Soror Dolorosa – No More Heroes

(2013, Beneath Grey Skies)

sdNagyon úgy tűnik, hogy a post-punk újra felszínre dobta a ’80-as évek cold-wave, dark wave csapatainak reinkarnációit. Na jó, nem a nyúlásra értem (van az is), hanem a hangulatra, mert azt nagyon eltalálják. Ilyen például a török She Past Away, amely tavaly remek koncertet adott Budapesten, de ebbe a nagyon jól eltalált kategóriába tartozik a francia Soror Dolorosa is.

A csapat 2001-ben alakult, majd 2007-ben újjáformálódott, igazából azóta működnek folyamatosan. A zenekar tagjai: Harvé Carlas – basszusgitár, Nicolas Mons – gitár, David-Alexandre Parquier – gitár, Frank Ligabue – dob, Andy Julia – ének.

A remek című No More Heroes  lemez 2013-ban jelent meg  és  a második albuma a zenekarnak.  Korábban elég nagy dark-wave rajongó is voltam, de kevés olyan bandát találtam mostanában, ami nem fárasztott volna. Leginkább azért, mert egy az egyben húztak le a stílusmeghatározó zenekarokról újabb bőrt. Itt sincs sokkal másképpen, de mégis nagyon el vannak találva az arányok. Ezen a lemezen egyszerűen nincs rossz dal. Főleg azoknak nem, akikhez közel állnak a következő csapatok: Fields of the Nephilim, Heroes del Silencio, The Sisters of Mercy és mondjuk a korai The Cure.

Ezekben a felvételekben minden megvan, amit a felsorolt bandák rajongói imádni fognak: csilingelő gitárok, erős férfi vokál, dark balladák, feelinges dark-rock dallamok, dalok. Ténylegesen olyan az egész, mintha ezek a zenekarok törnének folyamatosan fel a számokból. Nekem leginkább a Nephilim – Heros – Sisters hármas jelent meg, minden számban találtam ezekre emlékeztető momentumot. Az énekes Andy Julia baromi jól egyensúlyoz a hangjával, hogy ne lehessen rásütni a másolást, de akkor is ott van benne McCoy és Eldricht és az egész ’80 évek végi műfaj vegyítve.   A kinézetéről meg ne is beszéljünk, mert az meg abszolút ehhez illő „póz”!

A lemez kilenc felvételt tartalmaz, a már felsorolt hangulatban. Nem tudok számokat kiemelni róla, mert ez egy baromi jól sikerült nagylemez. A felépítése is okos, a közepén vannak a balladák, az elején és a végén pedig inkább a rockos dalok jutnak főszerephez.  Régen volt olyan, hogy én egy ilyen mai cold-wave, dark-wave (nekem ez marad) albumot egy ültő helyemben végig hallgassak. Most megtörtént. Utóbbi néhány évben az említett She Past Away, meg a dán Moth volt ilyen, meg most a Dolorosa.

Dark-wave stílus kedvelőinek nagyon ajánlom! Fasza!

http://www.sorordolorosa.com/


Teljes lemez: