O.: Valójában összeszedettebbé. Úgy gondolom, hogy a düh a mindenkori fiatalokra marad. Rengeteg düh van bennem, amivel naponta küzdök, de a zenémet igyekszem egy dologra koncentrálni. Képesek vagyunk amolyan történelmi aspektusból tekinteni az eseményekre, és ezt csomagoljuk egybe az aktuális dolgokkal, amelynek eredménye egyfajta koncept-lemez, amely azokra a különbségekre világít rá, hogy Amerikában és a világban hogyan változott meg a politikai rendszer. Jó dolog eltávolodni attól a világtól és átutazni Kelet-Európába, ahol némileg még másképpen mennek a dolgok. Nem tudom, hogy pl. a Cseh Köztársaságban milyen szinten van a helyzet jelenleg (a rendőrök által szétvert Czehtek 2005 nyári fesztiválra utal – a szerk.), de az embereknek van egyfajta szabadsága, hogy kinyilvánítsák nemtetszésüket. Amerikában ennek nagyon csekély jelentősége van, ha ki mersz állni valami ellen, akkor hülyének néznek, és mellékes ügynek tekintenek, kirekesztett leszel. Ha bármilyen közöd van a dologhoz, tiltakozásnak veszik. A tiltakozókat pedig annyira távol tartják mindentől, hogy hatástalanok maradnak, az újságok pedig úgy közlik a hírt, hogy a tiltakozók száma egyre csökken. Hasonlóan a sérültek és halottak számához Irakban: 1800 halottról írnak, de ezek csak azok, akik iraki földön vesztették életüket, nincsenek benne azok az emberek, akik otthon a kórházakban haltak bele iraki sérüléseikbe. Egyesek szerint így a szám akár 10.000-re is tehető. Ha az amerikaiak tudnák, hogy 10.000 ember halt bele abba a háborúba, valószínűleg erőteljesebb ellenállás alakulna ki bennük a háború iránt.


endhits: A témáitok mindig aktuálisak és reflektálnak a világ eseményeire. A terrorizmus korában rengeteg hatás érheti a zenekart…

N.O.: Természetesen. Mostanában kezdek igazán ráébredni, hogy mi is valójában a terrorizmus. Sokat foglalkozom ezzel, ki a terrorizmus elkövetője, ki szenvedi el és hasonlók… Az utolsó lemezünknek ez is egy sarkalatos pontja. Ha megnézzük a hadsereg definícióját a terrorizmusról, azt látjuk, hogy sok esetben az általuk végrehajtott műveletek sokkhatása maga a terrorcselekedet. Amikor szétrobbantották Bagdadot, a tévénézők számára ez nagyon színes és fantasztikus volt, de az ott kiváltott sokkhatás felért egy terrortámadással. Sokkolni valakit annyi, mint terrorizálni valakit. A szeptemberben megjelenő DVD-nken egy kicsit más lesz a téma, noha ezt is érinti majd, nevezetesen a 90-es években kialakult blokádról és a megváltozott határokról fog szólni, a tényekről, hogy 10 év alatt közel 50.000 gyermek halt éhen vagy gyógyszer hiányában. Ezek azok a dolgok, amikről nem hallani, pedig ezek statisztikai adatok a háborúról. A két világháború közötti időszakra utalunk ezzel, amikor az I. Világháború végét a Németországra gyakorolt blokád jelentette, de azt kevesen tudják, hogy abban a blokádban több, mint 3 millió gyerek vesztette életét. Ez hatalmas nacionalizmust váltott ki Németországban, és részben ez vitte bele őket a II. Világháborúba. Ugyanezt tettük mi is Irakkal az elmúlt 10 évben, az összes szankcióval, „olajért ételt” üzleteléssel, és ezáltal csak erősíttettük bennük a nacionalizmust és a terrorizmus iránti szimpátiát. Valójában elősegítettük a terrorizmust, és számomra felettébb ironikus, hogy Iránban a CIA pénzeli a terroristákat, hogy robbantgassanak, és káoszt teremtsenek az országban, azért, hogy ők – ti. az amerikaiak – harcolhassanak a terrorizmus ellen. Megjelent egy olyan szindróma, hogy aki az egyik ember számára terrorista, a másiknak békeharcos. Ez az ironikus kettősség számomra nagyon érdekes, és nevetséges, hogy egy nemzetet az orránál fogva lehet vezetni egy civilizált, iskolázott társadalomban. Azt látom Amerikában, hogy az embereket butítják az oktatás által, és ez borzasztóan szomorú.

http://skinnypuppy.com

http://www.myspace.com/skinnypuppy

fotó: papagei cri cri, vader

Vélemény?

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Hozzászólás most!

e-wallet Wordpress Theme